Elnézve a mindent érdeklődéssel szemlélő, mindenben örömöt és élményt lelő gyermekeimet, egyre gyakrabban teszem fel magamnak a kérdést: a felnőtté válás mely szakaszában veszítettük el ezt a kíváncsiságot? Mikor volt az a pont, amikor elfelejtettünk gyereknek lenni, amikor elbúcsúztunk attól, ami igazán élhetővé tette mindennapjainkat?
Egy bűncselekmény, amiről tudjuk, hogy létezik, de fogalmunk sincs, milyen hatással van ránk. Távolinak, kellően messzinek tűnő probléma, amiről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak másokat érint: bizony, hatalmasat tévedünk. Az egyik legelismertebb hazai szakemberrel beszélgettünk a témáról. Az emberi nem találékony: csempésztek már viaszgyertyába öntve, wc-papír gurigájába rejtve, magukra kötözve különböző állatokat. Az élve csempészett példányok hetven százaléka nem éli túl a kalandot. Hetven százaléka.
Elérkezett az év egyik legizgalmasabb időszaka: a nyári befőzéshullám első szakasza. A bodzavirág már lefutott, és a fenyőrügy is a végét járja, de bánkódni semmiképpen sem érdemes, hiszen a június telis-tele van a szüret és a pincepolc kincseivel.
Sokan emlékszünk még a híres-neves bégetőre, aminek elkészítéséhez mindösszesen egy pitypang szárára volt szükségünk. Igen: ennyire egyszerű volt akkoriban gyereknek lenni, és a semmiből játékot, szórakozást teremteni. Nem is értem, miért felejtettük el…
Gyakorlatilag nem volt normális tél, a kártevők átvészelték, és köszönik: jól vannak. Számuk pedig lassacskán felfoghatatlan. Fekete gyűrűkben magasodnak a bodza hajtásai, állnak a tetvek a rózsán, gyümölcsfákon, de még a gazokon is – 2023 a tetű éve lesz. Mutatjuk a hatékony megoldásokat.
Adriék azok közé az emberek közé tartoznak, akik egy percet sem gondolkodnak rajta, hogy megtegyék-e: ösztönből állnak meg segíteni. Így történt ez aznap is, amikor pogácsasütés közben érkezett a telefon: Szia, Bogi, Adri vagyok! Találtunk egy rigófiókát, mit csináljak?
Május a kaszálásmentes kertek hónapja volt, ami igencsak megosztotta az embereket. A vélemények és nézőpontok majd minden árnyalata képviseltette magát a mindennapi eszmecserék során, és nem kevés olyan szomszédságról hallottunk, ahol szinte ölre mentek a nyírni vagy nem nyírni viták miatt. De honnan ez a mély szakadék, és miért lett hirtelen olyan fontos a fű magasságának kérdésköre?
Ti meg szoktátok nézni a banánokon, almákon, citromokon gyakran fellelhető apró matricákat és azok kisbetűs tartalmát? Elgondolkodtatok már azon, mit jelenthet az a sok szám, és miért kell emiatt teleragasztani velük az élelmiszert? Utánajártunk, mit takarnak, és jelentjük: van hasznuk!
Élesztő felfuttatás nélkül, sütőlisztkeverék, zacskós pudingpor és nyomásra kész tejszínhab – csak pár azokból a konyhai alapanyagokból, amelyek a legtöbb háziasszony számára ma már nélkülözhetetlennek tűnnek. De nem volt mindig így: szüleink és nagyszüleink vígan főztek zacskós leves és kész szószok nélkül is – s ha nagyon őszinték akarunk lenni, jobban meg is becsülték testük egészségét.
Kender. A szó mögött számtalan jelentés és lehetőség bújik meg: a kender jóval több, mint egy élvezeti szer vagy üldözött gyomnövény, ősidőkre visszanyúló története van, ezerféle felhasználása. Magyarországon már több családi ház, illetve egy óvoda is épült kenderből, miután számos előnye van ennek a természetes anyagnak építészeti és ökológiai szempontból is.
Az Indiából származó bazsalikom idehaza egynyáriként termeszthető növénnyé vált. A népnyelv királyfűnek és német borsnak is hívja ezt a jellegzetes illatú és erős aromájú fűszer- és gyógynövényt, aminek ma már tucatnyi fajtája közül válogathatunk. Az ízét és a színét tekintve is ezer arca van.
Jó pár hete kénytelen voltam visszacsípni a rézsűt terülő borókás hajtásait, amelyek a mai napig ontják magukból a borókára jellemző kellemes illatot. Elég csak elsétálnom a mellette, és máris jobb kedvem lesz. Hiába, a kertünk a legváltozatosabb formákban hálálja meg a gondoskodást. Ezúttal az illatosabb lakókból mutatunk be párat.
