Az egyik legszélesebb körben ismert gasztro-szimbólum a hűvösebb esték, a tábortűz és a közös pillanatok gyakori vendége, gyerekkorunk kedvence, a kakaó. De honnan indult, és milyen utat járt be? Mit kell tudnunk róla, és mennyi mindent nem tudunk még róla? Ezeknek jártunk utána…
Vannak olyan reggelek, amikor tükörbe nézünk, és a nyomasztó éjszakai álmok, a hosszúra nyúlt esti (házi)munka vagy éppen a bal lábbal kelés látványa szinte sokkolva néz vissza ránk. Kár is tagadni, olykor testünk – és kifejezetten arcunk – mindent megtesz azért, hogy jelezze: eddig és ne tovább!
Az ősznek megvan a maga egyedülálló romantikája. Meleg színekbe öltözött falevelek, a sárga és piros megannyi árnyalata, az elmúlás és egymásra találás kissé paradox egymásutánisága. Szeretem az őszt. A lehulló falevelek közt sétálva boldogan engedem előbújni lelkemből a gyermeket, aki szinte elfeledett izgalmakkal viszi haza az avar sűrűjében lelt apró terméseket, hogy otthonába is becsempészhesse a varázst…
Egy-egy hosszabb őszi autóút során gyakran tűnhet fel az út szélén lilába boruló bokrok csoportja. Ezek a dús termésű, rendkívül strapabíró növények ősidőktől kezdve eleségül szolgálnak az emberiség számára. A vadon is vígan élő kökény gyógyhatásai és felhasználási lehetőségei az utóbbi évtizedekben kissé feledésbe merültek, de ne hagyjuk veszni a tudást: elevenítsük fel, mire és hogyan alkalmazhatjuk őket!
Nemrégiben arról írtam, hogy mit tudunk tenni, ha megtörtént a baj, és a gyerek elkap valamit. Most azt szeretném körbejárni, milyen bevált praktikákat tudunk alkalmazni a megelőzés érdekében. Egy kis odafigyelés, a napi rutin apróbb megváltoztatása, lefekvés előtti gyógyméz vagy napindító gyógynövénytea, és máris nyugodtabban élhetjük a mindennapokat.
1946-ot írunk, helyszín az Országos Széchényi Könyvtár. Egy alacsony, szikár fiatalember kopogtat az ajtón és vékony hangon a főigazgatót keresi. Alaine felismeri a látogatót, és mikor tudatosul benne, hogy nagyra becsült költőjével áll szemben, a meghatódottságtól remegő hangon autogramot kér. A költő elmélyülten mered a papírlapra, majd a következő sorokat nyújtja át a fiatal hölgynek: „Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája...".
Valószínűleg mindannyiunknak megvannak a kedvenc családi szertartásai. Ha gyermekeink vannak, akkor azt is tudjuk, hogy mindennapjainkat sűrűn átszövik az olyan – sokszor rutinszerűen – ismétlődő pillanatok, amelyeket átélve melegség költözik a lelkünkbe, és mosoly árnyéka jelenik meg arcunkon. Számomra annak a hat apró lábnak az egyre csak közeledő ütemszerű dobogása egy ilyen pillanat.
Egy véletlen találkozásnak köszönhetően ismertem meg. Nem tudtam, honnan jött és milyen tulajdonságai vannak. Egyszerűen csak megfogott, ahogy ott árválkodott többi társától távol, magányosan. Megsajnáltam kis termetét, gyenge ágait, ezért magamhoz vettem. „Lesz, ami lesz”- érzéssel telve ültettem el a terasz oldalához, hogy közel legyen hozzám, hogy kellő figyelemmel tudjam gondozni a nőiesség egyik ékes szimbólumát: a Szeméremfát, azaz a barátcserjét.
Szeptember utolsó napjaiban bekopogott az igazi ősz: hideg reggelek, napsütéses délutánok, szélfúvás, nagy hőmérsékletkülönbségek, és nem feltétlenül tudunk hozzájuk azonnal alkalmazkodni. Még mindig a nyári lazaság él bennünk, és nem számolunk az óvatlanság következményeivel. Méginkább így vannak ezzel a gyerekek. A játék hevében elmarad a pulóver, vagy épp lekerül kimelegedett testükről. Elkerülhetetlenné válik a megfázás. De aggodalomra semmi ok! Pár bevált receptet előkeresve pillanatok alatt megküzdhetünk vele.
Az időseknél lapulnak az igazi kincsek, amiket csak az szerezhet meg, aki oda tud rájuk figyelni. A kultúra, a hagyományok és a lélek különös találkozása lehet ez – amit egyszer az életben mindenkinek át kell élnie. Túl a Dunán, egy erdőkkel övezett kis településen, Geresdlakon, az összetartás és vendégszeretet hazájában az élő hagyományőrzésről és a gőzgombócokról beszélgettünk.
Egy mesés utazás az élő borok világába.
Gaz. Utáljuk, átkozzuk, kitépjük. Írtjuk, üldözzük, messze kívánjuk. Pedig csak meg kellene ismernünk, mert temérdek méltatlanul mellőzött növény él körülöttünk, amiknek csak annyi a bűnük, hogy szerintünk rossz helyen kezdték meg életük napjait. Váltsunk hát nézőpontot, és fedezzük fel a kerti és vadon termő gyomok különleges ízvilágát!
