Feltételezem, nem én vagyok az egyedüli, akinek a gyermekei hébe-hóba válogatós időszakukat élik. De nem adom fel: az egészséges étkezés fontos, és szentül hiszem, hogy nem is feltétlenül unalmas, így a tízórainak sem kell annak lennie!
Hajlamosak vagyunk idealizálni a régmúlt időket, és Casanovát alapul véve nagy elvárásokkal nekiindulni a párválasztásnak. Pedig a szerelemnek és kiteljesedésnek nem kell mindig égbekiáltónak lennie; sokszor egy-egy apró mosoly, egy jelentőségteljes gondolat, egy sokatmondó kedvesség elég ahhoz, hogy tudjuk, mit jelentünk választottunk számára. Régen sem volt ez másként. A hős lovagok és vad szerelmesek valóságában is nagyon változó és ellentmondásos udvarlási szokásokkal találkozhatunk. Történelmi betekintőnk következik.
Hétvégén kiürítettem a kamrát, és valahol a felső polc leghátsó részén kezembe akadt egy rég elfelejtett dobozka borsókonzerv. Megnéztem a dátumot, lejárt. Nem baj, felnyitottam. Látszólag rendben van, szaga nincs, gyanúra semmi ok. Vagy mégis? Ennyi év után is finom, egészséges, tápláló étel lapulna benne? Lehetséges ez? Mivel a kérdés igencsak elgondolkodtatott, utánajártam a konzervipar apró titkainak…
Minden háziasszonynak megvannak a jól bevált specialitásai, amelyeknek messze földön nincsen párja, amivel mindig le lehet kenyerezni a családot vagy amivel sose lehet mellényúlni. Néha-néha azonban nem árt kipróbálni egy merészebb, addig nem ismert receptet, még akkor is, ha első olvasásra kicsit bizarrnak is tűnik. Ezúttal a levesek füzetéből hoztam pár izgalmasabb receptet. Ki tudja: lehet, hogy egyik-másik bekerül a repertoárba…
Azt már életünk első éveiben megtanuljuk, hogy ha húst eszünk, ahhoz állat kell. Nemrég azonban egy olyan áttörést értünk el, ami alapjába véve változtathatja meg a húsfogyasztáshoz való hozzáállásunkat. Hogy miképpen, azt döntse el mindenki maga…
Szeretnék eloszlatni egy nagyon gyakori tévhitet: a fűszernövények nem azért fűszernövények, mert csak és kizárólag ételeink ízesítésére/fűszerezésére alkalmasak. Távolról sem. Legnagyobb részük tökéletesen megállja a helyét egy-egy fogás fő elemeként, különleges gasztronómiai termékként, fizikai és mentális egészséget támogató alapanyagként. Például így.
Az idei évben megfogadtam, hogy nem követem el huszadszorra is ugyanazt a hibát, túlevés nélküli karácsonyunk lesz. És bár sikerült sokkal mértékletesebben fogyasztani az ünnepi asztalnál, azért egyszer-kétszer mégiscsak pár falattal több csúszott – aminek természetesen meglett a kellemetlen következménye. Szerencsére nem kellett messze menni a gyors segítségért, a gyógynövénykamra mindenféle panaszra megoldást kínált.
Emlékeztek még, milyen izgalmas érzés volt kiválasztani a tökéletes képeslapot szeretteinknek, rányomni az ünnepi bélyeget, és postára sietni vele, hogy karácsonyig még biztosan odaérjen? És a táviratokra vajon emlékszik még valaki? És a magnók szárnyalására? A szilveszteri bulik húsz másodperces csendjére, amikor megfordítottuk a kazettát, vagy az apró sercegésre, amikor tovább pörgettük a következő számra, remélve, hogy időben megnyomjuk a stopot? Emlékeztek még?
Elég volt. Mindannyiunk életében eljöhet az áttörés pillanata, amikor úgy érezzük: túl sok. Amikor valami taszít, valami távol tart, amikor valamiből nem kérünk többet. Nálam október környékén kezdett telni a pohár, és novemberben már biztos voltam benne: az év vége az elköszönések időszaka lesz. Az átalakulásé, a tisztázásé, az újragondolásé és a befejezéseké. Mert ahol valami véget ér, ott kezdődik valami új is. És nekem erre az újra most nagyon nagy szükségem van.
Amikor elhatároztam, hogy utánajárok a narancs és a karácsony különleges kapcsolatának, azt hittem: könnyebb dolgom lesz. A narancs, mint déligyümölcs viszonylag modernkori termékként élt bennem, és álmaimban sem gondoltam volna, hogy sokkal, de sokkal régebbre nyúlik vissza a története. Tartsanak velem, hogy megpróbáljuk együtt kideríteni, hogyan is gurulhatott be a narancs a karácsonyfa alá!
Kicsi vagy nagy, nordmann vagy ezüst, gömbölyű vagy nyúlánk, telt vagy szikár – mindenkinek más és más. Egy viszont bizonyos: akárcsak egy jól felépített ház, a karácsonyfa is a jó alapoknál kezdődik, ezért elhoztunk pár jó tanácsot arra az esetre, ha biztosra szeretnénk menni az ünnep díszének felállításánál.
Az elmúlt hónapok nem a nagy utazásokról szóltak, és valószínűleg ez egy darabig még így is marad. De aggodalomra semmi ok: elhoztunk pár szép és kedves szokást, amelyek Európa más részein melengetik a szíveket, így karácsony táján. És ha valamelyik megtetszett, ne legyünk restek beépíteni az idei ünnepbe!
