Gyógynövényeink konyhai felhasználásának világába tett utazásom egyik első állomása a fűszervajak felfedezése volt. Mondanom sem kell, hogy azonnal rabul ejtett. Főleg egy olyan kenyérimádó családban, mint a mienk. Nincs is jobb egy frissen sült házi kovászos kenyérnél, illatozó fűszervajjal megkenve, vagy egy szelet pirított bagettnél, ami új életre kel az irdalások közé csurgatott krémes gyógynövényvajtól. Garantálom, hogy a következő variációk valamelyikében mindenki rálel a saját kedvencére.

A levéltelen bajuszvirág (Epipogium aphyllum) a zárvatermők törzsébe, a kosborfélék családjába tartozó növényfajunk, ami 1982 óta élvez védettséget: természetvédelmi értéke 100.000 forint. Igen alacsony termetű, de annál izgalmasabb kinézetű növény: maximum harminc centiméteres magasságú, ujjakra vagy apró kezekre emlékeztető szára pár percre biztosan megállítja az arra járót.

Ezúttal olyan filmekkel készültünk, amelyek bebizonyítják, hogy valóban változásra van szükségünk a természettel és környezetünkkel kialakított kapcsolatunkban. Az élet és a környezeti problémák más-más területét ölelik fel, máshogy mutatják be és más-más korosztálynak szólnak, de egytől egyig azt üzenik: valaminek véget kell érnie, hogy egy sokkal konstruktívabb, sokkal élhetőbb jövő épülhessen.

Jönnek a napsütésben szegényebb, hűvösebb hónapok, amikor erőre kapnak a betegségek, gyengül a szervezetünk, miközben a táplálékkiegészítők lassan megfizethetetlenné válnak, nem beszélve a gyümölcsök, zöldségek jó részéről. A piaci árak szinte napról napra emelkednek, az egészség lassan luxus lesz. Az olcsóbb idénytermések eközben kimentek a divatból, azt gondoljuk, ezek kevésbé vitamindúsak és egészségesek, mint szuperélelmiszerek: de ez nem igaz. Tudtad, hogy például a karalábénak magasabb a C-vitamin-tartalma, mint a citromnak?

A válasz röviden és tömören: igen, öntözzünk. De ha megállunk e túlegyszerűsített válasznál, és ész nélkül locsolunk, nagyobb bajt okozunk, mint amit a szárazság eredményezne!

A kertépítés története nagyjából egyidős az emberiséggel. Ahány kor, annyi szokás – megoldások és struktúrák sokszínűsége köszön vissza az évszázadokból, egy azonban mindben közös: a kert, a növények gondozásának művészete valahol mélyen a paradicsomi kert utáni vágyakozásunkból ered, egy belső hangból, ami szeretne visszatalálni az egykor harmonikusnak és felhőtlennek tartott világhoz.

Ahogy teltek múltak az évek, ahogy születtek a gyerekek, és családanyaként kinyílt a világ, egyre többször hangzott el számból az öntudatlan mondat: „bezzeg, amikor mi voltunk gyerekek!”. Amikor még öröm volt sárban taposni, amikor a bújócska volt az abszolút kedvenc, amikor alig vártuk, hogy megtanuljunk olvasni, mert a könyvek igazi kincsnek számítottak. Amikor még fogalmam sem volt róla, miért mondogatják mindig azt a felnőttek: „bezzeg a mi időnkben”.  

2001-ben a Pékek Világszövetsége világnappá nyilvánította a kenyér napját, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet erre az alapvető élelmezési cikkre, illetve a pékek sokszínű és áldozatos munkájára. A kenyér minden történelmi korban értéket képviselt – számos szokás, történet és jelentés kapcsolódott hozzá. Megbecsülni kötelesség volt, kidobni vétek: az ünnepi asztal terítőjéről még a morzsákat is összeseperték, mert úgy vélték, hogy gyógyító ereje van. Ma mi is a kenyérsütés hagyománya előtt tisztelgünk egy különleges időutazással.

Éles vitát vált ki a két tábor tagjai között, egyesek határozottan tagadják még a gondolatát is, mások viszont egyértelmű és logikus levezetésekkel igazolják mindent behálózó jelenségét. Komplett kutatócsoportok igyekeztek láthatóvá tenni a folyamatot, de egy olyan nehezen tetten érhető jelenségről van szó, amelyet a legtöbben ismerünk, talán el is fogadunk, de bizonyítani valószínűleg sosem tudjuk majd. A gazdasági fejlődés társadalmilag mélyen megvetett mumusa: a tervezett elavulás jelenségének néztünk a körmére.

A minap hazafelé tartva műanyag zsákokba tuszkolt zöldhulladékok egész sora kísérte utamat. Döbbenten állok a jelenség előtt, mert egyszerűen nem tudom megérteni, miért dob ki valaki halomszámra olyan kincseket, amiket a lemetszett, lehullott növényi részek jelenthetnek kertünk számára. Nem rossz megoldás a zöldhulladék külön gyűjtése és elszállítása – de a helyben felhasználás még jobb! Mutatom, mire gondolok.

Minden ünnepnek megvan a sajátos hangulata. Mást ad egy karácsony, mást egy húsvét, és másról szól egy születésnap, eljegyzés, szüret vagy épp diplomaosztó. Az viszont bizonyos, hogy az ünnepi asztal, és a rá kerülő finomságok fontos részei az élménynek: különleges recepteket gyűjtöttünk eleink őszi lakomáiból.

Aki ismeri, a halhatatlanság növényének nevezi. Azonban a legtöbben még nem is hallottak a gulanról, azaz a jiaogulan növényről, amely egyre népszerűbb nemcsak a kínai orvoslásban, hanem a nyugati gyógyítás kultúrájában is. Mi ez a növény, és mit kell tudnunk róla? Ebben igyekszünk most segíteni.