A növényeknek is van divatjuk. Most éppen a trópusi, különleges fajták fénykorát éljük. Pedig nincs is annál szebb, mint amikor végigsétálunk egy hagyományos magyar kert növényei mellett, és lábunk előtt elevenedik meg a történelem: gyöngyvirágok, liliomok és ibolyák sora, és az a megannyi ritmus, dal és vers, amely róluk szól.

Hoztunk pár meggyőző érvet arra az esetre, ha netán nehéz lenne nekiindulni az előttünk álló kerti munkáknak. Bízunk benne, ezek után más hangulatban telnek majd a kertben töltött, dolgos órák!

Az európai kakasmandikó (Erythronium dens-canis) a liliomfélék családjának képviselője – 1982 óta védett hazánkban, természetvédelmi értéke 50 000 forint. Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, hegyi és nedves rétek jellegzetes vadvirága, amelyben a fagy elvonulta után az országban több helyen is lehetőségünk lesz gyönyörködni.

Valamikor a távoli ősidőben a természet kidolgozta a maga csodálatos túlélési stratégiáit, amik közül minden bizonnyal a beporzás az egyik legcsodálatosabb „találmány”. Sok-sok évig kiválóan működött is a dolog, azonban jött az ember, és meggyengítve a biztos lábakon álló rendszert, igencsak nagy zavart okozott a beporzás háza táján. De vajon rendbe lehet-e ezt hozni, és mit talált ki a tudomány jövőnk megmentésére? Járjunk utána együtt! Izgalmas utazás lesz!

Hazánkban csak kevés élőhely felel meg számára, ezért nagy kincs, ha találkozhatunk vele. Vonuló madarunk, ám egyre gyakrabban akadnak olyan csapatai, amelyek megkísérelnek áttelelni, így akár a kerti etető körül, de leginkább a fűben vagy bokrok aljában is találkozhatunk példányaival. Nem más ő, mint a bajszos sármány: csigáink szorgos gyérítője, kártevő hernyóink ádáz ellensége.

Emlékszem szemeim izgatott cikázására, ahogy az időt megállítva pergették a sorokat. A könyv lapjainak halk susogására, a sosem látott nádasok világának filmszerű életre kelésére. Matula bácsi tanításaira, az ismeretlen ismerőssé váló berekre, Tutajos és Bütyök kalandjaira. Már akkor bakancslistámra került a Kis-Balaton felfedezése, ám csak jóval később, felnőtté válásom küszöbén élhettem át ezt a különleges élményt.

A hirtelen és nagy erővel visszaköszönő fagy valószínűleg nem fog kedvezni a kora tavasszal előbújó növényeinknek, köztük az idehaza védettséget élvező dombi ibolyának sem. Talán némiképp javít a helyzeten, hogy természetes élőhelyein nem volt annyira enyhe az utóbbi pár hét, hogy az becsapva őt, növekedésre sarkallja. Reménykedjünk benne, hogy a ránk köszöntő fagy hamar visszahúzódik, és a dombi ibolya állományai teljes békéjükben tudnak majd virítani.

Sok más madarunkhoz hasonlóan a csuszka (Sitta europaea) is 1901 óta élvez védettséget hazánkban: természetvédelmi értéke 25 000 forint. Élőhelyének felkutatásakor előnyben részesíti a lombhullató erdős területeket, főleg a tölgyesek csoportjai közt szeret megtelepedni. Az elmúlt évtizedekben azonban egyre közelebb húzódik a lakott területekhez, és ma már gyakori látogatója a vidéki kerteknek is.

Nem sok bosszantóbb dolog van annál, amikor egy egész napos konyhai gálya után egy mozdulattal tolják vissza a nem tetsző ételt az asztalon. Egy pillanat alatt felmegy a pumpa, és azért valljuk be: jogosan! Vannak azonban olyan esetek, amikor nem intézhetjük el azzal a dolgot, hogy szimplán finnyás az illető, mert a háttérben egy komolyabb probléma húzódik meg. És ennek neve is van: neofóbia.

A február izgalmas hónap: már meg-megmutatja magát a tavaszra emlékeztető napsugár, de még a fagy ereje is képes versenybe szállni vele. Éppen ezért talán az egyik legkérdőjelesebb és legingadozóbb hónappal állunk szemben, ami azonban nem ok arra, hogy lemondjunk az új életek elindításáról. Egy alapos tervezéssel, jó időzítéssel és hatékony megvalósítással biztonsággal ültethetünk- sőt: még vethetünk is. De vajon mit?

A természetes megoldások, a hulladékmentes mindennapok, a kreatív újrahasznosítás és a sokrétű felhasználási lehetőségek bűvkörében élek – de a „mindent mindenre mindenhogyan” szlogenjében nem hiszek. Ahogyan abban sem, hogy a kávézacc csodaszer lenne – viszont tudom, hogy ésszel érdemes használni.

Legtöbb élőhelyén már megmutatta magát az illatos hunyor (Helleborus odorus), amely 2008 óta szerepel hazánk védett növényeinek listáján. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft, de pénzben kifejezett értékénél sokkalta több az, amit jelenléte és megléte ad.