Környezetbarát trágyát ürítő disznó. Amikor erről olvastam, az első kérdésem az volt: milyen az a disznó, ami nem környezetbarát? Nos, a kutatók megmondták: az, amelyik kevesebb foszfort ürít. Arra jutottak, ha a disznóban lenne egy kicsi az egérből, mind jobban járnánk, génmódosításba kezdtek hát. Nekem pedig csak egy kérdésem maradt: hol van a józan ész határa?

Igencsak kettős megítélésű madár: sok gazda átkozza őket a gyümölcsfákon tartott nagy lakomái miatt – másokat viszont ámulatba ejt hangutánzó képessége, ami elképesztő történetekbe keveri bele. És bár jómagam is gazdálkodom, mégiscsak az utóbbi csoportba tartozom.

Ha van olyan területe a kertművelésnek, amiben teljes a káosz, akkor az a növényvédelem. Az egyre csak szűkülő tudás egyre bátrabb permetezést és egyre észszerűtlenebb döntések meghozatalát eredményezi, ennek pedig mindannyian kárvallottai vagyunk. Ebben, a mítoszokkal és tévhitekkel átszőtt témában igyekszünk most rendet tenni!

Ha valaki azt gondolná, csak egy hatásvadász cím áldozata lett, az nagyot téved! Sajnos a valóság pontosan így fest, kórokozók milliói hemzseghetnek egy tisztának vélt vágódeszkán is, és ezek még mosogatás után is továbbterjedhetnek kézről kézre, ételről ételre – akár súlyos bélfertőzést is okozva. De írásunk nemcsak a fertőzés veszélyeiről szól, hanem azokról az egyszerű praktikákról is, amelyekkel könnyedén megelőzhetjük ezt.

Mindig arra törekedtem, hogy a gyerekek tányérjába minél több házias íz kerüljön, telis-tele anyai szeretettel. Így lett az idei nyár a kenyérsütésé, és milyen jó, hogy így alakult! Sok új és különleges recepttel lettem gazdagabb, amelyek az őszi hónapokban is jól jönnek.

„Az első gondolatom az volt, hogy megöltem valakit. Kiszálltam, kinyitottam a mikrobusz hátsó ajtaját, és megláttam a két kislányt...” Egy ittasan balesetet okozó ember története. Egy olyan emberé, akiből jóval de jóval több mászkál az utakon, mint feltételeznénk, és akinek valószínűleg már semmi sem lesz ugyanolyan az életében, mint annak előtte...

Valószínűleg most sok, elfoglalt kerttulajdonos számára fogok jó hírrel szolgálni: tucatnyi okom van arra buzdítani benneteket, hogy idén engedjétek el a gereblyézést, lombgyűjtést és avarforgatást. Hagyjatok ott mindent, ahova a természet szánta, mert jó oka volt rá.

Kevés olyan filmet, sorozatot említhetnék az utóbbi évtizedből, amire azt mondom, nemhogy érdemes, de kötelező megnézni. A Netflixen futó Painkiller, magyarul A gyilkos csodaszer ilyen. Egyszerre megdöbbentő, elgondolkodtató, gyomorforgató, dühítő és változásért kiáltó alkotás, ami bár kitalált elemekkel is operál, a legigazibb történet alapján készült.

Egykor a dél-európai kolostorok jellegzetes fűszernövényeként ismerték – mára a legtöbb nemzet konyhájában megtalálható. A népnyelv méhfűnek is nevezi, hiszen kiváló mézelő növényünk, ráadásul még vérszívó szúnyogjainkat is képes távol tartani. Teája nyugtat, szörpje isteni finom, talán nincs is olyan terület, ahol ne állná meg a helyét.

A minap egy áruház kertészeti osztályán járva megdöbbenve álltam meg egy sornyi neonszínekben világító kaktusz előtt. Ösztönszerűen ült ki arcomra a fintor, és őszintén szólva a hideg rázott ki a látottaktól. Minek a dísznövényeket is génmódosítani?

A legtöbben a Chef's Table című Netflix sorozatból ismerhetitek: egy különleges séf, aki nemcsak lelket, hanem filozófiát is ad az ételeknek, méghozzá nem is akármilyen stílusban. Jeong Kwan, koreai szerzetesnő színessé és felemelővé varázsolta Budapesten a borongós hétfői napot, és egy olyan kulináris élményt hozott el nekünk, amiből sokat tanulhattunk.

A szárított virágok iránti rajongásnak többezer éves múltja van: az ókori társadalmaktól kezdve egészen a viktoriánus korig számos kultúrában kiemelt szerepet kaptak a szikkasztott növények. Mára viszont sajnos elfeledtük, hogy a szárítás nem csupán abból állhat, hogy fellógatjuk a menyasszonyi csokrunkat – a virágok tartósításának ilyetén módja valójában a végtelen kreativitás földjére vezet. És ezt be is bizonyítjuk!