Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Hogy melyik, azt nem tudom, de hogy mi lesz a következő, arra van egy határozott tippem, ugyanis polcra kerültek az első tyúk nélküli tojások. Igen: tojások, amiket nem kellett kitojni…
Ha azt hallom, újragondolt, sok esetben elmegy a kedvem. Van, amit nem kell újragondolni. De a kertben mindig felvillanyoz, ha csavarunk egyet a klasszikusokon. Sok régen velünk élő növényünknek érdemes megismerni legifjabb testvéreit. Ezekből mutatok most egy csokorral.
Mostanában sokszor kérdezgetik: miért? Miért lesz egy bölcsészből természetvédő, miért jobb a gumicsizma, mint a körömcipő és miért olvasok késő este, mikor aludhatnék is? Miért van az, hogy a „magamfélék” gondolkodás nélkül lemondanak egy fontos koccintást, ha megrepedtek a tojások, és miért érdekelnek jobban az eltűnő fajok, mint a legújabb divatok? A válasz egyszerű: a titok miatt.
Az elmúlt évtizedekben szinte mindent kivettünk talajainkból, amit csak lehetett: az intenzív mezőgazdaság, a helytelen talajhasználat, a növényvédő szerek, műtrágyák és megannyi más rossz döntés odáig vezetett, hogy termőtalajaink nagy részének állapota jelentősen leromlott.
Hiába fintorgunk, valószínűleg senki nem ússza meg, hogy idővel rovarokból pótolja a számára szükséges fehérjéket. A húsok előállítása hatalmas földterületet, vizet és energiát igényel, a növényi fehérjék pedig nem elegendőek az emberi szervezet egészséges működéséhez. Sajnos a rovar a jövő. De milyen ez a jövő, s milyen rovarokat eszünk már most is gyakran, ilyen-olyan E-vel jelölt számokkal takarva?
Minden igyekezet, erőfeszítés és szemléletformáló kampány ellenére még ma is széles körben elterjedt a permetezőszerek használata. Nem számít, hány millió élőlényt ölünk meg vele, nem számít, milyen mértékű szennyezésnek tesszük ki környezetünket és önmagunkat is, az sem számít, hogy a kifújt kemikáliák sokszor igen nagy részét a legnagyobb lelki békével fogyasztjuk el egy-egy pirosló almát ropogtatva. Hahó! Ideje letenni a kannát, és újragondolni a teljes sztorit!
Annak ellenére, hogy alapvetően nem szívlelem ezt a fene nagy digitális valóságot, vannak részei, amik kifejezetten tetszenek. Ilyenek a digitális könyvtári- vagy folyóirat-katalógusok, amelyek lehetővé teszik, hogy akár másfél évszázadot is visszautazzunk az időben. A reggeli kávé mellé csak felcsapunk egy 1901-es hírlapot, és máris vidáman indulhat a napunk! Ugyanis azért régen sem kellett a szomszédba menni egy kis hülyeségért…
A legjobb ízek hagyományainkban gyökereznek, ebben biztos vagyok. Ezért is vagyok elkötelezett híve annak, hogy tájfajta gyümölcsöket, zöldségeket vásároljunk és ültessünk.
Arról, hogy miért és mennyire fontos a talajtakarás, már sokat hallottunk, de hogy mi mindennel fedhetjük be a földet, és miért nem érdemes rögtön a boltba rohanni egy zsák (horror áron kínált) fenyőkéregért, azt talán kevesebben tudják. Ezen változtatna ez a cikk.
Szerintem nincs a világon olyan édesanya, akinek ne fájt volna már a feje attól, hogy nem tudja rávenni a gyermekét egy-egy vitaminos falat elfogyasztására. Ráadásul ebben nincs is korhatár, sokszor már a férjeket, nagymamákat is nehéz az egészséges táplálkozás felé terelni. Szörnyen csökönyösek. Hoztunk néhány tippet, hogyan lehet elvarázsolni a családtagokat egy kis vitamin-bűbájjal.
Nem sok bosszantóbb dolog van annál, amikor egy egész napos konyhai gálya után egy mozdulattal tolják vissza a nem tetsző ételt az asztalon. Egy pillanat alatt felmegy a pumpa, és azért valljuk be: jogosan! Vannak azonban olyan esetek, amikor nem intézhetjük el azzal a dolgot, hogy szimplán finnyás az illető, mert a háttérben egy komolyabb probléma húzódik meg. És ennek neve is van: neofóbia.
Hoztunk pár meggyőző érvet arra az esetre, ha netán nehéz lenne nekiindulni az előttünk álló kerti munkáknak. Bízunk benne, ezek után más hangulatban telnek majd a kertben töltött, dolgos órák!
