A levéltelen bajuszvirág (Epipogium aphyllum) a zárvatermők törzsébe, a kosborfélék családjába tartozó növényfajunk, ami 1982 óta élvez védettséget: természetvédelmi értéke 100.000 forint. Igen alacsony termetű, de annál izgalmasabb kinézetű növény: maximum harminc centiméteres magasságú, ujjakra vagy apró kezekre emlékeztető szára pár percre biztosan megállítja az arra járót.

Ezúttal olyan filmekkel készültünk, amelyek bebizonyítják, hogy valóban változásra van szükségünk a természettel és környezetünkkel kialakított kapcsolatunkban. Az élet és a környezeti problémák más-más területét ölelik fel, máshogy mutatják be és más-más korosztálynak szólnak, de egytől egyig azt üzenik: valaminek véget kell érnie, hogy egy sokkal konstruktívabb, sokkal élhetőbb jövő épülhessen.

Jönnek a napsütésben szegényebb, hűvösebb hónapok, amikor erőre kapnak a betegségek, gyengül a szervezetünk, miközben a táplálékkiegészítők lassan megfizethetetlenné válnak, nem beszélve a gyümölcsök, zöldségek jó részéről. A piaci árak szinte napról napra emelkednek, az egészség lassan luxus lesz. Az olcsóbb idénytermések eközben kimentek a divatból, azt gondoljuk, ezek kevésbé vitamindúsak és egészségesek, mint szuperélelmiszerek: de ez nem igaz. Tudtad, hogy például a karalábénak magasabb a C-vitamin-tartalma, mint a citromnak?

Ahogy teltek múltak az évek, ahogy születtek a gyerekek, és családanyaként kinyílt a világ, egyre többször hangzott el számból az öntudatlan mondat: „bezzeg, amikor mi voltunk gyerekek!”. Amikor még öröm volt sárban taposni, amikor a bújócska volt az abszolút kedvenc, amikor alig vártuk, hogy megtanuljunk olvasni, mert a könyvek igazi kincsnek számítottak. Amikor még fogalmam sem volt róla, miért mondogatják mindig azt a felnőttek: „bezzeg a mi időnkben”.  

2001-ben a Pékek Világszövetsége világnappá nyilvánította a kenyér napját, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet erre az alapvető élelmezési cikkre, illetve a pékek sokszínű és áldozatos munkájára. A kenyér minden történelmi korban értéket képviselt – számos szokás, történet és jelentés kapcsolódott hozzá. Megbecsülni kötelesség volt, kidobni vétek: az ünnepi asztal terítőjéről még a morzsákat is összeseperték, mert úgy vélték, hogy gyógyító ereje van. Ma mi is a kenyérsütés hagyománya előtt tisztelgünk egy különleges időutazással.

Éles vitát vált ki a két tábor tagjai között, egyesek határozottan tagadják még a gondolatát is, mások viszont egyértelmű és logikus levezetésekkel igazolják mindent behálózó jelenségét. Komplett kutatócsoportok igyekeztek láthatóvá tenni a folyamatot, de egy olyan nehezen tetten érhető jelenségről van szó, amelyet a legtöbben ismerünk, talán el is fogadunk, de bizonyítani valószínűleg sosem tudjuk majd. A gazdasági fejlődés társadalmilag mélyen megvetett mumusa: a tervezett elavulás jelenségének néztünk a körmére.

A minap hazafelé tartva műanyag zsákokba tuszkolt zöldhulladékok egész sora kísérte utamat. Döbbenten állok a jelenség előtt, mert egyszerűen nem tudom megérteni, miért dob ki valaki halomszámra olyan kincseket, amiket a lemetszett, lehullott növényi részek jelenthetnek kertünk számára. Nem rossz megoldás a zöldhulladék külön gyűjtése és elszállítása – de a helyben felhasználás még jobb! Mutatom, mire gondolok.

Minden ünnepnek megvan a sajátos hangulata. Mást ad egy karácsony, mást egy húsvét, és másról szól egy születésnap, eljegyzés, szüret vagy épp diplomaosztó. Az viszont bizonyos, hogy az ünnepi asztal, és a rá kerülő finomságok fontos részei az élménynek: különleges recepteket gyűjtöttünk eleink őszi lakomáiból.

Aki ismeri, a halhatatlanság növényének nevezi. Azonban a legtöbben még nem is hallottak a gulanról, azaz a jiaogulan növényről, amely egyre népszerűbb nemcsak a kínai orvoslásban, hanem a nyugati gyógyítás kultúrájában is. Mi ez a növény, és mit kell tudnunk róla? Ebben igyekszünk most segíteni.

A világban zajló folyamatok nap mint nap nem várt kihívások elé állítanak bennünket, és egyre inkább megkívánják az előrelátó, tudatos gondolkodást. Eddigi szokásainkat kénytelenek vagyunk megváltoztatni, sokszor gyökeresen, és olyan szerepekben, területeken kell helyt állnunk, amelyek ezidáig teljesen ismeretlenek voltak számunkra. Ezért is fontos már most azon gondolkodni, hogyan biztosítsuk otthonunk melegét akár extrém körülmények között is.

2000-ben az ENSZ tagállamai elfogadtak egy világszintű célrendszert, ami az országok nehézségeire, kiváltképp a társadalmi problémákra koncentrált. 15 évvel később, 2015-ben ennek folytatásaként fogadták el az Agenda 2030 határozatot, ami a korábbiaktól eltérően már nemcsak a fejlődő országokat állította fókuszba, hanem a fejlett országok szempontjait is figyelembe vette a fenntartható jövő felé vezető úton.

A mai vidékeket járva már aligha hihetnénk, hogy bizony voltak olyan idők, amikor egész Északkelet-Európát egybefüggő erdős terület borította. Amikor még zöldellő lombok tömegében úszott a táj, és a teremtés csúcsai nem az emberek, hanem a bölények, hiúzok és farkasok voltak. Itt élte túl a történelem évszázadait kontinensünk utolsó őserdeje is, ami 1979 óta az UNESCO Világörökség része, ráadásul kiemelt bioszféra-rezervátum és a Natura 2000 különleges természetmegőrzési területe is.