Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka | kertészmérnök és szociológus
Gyermekkoromban óceánkutató akartam lenni: bölcsész lett belőlem, szociológus. Habár imádtam a társadalomtudományok világát, az élet mégiscsak úgy hozta, hogy a természetben leljem meg hivatásomat. Közel egy évtizednyi munkával építettem fel vegyszermentes gazdaságomat, ahol a vadvilág védelmével, a biodiverzitás megőrzésével és az ökoszisztéma helyreállításával foglalkozom. Hiszem, hogy az igazi tudás a gyakorlat és tudomány egymásba fonódásával szerezhető meg, ezért mindennapjaimban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gumicsizma, mint a tagsági igazolvány. Célom, hogy írásaimmal közelebb hozzam az olvasót egy olyan világhoz, ami megszámlálhatatlanul sok élményt és értéket tartogat számára, és ami mindannyiunk számára nélkülözhetetlen.
Azt mondják, a napfénynek nincs íze, de valójában van, csak üvegbe kell zárni!
Akár rajongunk a zöldségekért, akár csak ímmel-ámmal fogyasztjuk, biztosan észrevettük már: a napfény ölelésében nevelkedett vitamindús szemek rejtenek magukban valami különlegeset. Valami megfoghatatlant, ami egyedül a meleg, napsütéses hónapokban élvezhető, ami csakis nyáron elérhető. Vagy mégsem? Próbáljuk meg együtt palackba zárni a napfény ízét – ezúttal a paradicsom esszenciájával!
Az egyik legrégibb gyógynövényünk, ami ráadásul ingyenes: így szoktunk rá a vadszederre
Ha emlékeim nem csalnak, általános iskola alsó tagozatában ismerkedtünk meg az erdő fogalmával. A negyedik osztályos tankönyvek gazdagon illusztrálták a növényvilág szintjeit, az avarban megbúvó állatokat, a lombhullató fák típusait. Mégis: két évtizednek kellett eltelnie, hogy valóban megismerjem ezt az elbűvölő világot, és biztos kézzel gyűjthessem egyedülálló kincseit. Mostanában éppen a vadszedret.
Elfeledett receptek nyomában: gyümölcsös ritkaságok nagyanyáink útjain
Sokunknak vannak régi, megsárgult papírokkal teli, de annál értékesebb receptgyűjteményei, amiket még nagyanyáink vagy az ő nagyanyáik hagytak ránk. Egy-egy nyugodt nyári estén érdemes fellapoznunk ezeket a kincset érő könyveket, mert rég elfeledett receptekre lelhetünk. Most saját örökségemből hoztam egy kis ízelítőt…
Pusztítástól az életig: változásom szimbólumai, a kerti diófák
Sokszor jutnak eszembe az első sétánk lépései saját kertünkben, de a legélesebben az erőteljes hangra emlékszem, ami életem párjából tört elő akkor: „Na azt már nem!” Néztem őt, próbáltam beférkőzni a gondolataiba, miközben azt kérdeztem magamtól, meddig mehetek még el? Mást akartunk. Bennem továbbra is dolgozott az önállósult dac, ő pedig nem tűrt ellentmondást. Így maradtak meg a diófák.
5+1 szörp, amit még sosem kóstoltál, de éppen itt az ideje!
A természet oly sok titkot rejt, oly sok felfedezésre váró apró kis szeglete van a világnak – érdemes minél többet bejárni. Ez a gondolat vezérelt akkor is, amikor az első pitypangszörpömet megfőztem. Nem vártam meghatározó ízélményt, de ahogy az lenni szokott: kellemesen csalódtam.
Varázscukor: több tucat gyógynövényt megettek a gyerekek, és nem is tudtak róla
Egyszer, miközben rozmaringos bőrradírt készítettem a műhelyemben, gondolataim önálló életre keltek. Sorra vettem a készülő natúrkozmetikum hozzávalóit, és arra gondoltam: ha már minden összetevője emberi fogyasztásra alkalmas, miért nem próbálok meg valami izgalmas ételt létrehozni belőle? Így született meg a gyógynövényes varázscukor, ami azóta is az egyik legkedveltebb romonyai vendégváró különlegesség.
Katángsaláta és bodácskóró-főzelék – a gyógynövényről, ami nemcsak kívül-belül ápol, de még finom is!
A mezei katáng minden egészséges konyha alapvető alapanyaga kellene, hogy legyen!
Ahány név, annyi lehetőség – a burgonya ezer arca
Sülve és főve is szeretjük – de azt például ki gondolta volna, hogy még ablaktisztítónak is kiváló?