Az idei évben megfogadtam, hogy nem követem el huszadszorra is ugyanazt a hibát, túlevés nélküli karácsonyunk lesz. És bár sikerült sokkal mértékletesebben fogyasztani az ünnepi asztalnál, azért egyszer-kétszer mégiscsak pár falattal több csúszott – aminek természetesen meglett a kellemetlen következménye. Szerencsére nem kellett messze menni a gyors segítségért, a gyógynövénykamra mindenféle panaszra megoldást kínált.

Emlékeztek még, milyen izgalmas érzés volt kiválasztani a tökéletes képeslapot szeretteinknek, rányomni az ünnepi bélyeget, és postára sietni vele, hogy karácsonyig még biztosan odaérjen? És a táviratokra vajon emlékszik még valaki? És a magnók szárnyalására? A szilveszteri bulik húsz másodperces csendjére, amikor megfordítottuk a kazettát, vagy az apró sercegésre, amikor tovább pörgettük a következő számra, remélve, hogy időben megnyomjuk a stopot? Emlékeztek még?

Elég volt. Mindannyiunk életében eljöhet az áttörés pillanata, amikor úgy érezzük: túl sok. Amikor valami taszít, valami távol tart, amikor valamiből nem kérünk többet. Nálam október környékén kezdett telni a pohár, és novemberben már biztos voltam benne: az év vége az elköszönések időszaka lesz. Az átalakulásé, a tisztázásé, az újragondolásé és a befejezéseké. Mert ahol valami véget ér, ott kezdődik valami új is. És nekem erre az újra most nagyon nagy szükségem van.

Amikor elhatároztam, hogy utánajárok a narancs és a karácsony különleges kapcsolatának, azt hittem: könnyebb dolgom lesz. A narancs, mint déligyümölcs viszonylag modernkori termékként élt bennem, és álmaimban sem gondoltam volna, hogy sokkal, de sokkal régebbre nyúlik vissza  a története. Tartsanak velem, hogy megpróbáljuk együtt kideríteni, hogyan is gurulhatott be a narancs a karácsonyfa alá!

Kicsi vagy nagy, nordmann vagy ezüst, gömbölyű vagy nyúlánk, telt vagy szikár – mindenkinek más és más. Egy viszont bizonyos: akárcsak egy jól felépített ház, a karácsonyfa is a jó alapoknál kezdődik, ezért elhoztunk pár jó tanácsot arra az esetre, ha biztosra szeretnénk menni az ünnep díszének felállításánál.

Az elmúlt hónapok nem a nagy utazásokról szóltak, és valószínűleg ez egy darabig még így is marad. De aggodalomra semmi ok: elhoztunk pár szép és kedves szokást, amelyek Európa más részein melengetik a szíveket, így karácsony táján. És ha valamelyik megtetszett, ne legyünk restek beépíteni az idei ünnepbe!

Érdekes hangulatban köszöntünk el a novembertől. Amíg a boltok polcain már javában zajlott a karácsonyi árudömping, mi egy teljesen más csatornára kapcsoltunk: távol a reklámoktól, távol a vásárlási láz nyomulásaitól zajlott egy akció. Egy nemzetközi programsorozatban vettünk részt, ami minden évben emlékeztet: mindennapi döntéseinknek súlyos következményei vannak. Egy rendhagyó hét tanulságai következnek.

Valahol az ősi Egyiptomban kell keresnünk a szó eredetét, de az is elég, ha az arab gyökeréig nyúlunk vissza: „al-ikszir” azaz csodaszer! Az életelixír fogalmat annak a folyadéknak a jelölésére használták, amely a végtelenségig meghosszabbítja az életet, és elvezet a bölcsek kövéhez. Egy biztos: ha idén karácsonykor valami saját készítésűre vágysz, és még véletlenül sem szeretnél mellényúlni, akkor válassz a felkínált lehetőségek közül – biztosan megleled a kedvedre valót, és még egészséget is hozol a házhoz!

Nemrégiben részese lehettem egy olyan programsorozatnak, ahol a vegyszermentes háztartás izgalmas világába kalauzoltak bennünket. A Tudatos Vásárlók Egyesülete által szervezett Tiszta Otthon ÖkoKörök igyekeznek a lehető legtöbb oldalról megközelíteni a takarítás és háztartásvezetés témaköreit, és olyan alternatív megoldásokat kínálnak, amelyek egyszerre teremtik meg a tisztaságot és a környezet- illetve egészségkímélő otthont.   

Ízlések és pofonok. Ez idáig rendben van. No de hol a határ? Mikor jön el az a pont, amikor a vendégségben kínált ételt udvariasságból még elfogadjuk, és mikor győz a viszolygás az illem felett? És ez esetben nem a szomszéd néni mazsolás kalácsára gondolok, amiből könnyűszerrel kipöckölhetjük a mazsolát. És nem is a gombás rizottóra, amit ha fene fenét eszik, akkor sem tudunk megenni, ha éppenséggel nem szeretjük a gombát… Ennél extrémebb esetekre gondolok, sokkal extrémebbekre. Ha azt gondolnánk, ebben a témában nem létezhet „too much”, akkor most megmutatom, mekkorát tévedünk!

Az ünnepi készülődés egyik legjobb velejárója, hogy decemberben olyanok is ollót, fakanalat vagy szerszámot ragadnak, akik az év többi részében ezt nem teszik meg. Legtöbbünket magával ragadnak az érzések: az emlékezés, az összetartozás és a maradandó pillanatok utáni vágy. Ötletelünk, keresgélünk, mert szeretnénk valami igazán jót adni a másiknak. Valamit magunkból, valamit, amit szavakkal nehéz elmondanunk, valamit, ami újra összeköt, még ha csak egy kis időre is.

Karantén egy másik szemüvegen keresztül.