Az elmúlt húsz évben mindenki „tujalázban” égett – aztán jött a hidegzuhany. Egyértelművé vált, hogy a legtöbb díszkerti „belátásgátló” nem húzza már sokáig, ezért visszamentünk a kezdetekhez: rég félretett, de korábban jól bevált növényeink kerültek elő újra, amelyek tökéletesen teljesítik a sövényekkel szemben támasztott elvárásainkat. Mutatjuk, melyeket érdemes ültetni, ha egyszer a tujától búcsúzni kényszerülünk.

Belegondoltunk-e valaha, hogy amikor egy finom falat sajtot a szánkba veszünk, gyakorlatilag egy egész ökoszisztémát készülünk elfogyasztani? Hogy élő közösségek szorgos munkája révén egy fehér túrószerű csomóból ízletes, kívánatos sajt született? Tejből lesz a sajt, tanultuk. De mégis hogyan?

Ahogy az élet minden más területén, a kertészetben is folyamatosan változnak a trendek. A régi, paraszti udvarok képét felváltották a díszkertek, a pipacsok és margaréták helyére buxusok kerültek, és a történelmünket idéző színes, gazdag réteket bekebelezték a tujákkal, hibridekkel és legkülönfélébb nemesítésekkel előállított növények. Évszázadokon át tündöklő növények tűntek el szemünk elől a feledés homályába. De mi lenne, ha nem a divat, hanem mi diktálnánk? Ha megőriznénk múltunk és hagyományaink legszebb értékeit? Olyan növényeket mutatunk be, amelyek már bizonyítottak.

A minap egy beszélgetés során rádöbbentem, hogy a „mindig minden rendelkezésre áll a szupermarketekben”-feeling közepette teljesen elfelejtettük, honnan is származnak az élelmiszereink. Nem tudjuk, mi terem idehaza, és mi utazza be a fél világot, mielőtt a süteményünkbe kerül. Lassacskán már halvány lila gőzünk sincs arról, mi lenne a választék, ha csak a pár száz kilométeres körzetünkben tudnánk válogatni…

A veszteségnek ezernyi arca van – legfájóbb a némaság és a megrekedt szavak özöne. Az a csontig hatoló érzés, amikor a művésznek festenie kéne, de a remegéstől megcsúszik a keze a papíron. Amikor egy írónak szavakba kellene öntenie egy legenda születését, de nincs az a pont, ahol el lehetne kezdeni. Amikor egyszerre üres és túlzsúfoltan kavargó minden, amikor generációk története kel szárnyra, hogy köszönetet mondjon egy életért, annak minden munkájáért, egy felbecsülhetetlen örökségért…

Az online térnek sok veszélyes van, de legalább annyi lehetőség is rejlik benne. Számomra az egyik legizgalmasabb példája a rejtett kincseknek az Ark of Taste adatbázisa, ami összegyűjti a világ legritkább és legveszélyeztetettebb ételeit – mindezt azért, hogy segítse fennmaradásukat.

Eső nélkül nincs élet. Az eső kell, és az esőnek örülni kell. De! Egy örök klasszikussal élve: jóból is megárt a sok… Nincs ez másként a csapadék esetében sem, ugyanis bármennyire örülünk egy kiadós talajáztató esőnek, ha sosem akar vége lenni, akkor az bizony se a talajnak, se a benne élőknek, se nekünk nem hoz örömet… De egy kevés előrelátással, egy kis emberi fifikával könnyen elejét vehetjük a nagyobb bajnak. Ahogy a dolgok mai állása mutatja: szükségünk is lesz rá, talán egyre gyakrabban…

Az alkoholmentes sör piacra dobása férfiak tízezreinek okozott nagy örömöt, és az italozás egy teljesen új kultúráját vezette be az egyre inkább kormánykerékhez kötött mindennapokban. Megmaradt a feeling, megmaradt az illúzió, és a volán mögött is a józanság lehetett az úr. De ki gondol azokra, akik nem szeretik a sört? Akik mondjuk a szőlő nemes nedűjének rajongói? Van egy hírem: volt, aki megtette…

Az új év egyik első kertészeti teendője a gondos tervezés. Érdemes már január első heteiben tollat és papírt ragadni, és alaposan megtervezni a tavasszal kialakított konyhakert minden apró részletét. Elvetni kívánt zöldségek, védőnövények, társítások és jól behatárolt mennyiségek – számos szempont akad, ami mentén elindulhatunk. A jó hír viszont az, hogy ha ezzel megvagyunk, a vetőmagrendelés már csak a jól megérdemelt jutalom lesz.

Beszélő állatokkal álmodunk, ha sajtot eszünk? Egyes kutatások szerint igen. A kérdés csak az, hiszünk-e ezeknek a vizsgálatoknak. A döntés az egyénen áll: mi pro és kontra is épp elég érvet tudunk felsorakoztatni!

Egy feledésbe merülő – ám annál szellemesebb latin mondás szerint három dolog keseríti meg a ház életét: a beázás, a házsártos feleség és a füst. Az első kettőt mindenki komolyan veszi. De mi a helyzet a harmadikkal? És vajon mekkora szerepe van ebben a történetben a minden újév hajnalán egy-egy napra reflektorfénybe kerülő, kormos arcú uraknak?

Fehér, barna, félbarna. Búza, tönköly, rozs, graham. Kenyér-, sütemény- és pizzaliszt. A legismertebb fajták. Ennél azonban sokkalta színesebb a repertoár, amiből most a legmagasabb beltartalmi értékű fajtákat mutatjuk be.