Miközben a tavaszi kertfrissítés fajain gondolkodtam, feltűnt, hogy szinte alig van pár csomó díszfű a kertben. Egy-két zebrafű és talán két tő Japán vérfű – nálam ennyiben ki is merül a választék. Nem is értem, hogyan maradhatott el, hiszem a díszfüvek szerepe megkerülhetetlen, ha a kerti állatok menedékéről gondolkodunk. Utánanéztem hát, milyen díszfüveket érdemes hazánkban ültetni.
Baranya szívében született meg a magyar tanyavilágot bemutató élményközpont ötlete, ahol megismerkedhetünk a hagyományos tanyasi élet mindennapjaival és értékeket hordozó pillanataival. Legyünk őszinték: egy kicsit ránk is fér. Hiszen gépesített mindennapok ide vagy oda, mindig hoz az élet olyan helyzeteket, amelyeket a két kezünkkel kell megoldanunk. És nem árt tudni, hogyan is kezdjünk neki…
Az elmúlt évtizedek – sokszor esztelen – növényvédőszer használata közepette eljutottunk egy olyan kihívásokkal teli korba, ahol egyre több vegyszerre közömbös terméskárosítóval találjuk szembe magunkat. Az ellenük való harcban viszont számos láthatatlan szövetségesre számíthatunk – ideje megismernünk, és főképp megbecsülnünk őket!
Idehaza körülbelül hetvenféle burgonyát forgalmaznak. Vakmerő vállalkozás lenne mindegyiket sorra venni, ezért induljunk el az alapoktól: melyik besorolás mit jelent, és milyen színt keressünk, ha egyszer már tudjuk, mit ültetnénk odahaza? Mutatjuk!
Tudjuk, hogy vászonzacskóval boltba járni nem nagy kihívás, és hogy rövid távon a biciklit tekerni jobb választás, mint az autóhasználat. Mégsem döntünk tudatosan – és néhány szabályozás talán csak abban segít, hogy ez így is maradjon.
Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Hogy melyik, azt nem tudom, de hogy mi lesz a következő, arra van egy határozott tippem, ugyanis polcra kerültek az első tyúk nélküli tojások. Igen: tojások, amiket nem kellett kitojni…
Ha azt hallom, újragondolt, sok esetben elmegy a kedvem. Van, amit nem kell újragondolni. De a kertben mindig felvillanyoz, ha csavarunk egyet a klasszikusokon. Sok régen velünk élő növényünknek érdemes megismerni legifjabb testvéreit. Ezekből mutatok most egy csokorral.
Mostanában sokszor kérdezgetik: miért? Miért lesz egy bölcsészből természetvédő, miért jobb a gumicsizma, mint a körömcipő és miért olvasok késő este, mikor aludhatnék is? Miért van az, hogy a „magamfélék” gondolkodás nélkül lemondanak egy fontos koccintást, ha megrepedtek a tojások, és miért érdekelnek jobban az eltűnő fajok, mint a legújabb divatok? A válasz egyszerű: a titok miatt.
Az elmúlt évtizedekben szinte mindent kivettünk talajainkból, amit csak lehetett: az intenzív mezőgazdaság, a helytelen talajhasználat, a növényvédő szerek, műtrágyák és megannyi más rossz döntés odáig vezetett, hogy termőtalajaink nagy részének állapota jelentősen leromlott.
Hiába fintorgunk, valószínűleg senki nem ússza meg, hogy idővel rovarokból pótolja a számára szükséges fehérjéket. A húsok előállítása hatalmas földterületet, vizet és energiát igényel, a növényi fehérjék pedig nem elegendőek az emberi szervezet egészséges működéséhez. Sajnos a rovar a jövő. De milyen ez a jövő, s milyen rovarokat eszünk már most is gyakran, ilyen-olyan E-vel jelölt számokkal takarva?
Minden igyekezet, erőfeszítés és szemléletformáló kampány ellenére még ma is széles körben elterjedt a permetezőszerek használata. Nem számít, hány millió élőlényt ölünk meg vele, nem számít, milyen mértékű szennyezésnek tesszük ki környezetünket és önmagunkat is, az sem számít, hogy a kifújt kemikáliák sokszor igen nagy részét a legnagyobb lelki békével fogyasztjuk el egy-egy pirosló almát ropogtatva. Hahó! Ideje letenni a kannát, és újragondolni a teljes sztorit!
Annak ellenére, hogy alapvetően nem szívlelem ezt a fene nagy digitális valóságot, vannak részei, amik kifejezetten tetszenek. Ilyenek a digitális könyvtári- vagy folyóirat-katalógusok, amelyek lehetővé teszik, hogy akár másfél évszázadot is visszautazzunk az időben. A reggeli kávé mellé csak felcsapunk egy 1901-es hírlapot, és máris vidáman indulhat a napunk! Ugyanis azért régen sem kellett a szomszédba menni egy kis hülyeségért…
