Fogtömések, lázmérők, bőrfehérítők, halételek – a higannyal szőtt világ veszélyei
Percekig ültünk az ágyban, hónunk alatt szorítva a lázmérőt, mire kiderült, hogy mennyi is az annyi. A higany csigalassúsággal szökött egyre feljebb és feljebb, mi pedig izgultunk, hogy ne menjen 39 fölé, mert a vizes lepedős csavarásnál, a rettegett priznicnél kevés irtózatosabb dolog volt egy gyerek életében. De a lázmérők, azok az igazi lázmérők nem csak ezért voltak olyan misztikusak. Mint a szemünk fényére, úgy kellett vigyáznunk rá. Mert a higany bizony nem játék!
Egy mesekönyv, ami az életre tanít: Mázli és Szamóca története
Adott egy alkotni vágyó ember, aki az élet szépségét és örömeit keresi. Bár tisztában van azzal, hogy a világ nem rózsaszín, mégis úgy gondolja: lehetne szép. Adott egy felismerés: a gyerekeknek szükségük van olyan mesékre, ahol a lélek támaszt és hitet kap. „Az, hogy jó vagy, az természetes, és ez így a jó”. Nem is kell több, talán csak egy kevés biztató szó, és máris megszületik a bizalom, a szeretet és az összetartozás nagy meséje, Mázli és Szamóca története.
Létezhet élet ébresztőóra nélkül? Ősi időmérési és ébresztési szokások
Előfordul, hogy egészséges öniróniával megspékelve el-elmosolyodok egy modernkori függőségen. Nem amolyan káros szenvedélyre gondolok, hanem olyan apró szokásokra, amelyek valami művel, valami mesterségessel próbálják kiváltani azt a természetünkből fakadó képességet, ami bár bennünk van, mégsem használjuk ki. Pontosan ilyen eset a reggeli ébredés és a telefonból felcsendülő csipogás is, ami bár szükségszerű, mégis felesleges. Vagy mégsem?
Génszerkesztett babák és harcra teremtett szuperkatonák – mit tudunk a génmódosítás alkalmazott technikáiról?

Emlékszem az utolsó hetek izgalmaira, amikor próbáltam elképzelni, hogy vajon milyen lesz? Hasonlít majd rám? Vagy kék szemű lesz, mint az édesapja? És az orra? Benne lesz az a jellegzetes görbület, vagy megússza a családi védjegyet? És a hangja? A mosolya? Izgalmas és szívet melengető pillanatok ezek. Pillanatok, amik a gyermekeink számára lehet, hogy már csak régi mesék lesznek…

Mitől csendes a Csendes-óceán?

A véletlennek köszönhető felfedezések, triviálisnak tűnő elnevezések és apróságnak látszó dolgok világrengető hatásait ma is érezzük. 

Kígyóméreg: képes ölni, de meg is menthet minket
A mai napig frászt kapok, ha kertészkedés közben a lábam közé tekeredik egy kígyó (vagy sikló, igazából mindegy). Mindig a gorgók jutnak eszembe: a görög mitológia ellenszenves nőalakjai, akiknek haja helyén kígyók mozgolódtak. De bármennyire is távoli a kapcsolatom ezekkel az élőlényekkel, nem vitathatom kivételes erejüket. Kígyóméreg. Egy cseppje is halált hozhat, vagy életet teremthet. Bizony, életet!
Nyírkátrány, a bőrápolás jolly jokere
A nyírkátrány a hagyományos orvoslás egyik jól bevált eszköze. Az ősidők óta használják, és még az orvosok is úgy vélik, hogy eredményesen gyógyíthatja a bőrbetegségeket, tisztíthatja a testet. Széleskörű alkalmazásának leírásaiból egy kisebb könyvtárat is be lehetne rendezni. Ezúttal bőrápolásban betöltött szerepével foglalkozunk.
Egy ősi ásvánnyal a tiszta ivóvízért: ezért éri meg a shungitot választani
Eredete a mai napig rejtély, de korát több mint kétmilliárd évre becsülik. Karélia egyik legnagyobb kincse, és mára már az is bizonyosságot nyert, hogy megfelelő összetételben képes tisztítani a vizet. Nem másról van szó, mint a shungitról, egy csodás, szénalapú ásványról, amely a kutatások és a népi megfigyelések szerint számos gyógyhatással is rendelkezik.
Kézműves arabica, instant robusta vagy a jó öreg kotyogós? Beavatás a kávékészítés rejtelmeibe
Bevallom őszintén: sosem voltam a kávéfőzés művészetének ismerője. Reggelente is inkább maga a rituálé, mintsem az íze miatt iszom, és nem valószínű, hogy meg tudnám különböztetni egymástól a különböző pörkölésű fajtákat. Mondjuk ki: nem értek hozzá. De ahogy azt a nálunk bölcsebbek már megmondták: sosincs késő – ezért én is vettem egy nagy levegőt, és felkerekedtem egy utazásra a kávékészítés lenyűgöző világába.
Nem veszekszem tovább! Ennek örülök, mert én eddig is csak vitáztam.
Egyre kevesebben emlékszünk a történelemórák ókori bölcsességeit tárgyaló fejezeteire. Amikor megismertük és megtanultuk, hogy a vita bizony előreviszi az életet, kultúrája és íratlan szabályai vannak. Arisztotelésztől Szókratészig nagy gondolkodók tucatjai győztek meg bennünket arról, hogy kérdezni, érvelni és vitába szállni nemcsak hogy jó, de rendkívül hasznos is. Gyakorlati órák szóltak arról, hogy megtanuljunk nézeteket ütköztetni, és kommunikációs szituációk tömkelegével ültették el bennünk a vita kultúrájának rendkívül fontos alapszabályait. És mi vajon mikor felejtettük el mindezt?

Már követem az oldalt

X