A pocsolyalátonya (Elatine alsinastrum) egy igen apró növény: akár mindösszesen pár centiméteres méretével befutó a kisnövésűek versenyében. Egyéves faj, melynek élete a vízhez kötődik, ezért nagy elszenvedője lehet a kiszáradásnak, aszálynak, vízgazdálkodási problémáknak. A rá váró nehézségek ráadásul igen hamar fokozódnak- elég csak abba belegondolnunk, hogy alig pár év alatt vált gyomnövényből ritka fajjá.
A hűvösebb reggelek beköszöntével nem áll meg az élet a kertben- sőt: sok szempontból csak most kezdődik igazán! Bőven akad még olyan zöldség, amit vethetünk vagy ültethetünk az ősz első hónapjában, ráadásul ezek között nem egy olyan is akad, melyből még a tél beköszönte előtt csemegézhetünk.
Az ősz beköszöntével lassan elérkezik az ideje gyökérzöldségeink felszedésének és téli tárolásra történő előkészítésének- ami bár elsőre egyszerű feladatnak tűnhet, azért tartogat egy-két nehézséget...
A vajszínű atracél egy igen értékes, 100 000 forint természetvédelmi értéket képviselő növényfajunk, ami 1993. óta élvez védettséget hazánkban. Alacsonyan fekvő területek faja, melynek fennmaradásában a véletlen is nagy szerephez jutott, és amelynek jövője nagyban függ odafigyelésünktől és megbecsülésünktől.
Régebbi leírásaiban téli pinty néven is találkozhatunk vele, hiszen hazánkba jellemzően ősszel érkezik, és tavaszig élvezhetjük társaságát. Hazája északon van, Skandinávia vidékein, ahonnan kora ősszel érkeznek meg az első példányok egyre erőteljesebben hallatva jellegzetes hangjukat. Ismerjük meg a fenyőpintyet, az erdei pinty közeli rokonát, aki bár sokban hasonlít hazai rokonára, nála sokkalta vehemensebb, és talán veszekedősebb is.
A Shalimar Bagh egy mogul kert Srinagarban, az India által igazgatott Dzsammu és Kasmírban- Shalimar kertként, Farah Bakshként és Faiz Bakshként is hivatkoznak rá. „Srinagar koronájaként” is emlegetik ezt a nyilvánosság számára is nyitott, látogatható kertet, ami a mogul kertművészet egyik legkiemelkedőbb alkotása.
A leander mediterrán növény lévén egy kifejezetten napfénykedvelő faj, ami a fagyokat csak mérsékelten tűri, és gazdag virágzásához bizony odafigyelést és gondoskodást igényel. Betegsége is akad, ráadásul vízigénye sem elhanyagolható- de minden apró nehézség ellenére egyre jobban kedvelt dísznövény- ráadásul nem ok nélkül. Nézzük, hogyan hozhatjuk ki belőle a legtöbbet!
Az UNESCO 1965-ben szeptember 8-át az olvasás világnapjává nyilvánította. Céljuk az volt, hogy ezen a jeles napon felhívják a figyelmet az olvasás fontosságára, és minél több embert hozzanak közelebb a könyvek világához. Ráadásul erre nem csak kultúraszeretetből fakadó igény jelentkezett! A kezdeményezés egyfajta reakció is volt arra a társadalmi folyamatra, miszerint a felnőtt lakosság egyre nagyobb része lesz funkcionális analfabéta, aki bár el tudja olvasni az elé tett szöveget, de nem érti meg azt.
Tippek, trükkök és sztorik gyakorta terjednek szájról-szájra, és ahogyan az lenni szokott: a piros almából gyakran sárga banán lesz a sor végére. Valahogy így szállingózhattak be a kertápolással kapcsolatos tévhitek is mindennapi rutinjainkba, mi pedig nem értjük az okát, hogy miért nem olyan zöld a fű, mint a szomszédé... Az öt legtipikusabb őszi tévhitet oszlatjuk most el, hogy nagyobb esélyekkel vághass neki a téli fagyoknak!
Amikor kosárral a kezünkben végigsétálunk a koraőszi kertben, és egymás után pakoljuk be az illatosabbnál illatosabb gyógynövénycsokrokat, akkor egy pillanatra talán elbizonytalanodunk, és feltesszük a kérdést: „Mihez is fogunk kezdeni ennyi növénnyel?” Következő írásunkban ezt a kételyt fogjuk eloszlatni, és megmutatjuk, mennyi mindenre használhatjuk gyógynövényeinket a teán túl.
A kiskerti gyümölcsösöket járva örömmel tapasztalom, hogy reneszánszát éli a gyümölcskert kultúra, és a kerttulajdonosok sorra fedezik fel az őshonos, hagyományos fajtákat. Az ökológiai szemléletű fajtaválasztás és kerttervezés ráadásul nemcsak a fajták életben tartásával segíti jövőbeli boldogulásunkat, hanem a termelés, a kerti munkák és a környezettel kialakított kapcsolat harmonizálásával, kiegyensúlyozásával is.
A válasz röviden és tömören: igen, öntözzünk. De ha megállunk e túlegyszerűsített válasznál, és ész nélkül locsolunk, nagyobb bajt okozunk, mint amit a szárazság eredményezne!
