A királyharaszt a háborúk utáni békeévek egyik legjelentősebb florisztikai felfedezése volt a Kárpát-medencében: Barcson leltek rá 1978-ban. Sajnos az egyre fojtogatóbb szárazság miatt nem örülhettek neki sokáig, mert a '90-es évek elején állománya veszélybe került, és csak komoly kutatómunka árán sikerült pár újabb tövet felderíteni. Védelmének erősítése érdekében a Kám melletti arborétumba telepítették, ahol gondosan őrzik túlélő példányait.
Január hatodika, vízkereszt napja az egyik legősibb keresztény ünnepünk, ami három fontos eseményre emlékeztet bennünket: a napkeleti bölcsek imádására, Jézus megkeresztelkedésére a Jordánban és Jézus első csodájára a kánai menyegzőn. Ezen a napon zárul a karácsonyi ünnepkör, és elvileg e napon jött el az ideje, hogy megváljunk az ünnep díszétől, a karácsonyfától is. De mielőtt csak úgy kitennénk a heti szemetünk mellé, fontoljunk meg néhány lehetőséget ésszerűbb és kreatívabb felhasználásával kapcsolatban!
Fehér, barna, félbarna. Búza, tönköly, rozs, graham. Kenyér-, sütemény- és pizzaliszt. A legismertebb fajták. Ennél azonban sokkalta színesebb a repertoár, amiből most a legmagasabb beltartalmi értékű fajtákat mutatjuk be.
Bár sokan tévesen azt hiszik, hogy a hideg idő akadálya a szabadban töltött időnek, egy régi jó mondás szerint nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet. Ezért akadálya sincs annak, hogy útra keljünk: öltözzünk fel melegen, húzzuk fel a bélelt bakancsot, és fedezzük fel hazánk változatos szépségeit. Legyen szó aktív turizmusról, családbarát kirándulóhelyekről vagy kulturális értékekről – a tél is megannyi lehetőséget tartogat!
Akik még megéltük az igazi tél színeit, leginkább a hófehérre vágyunk. És ez odakint meg is állja a helyét, a meleg otthon falain belül viszont érdemes felfedeznünk a tél sok más árnyalatát is. A legnagyobb mínuszokban is rendelkezésünkre álló szivárvánnyal készültünk, amely a konyhában és a fürdőszobában, azaz kívül és belül is feltölt majd bennünket. Hétszín-tél válogatásunk következik.
A kertünkben előrelátóan meghagyott avar a biológiai körforgalom révén a növények számára megfelelő mennyiségű tápelemet biztosít, így járul hozzá a helyi ökoszisztéma egészségéhez és egyensúlyához. Az állandó gereblyézés tehát nemcsak felesleges, hanem kifejezetten ártalmas is. Mutatjuk, miért!
Született menzásként nem sok olyan étel volt, amit nem szívesen ettem meg, de a répafőzelék közéjük tartozott. Kikerülve a felnőttek világába, több mint egy évtizedig nem is került a tányéromra. Mígnem egy vendégségben egy isteni répás fogást nem ettem. Olyan kellemes csalódást okozott a sült répa fűszeres íze, hogy azóta több répás recept is bekerült a repertoárba. Kedvenceimből válogattam.
Nem mondhatjuk, hogy a klasszikus januári napokat éljük, már ami az időjárást illeti: kellemes pluszok, helyenként virágba boruló növények fogadnak minket erre is, arra is a havas táj helyett. Mivel jó időben a kertész nem tétlenkedik, a téli pihenő helyett most feladatok örvendeztetnek sokunkat. Mutatjuk, milyen váratlan kerti munkákra keríts sort ebben az enyhe januárban.
Gyalogfenyőnek is szokták nevezni hazánk egyetlen őshonos borókáját, a Juniperus communis-t. A Duna-Tisza köze homokbuckáin élő ősborókák ma védett területekként őrzik eredeti szépségeit, kertjeinkben pedig számos nemesített változatával is találkozhatunk. Ezúttal azonban olyan borókákat mutatunk be, amelyek hazájukban különlegességként, haszonnövényként vagy egészségünk őreként is megállják a helyüket, ezzel is segítve mindennapjainkat.
Az év utolsó estéjén sokan tekintenek egy új élet reményében a másnapra: az új évhez számos hiedelem, reményteljes elvárás és célkitűzés kapcsolódik. Ahány család, annyi szokás és annyi meggyőződés: a legkülönfélébb praktikákat igyekszünk bevetni annak érdekében, hogy a naptárfordulóval egy új úton indulhassunk el. És bár ennek az útnak az ösvényei nagyrészt csak rajtunk múlnak, érdekességképp ismerkedjünk meg pár olyan szokással, ami generációkon át éltette és biztatta az új évben útnak indulókat.
„Valamikor régen, amikor még türelmetlen reménykedéssel néztek az emberek a jövőbe, szörnyen nagy és örvendetes eseménynek tartották az új esztendő megérkezését s ehhez illően meg is ünnepelték” – ezzel e felütéssel veszi kezdetét egy izgalmas körutazás, amit az Erdélyi Lapok 1933-as év végi lapszámában olvashatunk, és ami bemutatja nekünk Európa népeinek legkülönfélébb szilveszteri szokásait. Lássuk a legérdekesebbeket!
A pogácsa a hétköznapokban és ünnepek alkalmával is asztalra kerülő étel, ami gyakori szereplője a legkülönfélébb menüsoroknak, vendégváró falatoknak és állófogadásoknak. Mégis kevesen tudják róla, hogy milyen fontos szerepet töltött be az új év és az új élet reménytejes várakozásában, és hogy mennyi hiedelem és szokás főszereplője volt az évszázadok során. Ezekből csemegézünk most.
