A nemzetközi Duna Napot 2004 óta ünneplik – ekkor volt a Duna Védelmi Egyezmény aláírásának tizedik évfordulója. Ez a nap szerte Európában arról szól, hogy milyen hatalmas értékekkel rendelkezik ez a csodálatos folyó, mennyi kultúrát szolgál, milyen változatos élővilágot rejt magában, és mennyire fontos szerepet tölt be az emberek mindennapjaiban.

A Zalai-dombságban elterülő Nagybakónak község kivételes kincset rejt magában: itt terül el a Völgyerdő Természetvédelmi Park, amiről joggal állíthatjuk, hogy a hazai természetvédelem egyik legértékesebb oázisa, egyben követendő példája. Egy hely, ahol elsődleges cél a természetközeli élőhelyek létrehozása, a ritka fajok és a természetes életközösségek védelme, illetve a környezettudatos gondolkodásra nevelés.

Báránynyelv, ökörnyelv, tetűvirág, pirítófű; csak pár ismert elnevezése kertünk egyik magról vetett egynyári csodájának, a kerti borágónak. Sajnos kevesen ismerik, és még kevesebben értékelik a benne rejlő kincseket, pedig igencsak sokoldalú konyhakerti-, fűszer- és gyógynövényről van szó. Nem állítom, hogy a legkönnyebben felfedezhető növények között van, de ha szánunk időt a megismerésére, és elkészítésének apró fortélyaira, akkor egészen biztos, hogy nem fogunk csalódni.

A dió egyike azoknak a fantasztikus növényeknek, amelyeknek szinte minden részét hasznosíthatjuk: fája sokrétűen szolgálja az embereket, termése tápanyagokban gazdag élelmet ad, levele pedig kiváló gyógyhatásokkal rendelkezik.

Cukorborsó-főzelék, rizibizi, borsóleves. Mindenki által ismert, és sokak által kedvelt ételek, amelyek receptjei nagyanyáink füzeteiben az elsők között szerepeltek. Tápláló fogások, gazdag vitaminforrások – de vajon tudjuk-e, hogy valójában mivel és miben segítik immunrendszerünket?   

Június 17-én egy igencsak feszült vita zajlott az Európai Unió Környezetvédelmi Tanácsában, ami végül egy valódi történelmi sikert eredményezett: elfogadták a természet helyreállításáról szóló törvényt (Nature Restoration Law – NRL), ami hatalmas győzelemnek számít Európa természeti környezete, az éghajlatvédelem és az élhető jövő szempontjából is.

Pár évtizeddel ezelőtt sokat vártak tőle a hazai szakemberek, és – bár a termelés szempontjából az átütő siker elmaradt – a kopaszbarack vagy más néven nektarin egészséges, fogyasztásra kifejezetten ajánlott gyümölcsként vált be idehaza is. Sokrétűen felhasználható, a benne lévő vitaminok és tápanyagok feltöltik szervezetünket, és segítenek egészségünk megőrzésében is. Legyen szó desszertről, sült kacsáról vagy egy hűsítő jeges teáról: a nektarinra bármikor számíthatunk. 

Minden év június 25-én ünneplik a Barlangok Napját. E csodálatos természeti képződmények forró nyári napokon igazi felüdülést kínálnak a látogatóknak, ezen a napon pedig országszerte számos izgalmas programon fedezhetjük fel a föld alatti üregek rejtett kincsit és történetit – már csak az a kérdés, hogy merre induljunk el!

A nagyszüleinknél töltött nyarak csatos üvegjeinek két olyan elmaradhatatlan nedűje is volt, amely végigkísérte gyermekkorunkat: egyik a napsütötte bodzavirágból készült frissítő, másik az öreg meggyfák adta sötétlila meggyszörp, ami szódával felöntve raktározta el bennünk a nosztalgia szívmelengető érzéseit.

2020-ban a Természetvédelmi Világszövetség a kihalással fenyegetett fajok vörös listájára tette a hazánkban is élő mezei hörcsögöt. A kialakult helyzethez a rossz szaporodási mutatók vezettek, aminek legfőbb okozói az állatok élőhelyeit érintő mezőgazdasági és ipari fejlesztések, a fényszennyezés és a globális felmelegedés.

Amikor több évtized után újra hallottam azt a szót, hogy „cserkész”, azonnal elfogott a nosztalgia. Emlékszem: gyermekkoromban még én is ismertem a vállkendős, terepruhás fiatalokat, azonban azt, hogy kik is ők, és mivel is foglalkozik egy cserkész, már akkor sem tudtam. Pedig a hazai cserkészmozgalom egy igen népes követőtábort tud maga mögött, akiknek munkáját és fejlődését komoly elvekre és értékekre alapozott célok határozzák meg. Ezekről kérdeztük Dr. Kovács Adorján cserkésztisztet, a Magyar Cserkészszövetség elnökét.

A facélia (mézontófű) termesztését az 1930-as években kezdték meg Magyarországon – eredetileg korai zöldtakarmány előállítása céljából. Ma azonban már egyre többet hallani róla a biokertek, méhlegelők és ökológiai gyakorlatok területén, hiszen termesztése már ezek kiszolgálására irányul. Nem véletlenül: a facéliáról ugyanis kiderült, hogy a természeti egyensúly helyreállítása, a biodiverzitás támogatása és az ökoszisztéma egészsége szempontjából is fontos szerephez juthat a jövőben, érdemes tehát jobban megismernünk.