Egy az élet - ezt kell jól csinálni Egy.hu logó
Friss
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus

Gyermekkoromban óceánkutató akartam lenni: bölcsész lett belőlem, szociológus. Habár imádtam a társadalomtudományok világát, az élet mégiscsak úgy hozta, hogy a természetben leljem meg hivatásomat. Közel egy évtizednyi munkával építettem fel vegyszermentes gazdaságomat, ahol a vadvilág védelmével, a biodiverzitás megőrzésével és az ökoszisztéma helyreállításával foglalkozom. Hiszem, hogy az igazi tudás a gyakorlat és tudomány egymásba fonódásával szerezhető meg, ezért mindennapjaimban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gumicsizma, mint a tagsági igazolvány. Célom, hogy írásaimmal közelebb hozzam az olvasót egy olyan világhoz, ami megszámlálhatatlanul sok élményt és értéket tartogat számára, és ami mindannyiunk számára nélkülözhetetlen.

Az alapokat én is megtanultam gyerekkoromban: hogyan kell megfoltozni egy nadrágot, hogy varrjam vissza az ingre a leesett gombot,  sőt, még a hímzéssel is egész jól boldogultam. De a varrás, az igazi, nagybetűs varrás azért egy kicsit komolyabb pálya. Pedig minden időben hasznos tudás a varrás, és nem is nagy ördöngösség elsajátítani.

Sokak számára a biológiai sokféleség fogalma még mindig megfoghatatlan. Pedig mi sem egyszerűbb: a biológiai sokféleség nem más, mint a Föld egyfajta immunrendszere. Ha csökken a biodiverzitás, azzal sérül a rendszer stabilitása és védekezési képessége – és ez mindannyiunk számára negatív következmények egész sorával jár.

Izgatottan vágtam bele a februárba: őszintén szólva már januárban elkezdtem az alapos tervezést. Mit, mikor hova és hogyan szeretnék ültetni, mennyi az annyi, és vajon lesz-e helyem minden palántát felnevelni... Még nincs meg minden válaszom az összes kérdésre, de a februári terv már kész: mutatom is, mit vethetünk ebben a hónapban!

Saját munka, saját pénz. Mohácsi Bugarszki Norberték 17. éve építik a Csele-patak egyetlen, ma is működő malmát, ami élő példája mindannak az emberi összetartásnak, amire egyre jobban és egyre többen vágyunk.

Sokan tanácstalanok azzal kapcsolatban, melyik magnéziumkészítményt válasszák, és bizonytalanságuk abszolút megalapozott. Ugyanis a legtöbb esetben csak annyit hallunk, a magnéziumpótlás szükséges, de azt már elfelejtik hangsúlyozni, hogy számtalan formája van ennek az éltető anyagnak (is), és egyáltalán nem mindegy, melyiket visszük be szervezetünkbe. Igyekeztünk utánajárni a legjobb formáknak, és megpróbáljuk átláthatóan bemutatni, hogy hogyan is néz ki egy valóban hatásos, megfelelő és helyes magnézium-utánpótlás!

Laposféregfajokra bukkantak Magyarországon, olvasom a hírt, és alatta a megannyi viccesnek szánt hozzáállást. Pedig nem elhanyagolható a tény, miszerint új lakókkal bővült a hazai jószomszédság: ezeknek az új jövevényeknek a létezéséről, ittlétük hatásairól és veszélyeiről igenis mindannyiunknak tudni kell!

Hallottad, mi történt a szomszédban? Hát nem tudod? Az a hír járja, hogy pletyka szegte lábát a Boris kertjében. Hogy milyen? Gyorsan terjedő. Egész érdekes részletei vannak, de télen ne keresd, mert a hideget nem igazán bírja, ilyenkor csak a szobában hallhatsz róla! Hogy minden csoda három napig tart? Az lehet. De a pletyka biztosan tovább, mert igencsak strapabíró egy fajta…

Azt hiszem, sokan élünk tévhitek közepette. Nem mintha ez akkora nagy baj lenne, hiszen nincs az az ember, akinek mindennapjai között ne bújnának meg a helytelen tanítások vagy rosszul levont következtetések apró részletei. Vannak azonban olyan területek, ahol érdemes képbe kerülni: ilyen a fertőtlenítés. Legyen szó egy óvodai csoportban végigsöprő járványról, betegségről a családban, a vágódeszkák lemosásáról vagy éppen otthonunk takarításáról – nem mindegy, valódi-e a fertőtlenítés. Pláne, ha a kórokozók rezisztenssé is válhatnak.

Bajára tartottunk éppen, amikor nem mindennapi látványban volt részünk: egy vaddisznócsalád bandukolt szorosan az autóút melletti szalagkorláthoz simulva. Hirtelen nem értettük, miért jöttek ilyen szokatlanul közel a veszélyesen száguldozó civilizációhoz, de rövidesen megláttuk: körülöttük mindent víz borított. Vajon mennyire normális, hogy tél közepén árvízzel küzd az ország, és mennyire tekinthető ez egyszeri alkalomnak? 

Az egyik legkorábban virágzó növényünk, ami évszázadok óta gyakori szereplője híres költők verseinek, gyermekkorunk meséinek. 2005 óta védett növény, természetvédelmi értéke tízezer forint. A remény szimbóluma, a részvét és együttérzés jelképe, a közeledő tavasz első igazi hírnöke. De vajon tudjuk-e, melyik fajtájával van dolgunk, és melyik az, amihez nem nyúlhatunk?

Gyerekkorom óta rajongok a rejtvényekért. Emlékszem, mikor zsebpénzemet szorongatva minden hétvégét a sarki újságárusnál kezdtem, izgatottan keresve a legújabb keresztrejtvényeket, sudokukat és szókeresőket. Akkor, a készen kapott tartalmak világa előtt még ebben rejlett a szórakozás. A rejtvényfejtés pedig ma is ugyanilyen izgalmas: egy kreativitást, intelligenciát és személyiséget fejlesztő elfoglaltság, aminek évezredes történetében a legkülönfélébb csavarok, ördöglakatok és talányok kerülnek a főszerepbe.

„A leprabetegség az emberiség egyik legrégibb, ugyanakkor ma is velünk élő nyomorúsága” – írják a magyarországi Lepramisszió oldalán, ahol egy, a legtöbbünk számára ismeretlen világról mesélnek. Ma, a lepra elleni harc világnapján érzelmeket felkavaró utazásra hívunk, amiben Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió – Magyarország igazgatója vezet bennünket. Az ő személyiségéről és erejéről mindent elárul egy általa gyakran idézett gondolat Kalkuttai Teréz anyától: „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, de azt nagy szeretettel!”

Ugrás az oldal tetejére
Menü