Egy az élet - ezt kell jól csinálni Egy.hu logó
Friss
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus

Gyermekkoromban óceánkutató akartam lenni: bölcsész lett belőlem, szociológus. Habár imádtam a társadalomtudományok világát, az élet mégiscsak úgy hozta, hogy a természetben leljem meg hivatásomat. Közel egy évtizednyi munkával építettem fel vegyszermentes gazdaságomat, ahol a vadvilág védelmével, a biodiverzitás megőrzésével és az ökoszisztéma helyreállításával foglalkozom. Hiszem, hogy az igazi tudás a gyakorlat és tudomány egymásba fonódásával szerezhető meg, ezért mindennapjaimban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gumicsizma, mint a tagsági igazolvány. Célom, hogy írásaimmal közelebb hozzam az olvasót egy olyan világhoz, ami megszámlálhatatlanul sok élményt és értéket tartogat számára, és ami mindannyiunk számára nélkülözhetetlen.

Az egész valamikor a nyolcvanas évek közepén kezdődött, amikor az a híres-nevezetes fehér medvés kísérlet bebizonyította: az elfojtott emlékek megmaradnak a tudatalattinkban, ahol tovább kísérthetnek bennünket. A kísérlet után általános vélekedéssé vált, hogy a gondolatok elnyomása egy kifejezetten káros folyamat, és a klinikai szakpszichológia is erre építette téziseit. Egészen nem sokkal ezelőttig, amikor is azt találták mondani, hogy a gondolatok elnyomása nemcsak lehetséges, hanem adaptív is, és nagy valószínűséggel még a szorongástól és a depressziótól is megvédi az embereket.

Amióta kiléptünk a természet jól működő rendjéből, és megváltoztattunk gyakorlatilag mindent, amit csak lehetett, egy utánfutónyi plusz munkát adtunk magunknak: jó darabig láthatatlanul. Aztán a tudomány elkezdett kopogtatni a sötétség ajtaján, és bennünk is szép lassan felgyúltak a fények.

Amióta a cégek ráültek a zöldhullámok hajójára, egyre nagyobb kétkedéssel fogadjuk az újabb és újabb szlogenekkel tarkított ígéreteket. És erre minden okunk megvan, hiszen a zöldre festések abszolút virágkorát éljük. A sokakat megosztó fenntarthatóság egyik legújabb trendje a komposztálható ruházat, mi pedig nem voltunk restek utánajárni, mennyit hihetünk el az ígéretekből.

Kétséget kizáróan izgalmas év volt a 2022-es esztendő. Hol így, hol úgy. Egy azonban biztos: a háttérben, csendben, szinte észrevétlenül olyan világmegváltó ötletek és felfedezések születtek, amelyek alapjaiban befolyásolni fogják a jövőbeli életünket. Ezekből szemezgettünk.

A komposztálás gyakorlata az elmúlt években reneszánszát éli, mindannyiunk legnagyobb szerencséjére. Azonban a közösségi oldalak csoportbejegyzéseit, hozzászólásait olvasva sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy mit is lehet vagy épp nem lehet a komposztba tenni, és hogyan tudunk valódi jó komposzthoz jutni. Most az alapokon túl néhány extra tippet is adunk.

Vízkereszt napjához számos hagyományunk kapcsolódik, többek között ezen a napon kerülnek le a díszek a karácsonyfákról – nem kis dilemmát okozva a büszke tulajdonosoknak. Van, aki kihasználva a plusz szállítási napot, elviteti a többi háztartási hulladékkal, de a kerttulajdonosok előszeretettel aprítják fel mulcsnak is. Egyik sem rossz megoldás, de mi az utóbbi években egy harmadik mellett döntöttünk: új életet adtunk neki madárkarácsonyfaként!

Környezetbarát, vegán, és fantasztikusan szépíti a bőrt – számomra ezek a konjac szivacsra legjellemzőbb tulajdonságok. Ha még nem ismered, elmondom, miért érdemes mégiscsak egészen közelről megismerkedned vele!

Eddig sem volt túl egyszerű megoldani a téliszünetet azoknak, akik kötött munkaidőben, nem túl nagy rugalmasság mellett dolgoznak. Idén is rátettünk erre egy lapáttal: plusz egy hetet kell valahogy megoldani, ráadásul lehetőleg úgy, hogy a szünetről ne a fejfájás és a viták emlékképe maradjon meg bennünk.

Ki gondolta volna, hogy az utcai árusoknál tucatnyi színben és méretben sorakozó szilveszteri trombiták története egészen az ősidőkig nyúlik vissza, és hogy az óévi malac farkához több száz évvel ezelőtti hiedelmek kapcsolódnak? És persze nem véletlenül lett jelképpé a lóhere, ahogyan a lencsefőzelék nemes egyszerűsége sem ok nélkül való…

Az év során számos nagy magyartól búcsúztunk. Sportolók és fizikusok, művészek és közéleti személyiségek hagytak itt bennünket, akiknek búcsúját nemcsak egy család, hanem egy egész nemzet könnyezte meg. Rájuk emlékezünk. 

A történészek szerint már a harmadik század környékén ünnepelték a karácsonyt, méghozzá a Római Birodalomban. Ekkor még semmi köze nem volt a szent ünnepnek Jézus születéséhez, egy teljesen más „születésnap” adta az esemény jelentőségét: akkoriban ugyanis december 25-én tartották a Nap születésnapját. A történelem ismerői szerint a karácsonyi ünnepkör később azért került erre a napra, mert Jézus a keresztények szerint maga a világosság – így gyakorlatilag a pogány és keresztény ünnepkör összekapcsolódott.

Halászlé, töltött káposzta, egészben sült csirke, diós bejgli – de mégis miből? Az idei karácsonyi készülődés közepette talán többször hangzik majd el ez a kérdés, mint gondolnánk. A minőségi ételekről viszont akkor sem szabad lemondani, amikor nehéz idők járnak: csak olyan recepteket kell keresni, amelyekben kevés, de jó alapanyagból készíthetünk pompás falatokat. Ebben igyekszünk most segíteni.

Ugrás az oldal tetejére
Menü