A nátrium-glutamátot egy japán kutató izolálta tengeri hínárból 1908-ban, majd az 1940-es években terjed el a nyugati világban mint az ételek ízletességét fokozó adalékanyag. Ma már gyakorlatilag nincs olyan élelmiszer, amiben ne lehetne ott. Szépen ívelő karrierje azonban pár évvel ezelőtt hanyatlásnak indult, ugyanis számos kutató megkérdőjelezte emberi egészségre gyakorolt hatását. 

Ezekben a hetekben még esélyünk van gyönyörködni egy különleges védett növényünk virágzásában: az adriai sallangvirág bíborban fénylő virágaiban. A Bakony útszéleit járva nem árt szemfülesnek lennünk, mert itt-ott előbukkanhatnak a sallangvirágok változatos tövei, amelyek egyedi formájukkal és megtévesztő taktikájukkal is ámulatba ejthetnek bennünket.

Körülbelül egy évtizede robbant be a köztudatba a krillolaj és annak jótékony hatásai. A krillek, vagy más néven világítórákok a bálnafélék és fókák egyik fő táplálékai, a világ összes óceánjában megtalálhatóak. Eleinte akváriumi haleledel és horgászcsali gyártására használták, azonban nemrégiben a gyógyszeripar is felfedezte őket. 

A zenének ereje és története van. Múltja egyidős az emberiséggel, életünk számos területét behálózza, és anélkül hat testünkre-lelkünkre, hogy az tudatosulna bennünk. A komolyzene valami egészen különleges, valami egészen megmagyarázhatatlan, ami még mindig ezernyi titkot és érdekességet rejt magában. Ma van a zene világnapja. 

A parti vörösfenyők a világ legmagasabb élőlényei. Latin nevük, a Sequoia sempervirens azt jelenti, hogy „örökké élni”. A névválasztás tökéletes, hiszen a fajta idősebb tagjai több mint 2000 évesek. Micsoda történelem rejtőzik évgyűrűik között! Vajon hogy érdemes elnevezni azokat, akik kivágják ezeket?

Szüret – van, aki már augusztusban alig várja, van aki a háta közepére sem kívánja. A szüretelés nem tartozik a legegyszerűbb kerti teendőink közé, azonban pár apróbb szabály betartásával az egyik legeredményesebb október végi kerti munkánk lehet. És persze nem csak a szőlő betakarítására gondolunk, hiszen annyi más kincs is beérett már!

Nincs is annál finomabb, mint mikor a zord, hűvös napokon előkerül egy-egy nyáron, kora ősszel eltett kincs a kamrából, és a gasztronómiai élvezet mellett emlékeinkből is csemegézhetünk. Ehhez nemcsak a nyári hónapok, hanem az ősz termései is kiváló alapanyagként szolgálhatnak, hiszen elkészítésük sokszínűsége mindennapjainknak is új színeket, új élményeket adhat. 

Becslések szerint világszerte több, mint 800 millió ember szenved az éhezéstől, és kétmilliárd ember küzd a vitamin- és ásványianyag-hiány következtében fellépő problémákkal. Még súlyosabb a helyzet a gyermekek körében: milliónyi ártatlan életnek kell elviselnie az alultápláltság kilátástalan helyzetét, miközben a másik oldalon a mértéktelen fogyasztás és a pazarlás uralja a mindennapokat. Azt hiszem, egy dologban mindannyian egyet érthetünk: nincs ez rendben így. Ma van az élelmiszerpazarlás világnapja – nézzünk körül, vajon mi hogy állunk ezzel a kérdéssel!

Még meg sem érkeztünk időszámításunk első évszázadához, de már olvashatunk róla Junius Moderatus Columella római író jegyzeteiben. Mi több: a történészek szerint világunk ősi nyelve, a szanszkrit is ismerte és elismerte szerteágazó tulajdonságait. Divatja megelőzte a bors használatát, az ókori birodalmakban pedig már húsok tartósítására is használták. De ki lehet ez a titokzatos hírnök, és miben rejlik ősi ereje?

Igazság szerint, én is abban a tudatban nőttem fel, hogy a sűrűn bevetett gyepen egyre nagyobb számban feltörő kis kupacok nem éppen kívánnivaló jelenségek a kertben. Emlékszem a sok bosszúságra, amit a Kisvakond című mese vidám főszereplője okozott nagyszüleimnek, és a sok eredménytelen próbálkozásra, amiket újabb és újabb kupacok követtek. Aztán megismerkedtem az ökológiai gazdálkodás fantasztikus tudományával, és a földalatti élet teljesen más megvilágításba került.

Van egy igen apró növény Délkelet-Ázsiában, amely leginkább a békalencséhez hasonlítható, és amely nemrég megkapta az engedélyt arra, hogy a tányérunkra kerülhessen. A vízidara (Wolffia arrhiza) ma már harmadik országból származó hagyományos élelmiszerként érkezik hozzánk, így mi is könnyen hozzájuthatunk.

A baktériumok nem az ellenségeink! Sőt: ahogyan sok más biológiai rendszerhez hasonlóan, úgy a termőtalajunk egészségéhez is nélkülözhetetlenek – pótolhatatlan szerepet töltenek be a természetes egyensúly fenntartásában. Mi a szerepük a talaj táplálásában, mit kezdjünk a baktériumokat tartalmazó készítményekkel, és egyáltalán kell-e pótolnunk bármit kertünk talajában? Ennek jártunk utána.