Április hónap virág-királynője, a volgamenti hérics (Adonis volgensis) a boglárkafélék családjának jeles képviselője – nagyra becsült, fokozottan védett növényünk. Egyetlen példányának természetvédelmi értéke negyedmillió forint, ám nemcsak ez miatt érdemes kiemelt figyelmet fordítanunk védelmére. Legritkább és legveszélyeztetettebb virágaink egyike.
Nem is olyan régen egy mezőgazdasági vásáron visszautasíthatatlan ajánlattal állítottak meg: császárfát szerettek volna eladni nekem. Bár valóban évezredek óta kedvelt faj hírében áll, hazai életútja nem kerül be a csillagok sétányára…
Aki el sem tudja képzelni reggeli rituáléját kávé nélkül, az nagy becsben tartja a finom kávét. Hogy pontosan kinek melyik fajta kávé a kedvence, az egyéni ízlés kérdése. A kávékészítés rejtelmeinek nyomába eredtünk.
Nagyszüleink még kölesmadárként ismerték, és annak ellenére, hogy a vetőmagokat sem veti meg, kifejezetten kedvelt fajnak számított az ő idejükben. Hiába csipegette a kölest, zabot, búzát, árpát és rozsot: ahol a sordély megjelent, ott a gazda biztos lehetett abban, hogy jól végzi a dolgát. Ez a madár ugyanis az egészséges mezőgazdasági területek jelzőmadara: ahol megjelenik és otthonra lel, ott működik az egyensúly ember és természet között.
Sokaknak még mindig csak egy gyom, pedig a benne rejlő lehetőségek kifejezetten szerteágazóak. Hasznot hozhat a tányérunkon, a házi patikában, a körülöttünk élő állatok téli túlélésében, a komposzt érésében, a csapadék jobb hasznosulásában, és még a szárazság leküzdésében is. Most növeszti szőnyegeit a tyúkhúr, kertünk értékes gyomnövénye.
A bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera Royle) egy Nyugat-Himalája mérsékelt, csapadékos éghajlatú térségeiben és Kelet-Indiában őshonos növény, ami kontinensünk szinte minden országában megtalálható. Dísznövényként és mézelő növényként hurcolták be Európába, Magyarországon pedig elsőként Felsőőrön került elő. Nagyrészt kultúrszökevényként honosodhatott meg, ami azt jelenti, hogy kiskertekből kivadulva terjedhetett el, emellett vízfolyásokkal, spontán érkezve is kialakulhattak hazai állományai.
Mindig csendes mosollyal az arcomon fogadom azokat a látogatókat, akik egy ökológiai gazdaság kapuján belépve leplezni próbálják csalódottságukat. Van ennek a fajta csalódottságnak egy jellegzetes mozdulata, ami általában a jobb szájzugban jelenik meg először. Ilyenkor rutinos kertvezetőként belekezdek egy történetbe.
A madárvilág tehetséges hangutánzói közül a búbos pacsirta az egyik legnépszerűbb madarunk: egy-egy jótorkú hím tucatnyi más madár énekét hallathatja. Párkapcsolatban hűséges, emberi világunkhoz jól alkalmazkodó, és rovarfogyasztása miatt igencsak hasznos társunk a kertben. Ismerjük meg alaposabban, hiszen nemcsak dala miatt, hanem tucatnyi más okból is méltó a figyelmünkre!
Március közepétől virágzik a fiókás tyúktaréj (Gagea spathacea), a liliomfélék családjának izgalmas képviselője. Nevét onnan kapta, hogy vegetatív módon is szaporodik: úgynevezett fiókhagymákat hoz létre, amelyekkel aztán egészen hatalmas állományokat is kialakíthat.
Az ezüstös útifű (Plantago argentea) 1982 óta védett növényünk: mészkedvelő faj, amellyel leggyakrabban karsztbokorerdőkben és erdőspuszta réteken, illetve pusztai cserjésekben és sziklagyepeken találkozhatunk. Pusztafüves lejtők, sziklagyepek növénye.
A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék családjának jeles képviselője- 1982 óta élvez védettséget Magyarországon, természetvédelmi értéke 10 000 forint. Sztyepprétek, szikla- és pusztafüves lejtők, illetve erdőpuszta- rétek növénye, amely apró termete ellenére megannyi érdekességet és izgalmat rejt magában.
Sárgásbarna kalapjának széle a lucfenyő vagy más tűlevelű fák tuskóin tűnik fel, főként a hegyvidéki területeken. Hazánk ritka ehető gombája, amelynek gasztronómiai megítélése kifejezetten megosztó. Gyűjtése sem feltétlenül jó döntés: nemcsak azért, mert ritka faj idehaza, hanem azért is, mert felületes szemlélő számára összetéveszthető egy másik, súlyosan mérgező gombafajjal.