Az egyik legkorábban virágzó növényünk, ami évszázadok óta gyakori szereplője híres költők verseinek, gyermekkorunk meséinek. 2005 óta védett növény, természetvédelmi értéke tízezer forint. A remény szimbóluma, a részvét és együttérzés jelképe, a közeledő tavasz első igazi hírnöke. De vajon tudjuk-e, melyik fajtájával van dolgunk, és melyik az, amihez nem nyúlhatunk?

Gyerekkorom óta rajongok a rejtvényekért. Emlékszem, mikor zsebpénzemet szorongatva minden hétvégét a sarki újságárusnál kezdtem, izgatottan keresve a legújabb keresztrejtvényeket, sudokukat és szókeresőket. Akkor, a készen kapott tartalmak világa előtt még ebben rejlett a szórakozás. A rejtvényfejtés pedig ma is ugyanilyen izgalmas: egy kreativitást, intelligenciát és személyiséget fejlesztő elfoglaltság, aminek évezredes történetében a legkülönfélébb csavarok, ördöglakatok és talányok kerülnek a főszerepbe.

„A leprabetegség az emberiség egyik legrégibb, ugyanakkor ma is velünk élő nyomorúsága” – írják a magyarországi Lepramisszió oldalán, ahol egy, a legtöbbünk számára ismeretlen világról mesélnek. Ma, a lepra elleni harc világnapján érzelmeket felkavaró utazásra hívunk, amiben Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió – Magyarország igazgatója vezet bennünket. Az ő személyiségéről és erejéről mindent elárul egy általa gyakran idézett gondolat Kalkuttai Teréz anyától: „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, de azt nagy szeretettel!”

Amikor ezek a sorok íródnak, egy újabb 14 fokos napnak nézünk elébe: télen. Sokan boldogok, hogy nem kell nagykabátot húzni, fagyoskodni, lehet sétálni egyet délután a tavaszias napsütésben. Leginkább nekik szól ez a cikk. Egy finom, óvatos gondolatindító, ami azt igyekszik megmutatni, hogy hólapát, mínuszok és kipirosodó orrok ide vagy oda: a télre, az igazi télre nagyon is szükségünk van.

Körülbelül egy évtizede söpört végig a hazai hírportálokon az a mindenkit megdöbbentő leleplezés, hogy bizony a polcokon található gyümölcsjoghurtok nagy többsége nem éppen az egészség oldalán áll. Élénken emlékszem, mekkora megdöbbenést váltott ki az emberekből, és milyen sokan hagytak fel szinte egyik pillanatról a másikra a roppanós eprekkel reklámozott joghurtok fogyasztásával. De ahogyan az lenni szokott, ez a csoda is három napig tartott, mi pedig újra a kosarunkba tesszük az ízletes, vitaminban gazdag, valódi gyümölcsből készült joghurtokat. Vagy mégsem?

Évek teltek el úgy, hogy csak hallgattam barátaim élménybeszámolóit a hagymatea fogyasztásáról, az őszi meghűlések ellenfeléről, aki könnyűszerrel üti ki a nyeregből az első orrfolyásokat és szipogásokat. Nem tudom, miért, de csak sokkal később jutottam odáig, hogy ki is próbáljam. Kár volt ennyit várni.

Akármennyire is marginális kérdésnek tűnik, az élelmiszereink hűtőben való tárolásának egész tudománya van! Nem véletlenül, hiszen egészségesebb és kevésbé élelemiszerpazarló életet élhetünk, ha tovább tartjuk fogyasztható állapotban a hűtőnk tartalmát. Sok élelmiszer ugyanis azért végzi a kukában, mert elfelejtettük megenni vagy mert szokatlanul gyorsan romlott meg. Vajon mi az utóbbi oka?

Nem szeretem az internetezés közben felugró ablakokat, de alkalomadtán tudnak új és kifejezetten hasznos dolgokat is hozni az életembe. Ilyen eset volt, amikor körülbelül két évvel ezelőtt egy szakkönyv keresése közben egyszer csak megjelent a képernyőn Marjolein Dubbers Hormonkontroll című könyve. „Változtass az étrendeden! Változtass a hormonjaidon! Változtass az életeden!”. Megkapó hívószavak. Nem is álltam ellen, nem is volt miért. Mert nekem is változtatnom kellett.

„A magyar erdők-mezők kincsei nemcsak finomak, de organikusak, adalékanyag-mentesek, ráadásul ingyen vannak – csak meg kell ismernünk őket” – mondja Bózsó Gyula. Az Ehető Erdő ­– ezt a címet viseli az a lenyűgöző kiadvány, mely jóval több, mint egy írásos útmutató: egy kalandos időutazás, egy valódi kincskeresés, egy gasztronómiai felfedezőút, melynek hátterében a körülöttünk élő természet egész kincsestára bontakozik ki. Erről beszélgettünk a szerzővel.

A legtöbben azt hiszik, hogy távoli vidékek növénye, pedig magashegységeinkben is megél. Jelenléte jelzi a levegő tisztaságát, gyógyhatásait pedig napról napra fedezi fel a tudomány. A belőle készült torokfertőtlenítő cukorkák és szirupok ellepik a patikák polcait, de érdemes jobban beleásnunk magunkat különleges világába, mert az izlandi zuzmó sokkal többet tud, mint gondolnánk.  

Már lassú. Nem elég okos. Az új modell sokkal többet tud. A szomszédé sokkal többet tud. Drága lenne a javítás, akkor már inkább újat veszek, mégha többe is kerül – mondvacsinált indokok mindig vannak, amelyek megnyugtatják fogyasztói lelkünket, hogy tényleg le kell cserélni egy készüléket. Pedig fogalmunk sincs, milyen csapást mérünk ezzel a környezetre és azon keresztül embertársaink egészségére. A mi elektronikai hulladékunkban fuldokolnak a gyerekek a világ legmérgezőbb helyein.

Azt hiszem, az ünnepek alatt jutott belőle bőven, talán sokan vannak, akik elő sem merik venni a mérleget… De egy közhelyet segítségül hívva mondhatjuk: szép volt, jó volt, elég volt! Térjünk vissza a kiegyensúlyozott étrendhez, és nézzük meg, miért is jó nekünk, ha mihamarabb elhagyjuk a cukrot!