Balázs fiunk első éveiben megküzdöttünk a folyékony orvosságokkal. Nem volt olyan szirup, kivonat, csepp, amit tartósan elfogadott volna; ha véletlenül sikerült is belecsempészni a gyümölcslébe, pár pillanat, és már kint is volt. Egyetlen egy olyan gyógyír akadt, ami jól vette az akadályokat, és nagy örömömre a család egyik kedvence lett: a jó öreg Plantago lanceolata, azaz a lándzsás útifű szirup.

Az évszakok váltakozását nemcsak étkezésünknek vagy öltözködésünknek kell lekövetnie, hanem a mindennapi bőrápolási rutinunknak is. A hűvös, szeles idő beköszöntével bőrünk is más segítségre és odafigyelésre vágyik, és ahhoz, hogy megőrizzük egészségét és vitalitását nemcsak belülről, hanem kívülről is ápolnunk kell.

Mindenkinek van rossz napja: anyának, apának és a gyerekeknek is. De néhány trükköt bevetve talán kevesebb ilyen nap lesz, és a tanulás nem tetézi majd az esetleges gondokat.

Az emberek hajlamosak leegyszerűsíteni fontos témákat és egyetlen tengely mentén értékelni azt, amit nagyon sok oldalról lenne üdvös vizsgálni. Klasszikus vízválasztó a kor, holott a „bezzeg régen tudták az öregek, amit a mai fiatalok nem”-gondolatiság és a „nyugi, nagyi, ma ezt már sokkal jobban is lehet”- mentalitás ugyanolyan káros lehet.

Robogeddon: bár eddig kevesen találkoztunk vele, sokunknak lehet ismerős a kifejezés, amit a „robot” és „armageddon” szavakból alkottak meg. Vajon valóban előfordulhat-e bármikor a jövőben, hogy a mesterséges intelligencia átveszi az emberek helyét, és milyen hatással lehet ez ránk? Ennek a témának jártunk utána.

„A bölcsnek tudnia kell, hogy az egészség az ember legnagyobb ajándéka” – mondta az ókori görög orvos, Hippokratész. Örökérvényű igazság ez, amiben talán mind egyetérthetünk. Mert az egészség fontos, és egészséges életet élni mindannyiunk felelős döntése.

Időről időre rá kell hogy jönnöm arra, valami nagyon nincs rendben. Ilyenkor órákig tudok merengeni azon, hogy vajon az én gondolkodásommal van baj, én vagyok túl szigorú és kevésbé elfogadó, vagy úgy kompletten az emberiség halad nagyon rossz irányba. Elözönlenek a miértek, és fáradásig töröm magam azon, hogy hogyan lehetne változtatni, miként lehetne felnyitni a körülöttem élők szemét. Voltak sikeres és kevésbé eredményes próbálkozásaim is, és bár ez a küzdelem valószínűleg soha nem ér véget, nem tudok mást tenni, mint megpróbálni változtatni. Újra és újra. 

Védjen a hideg ellen, óvjon a sérülésektől, és tegye könnyebbé a járást – alapvetően ezt várnánk el egy jól funkcionáló cipőtől. Azonban ahogy az igények ma sem merülnek ki ennyiben, a történelem során sem mindig a praktikum volt a legfontosabb a megrendelők számára. Sőt... bizarr cipőkből sosem volt hiány!

Létezik egy anyáról leányra szálló házi csodaszer, amelyet talán még a legfiatalabb generációk is ismernek, és amelynek neve eggyé vált az egészség és a gyógyulás fogalmával. Nem más ez, mint a svédkeserű vagy svédcsepp, amelyhez a legtöbbünkben emlékezetes pillanatok, jóleső gyógyulások társulnak.

Ahogyan az lenni szokott: kérdezz meg két embert és két különböző választ kapsz. Az Urban Farming kérdésköre egy tipikus példája ennek. Sokan egy új, innovatív és felemelő iránynak tartják, viszont legalább ennyien fogalmaznak meg ellenérveket a városi gazdálkodás ellen. Vélemények és nézetek ahányan vannak, annyifélék – nem is célunk a meggyőzés. De hoztunk olyan új irányvonalat, amit mindenkinek érdemes megismernie.

Hazájában nemzeti kincsnek számít hagyományos receptúrája, és vitathatatlanul kiemelkedik bármely más szappan közül. Valamikor nagyon-nagyon régen mára már elveszett titkos recept szerint kezdték el készíteni, és csodás tulajdonságainak köszönhetően pillanatok alatt meghódította Európát is. A családok kézről kézre adták féltett receptjeiket, finomították és tökéletesítették a technikát, és kitartásuknak köszönhetően mai modern világunkban is élvezhetjük értékes és utánozhatatlan örökségünket. De miben rejlik a Marseille szappan egyedisége, és mit rejtenek a féltve őrzött ősi receptúrák?

Sokszor teszem fel magamnak a kérdést: vajon hol az egészséges határ? Mennyire és meddig jó a modernizáció, mi az, amit még elbírunk, és amit el kell bírnunk. Valahol a két végpont között állok. Nem zárkózom el az innovatív fejlődéstől, de rengeteg dolog van, amit nem fogadok és nem is tudok befogadni vagy elfogadni a mai világból. És a legnehezebb, amivel szinte nap mint nap meg kell küzdenem, hogy tulajdonképpen fogalmunk sincs, hol, miben és miként élünk. Ez újra és újra világossá válik számomra…