Mindennapi cselekvéseink és döntéseink során a legtöbbször arra fókuszálunk, hogy mi az, amit teszünk, amit tennünk kell. Sosem (vagy csak nagyon ritkán) jut eszünkbe megfordítani, és úgy feltenni magunknak a kérdést, hogy mi az, amit nem kellene megtennünk? Alapvetően erről a fordított szemléletről szól a via negativa filozófiája, amely bár a teológia tudományából eredeztethető, mégis vallástól függetlenül határozhatja meg gondolkodásunkat.

A tudomány mai állása szerint alapvetően három folyamat felelős az öregedésért: a krónikus gyulladás, az önjavító folyamat csökkenése és a növekvő mértékben jelenlévő oxidatív stressz. Mindhárom fogalom ismerős, de vajon tudjuk-e pontosan, hogy mit jelentenek és hogyan hatnak testünkre, miként „öregítenek"? Elkerülhetjük-e, és egyáltalán el kell-e kerülnünk őket? Ezúttal az oxidatív stresszt helyezzük a középpontba, hogy kicsit rendbe tegyük a róla kialakult – sokszor fals – képet!

A legenda szerint a világhírű tudós, Albert Einstein 1922-ben egy tokiói szálloda két papírlapjára leírta a boldogság érzésével kapcsolatos gondolatait, amelyet – készpénz híján – borravaló gyanánt adott egy hordárnak, a következő szavak kíséretében: „Ha szerencsés lesz, egy nap még sokat fog érni ez az üzenet”. 95 évvel később csodával határos módon előkerült ez a két papírlap, fejlécükön az Imperial Hotel feliratával, és nem kevesebbért, mint másfél millió dollárért lelt új tulajdonosra. De vajon mi olyan értékes ezekben a gondolatokban, és mi köze van a boldogság kereséséhez? Ennek jártunk most utána.

A karácsonyi mákos bejgli, a pékségben illatozó mákos búrkifli, a porcukorral meghintett mákos tészta vagy az a csodálatos mákos nudli. Ízek és érzések, amelyeket gyakran szeretett nagyszüleinkhez, az ünnephez vagy éppen egy kellemes vasárnapi ebédhez társítunk, és amelyek minden nosztalgikus pillanatban melegséggel töltik el szívünket. Mák. A sokszínű, majd igazságtalanul feketelistára került növény, amelynek legnagyobb ereje nem gasztronómiai képességeiben lakozik, hanem csodálatos, gyógyító tulajdonságaiban. De mitől gyógynövény a mák, és hogyan hasznosíthatjuk kivételes erejét?

Ha szereted a teniszt, és megpróbálsz komoly meccset játszani egy négyéves ellen, hamar megunod, mert túl könnyű. Ezzel szemben, ha olyan profi teniszezővel játszol, mint például Serena Williams, gyorsan elveszíted a motivációd, mert túl nehéz, nincs sikerélményed. Aztán megjelenik Goldilocks, vagyis Aranyfürtöcske, aki az egyik legnépszerűbb angol gyerekmese, A három medve (The Story of the Three Bears) főszereplője. Mi történik ezután?

Pontosan 170 évvel ezelőtt, 1852. február 26-án született Michiganben egy híres orvos, aki nem tudományos felfedezéseivel került be a köztudatba, hanem egy egészen elképesztő alkotásával, amiről akkor még senki sem gondolta volna, hogy kiállja az idő próbáját. Ő volt John Harvey Kellogg, egy creeki seprűgyáros fia, a kukoricapehely feltalálója.

Felmelegítve csak a káposzta jó – tartja a mondás, de talán ideje ezt megcáfolnunk. Akad ugyanis bőven olyan étel a hazai konyhában, amely másnap nemcsak, hogy ugyanolyan finom, de adott esetben még finomabb is, mint frissen fogyasztva. Hogy melyek ezek a fogások, és melyiknél mire kell figyelnünk? Már mutatjuk is!

„Bíró úr, de hát legyen szíve!” – hangzik az ismerősen csengő mondat. És valóban: az igazságszolgáltatás bármennyire is a tények és objektív tényezők terepe, elengedhetetlen része az emberi faktor is, hiszen minden ügy, minden történés és minden egyes körülmény egyedi a maga nemében. Minden tett egy emberi történet, minden ítélet egy sors első lépcsőfoka, egy jó vagy szörnyen rossz felvonás, ahol a mi világunk játssza a főszerepet, akármilyen világ is az. Születtek már rossz, igazságtalan és elfogadhatatlan ítéletek, nem is kevés. Megoldásra pedig szükség van, ehhez kétség sem fér. De vajon valóban ott kell keresnünk a megváltást, ahol a lényeg vész el, az ember önmaga?

Világszerte hivatalos mérőállomások százai gyűjtik az adatokat azzal kapcsolatban, hogy milyen levegőt szívunk valójában: mennyire nevezhető frissnek és tisztának az éltető oxigén, és milyen környezeti feltételek mellett éljük mindennapjainkat. Pár évvel ezelőtt azonban a már működő rendszer reményteli fejlődésnek indult: háztartások, civilek is csatlakoztak a monitorozáshoz, hogy valós adatokkal lássák el nemcsak a hivatalos mérőállomásokat, hanem elsősorban önmagukat. Hogy megtudják, milyen levegőt is szívnak valójában. A jó hírünk pedig az, hogy mindannyiunk számára nyitott a lehetőség, amelyet a szállópor-szenzor hoz el otthonainkba.

Emlékszem szemeim izgatott cikázására, ahogy az időt megállítva pergették a sorokat. A könyv lapjainak halk susogására, a sosem látott nádasok világának filmszerű életre kelésére. Matula bácsi tanításaira, az ismeretlen ismerőssé váló berekre, Tutajos és Bütyök kalandjaira. Már akkor bakancslistámra került a Kis-Balaton felfedezése, ám csak jóval később, felnőtté válásom küszöbén élhettem át ezt a különleges élményt.

A híres londoni köd. Ma már a legtöbben csak a népszerű királyi sorozat epizódjaiból hallanak róla, de kétségkívül a történelem egy különösen bizarr eseménye volt, ami bizonyítékul szolgált arra vonatkozóan, hogy milyen pusztító hatása lehet a mértéktelen és sokszor önző érdekek vezérelte környezetszennyezésnek. És hogy miért válhat előnyünkre, ha megismerjük a híres decemberi köd leereszkedésének igaz történetét? A válasz talán mindannyiunknak más, de a tanulság és a következtetések levonása reményeim szerint minden listán rajta lesz.

„Jövőre minden máshogy lesz”, fogadkozunk. Aztán átbillenünk az új évbe, és a lendület pár nap vagy pár hét után alábbhagy. De vajon mi lehet olyan különleges az év utolsó napján, miért érezzük fontosnak ígéretekkel kezdeni az új esztendőt, és mi okozza a gyorsan elillanó lelkesedést? Az újévi fogadalmak csodás pszichológiáját tárjuk most Önök elé – remélve, hogy van még mód a megújulásra most is...