Érdekes hangulatban köszöntünk el a novembertől. Amíg a boltok polcain már javában zajlott a karácsonyi árudömping, mi egy teljesen más csatornára kapcsoltunk: távol a reklámoktól, távol a vásárlási láz nyomulásaitól zajlott egy akció. Egy nemzetközi programsorozatban vettünk részt, ami minden évben emlékeztet: mindennapi döntéseinknek súlyos következményei vannak. Egy rendhagyó hét tanulságai következnek.
Valahol az ősi Egyiptomban kell keresnünk a szó eredetét, de az is elég, ha az arab gyökeréig nyúlunk vissza: „al-ikszir” azaz csodaszer! Az életelixír fogalmat annak a folyadéknak a jelölésére használták, amely a végtelenségig meghosszabbítja az életet, és elvezet a bölcsek kövéhez. Egy biztos: ha idén karácsonykor valami saját készítésűre vágysz, és még véletlenül sem szeretnél mellényúlni, akkor válassz a felkínált lehetőségek közül – biztosan megleled a kedvedre valót, és még egészséget is hozol a házhoz!
Nemrégiben részese lehettem egy olyan programsorozatnak, ahol a vegyszermentes háztartás izgalmas világába kalauzoltak bennünket. A Tudatos Vásárlók Egyesülete által szervezett Tiszta Otthon ÖkoKörök igyekeznek a lehető legtöbb oldalról megközelíteni a takarítás és háztartásvezetés témaköreit, és olyan alternatív megoldásokat kínálnak, amelyek egyszerre teremtik meg a tisztaságot és a környezet- illetve egészségkímélő otthont.
Ízlések és pofonok. Ez idáig rendben van. No de hol a határ? Mikor jön el az a pont, amikor a vendégségben kínált ételt udvariasságból még elfogadjuk, és mikor győz a viszolygás az illem felett? És ez esetben nem a szomszéd néni mazsolás kalácsára gondolok, amiből könnyűszerrel kipöckölhetjük a mazsolát. És nem is a gombás rizottóra, amit ha fene fenét eszik, akkor sem tudunk megenni, ha éppenséggel nem szeretjük a gombát… Ennél extrémebb esetekre gondolok, sokkal extrémebbekre. Ha azt gondolnánk, ebben a témában nem létezhet „too much”, akkor most megmutatom, mekkorát tévedünk!
Az ünnepi készülődés egyik legjobb velejárója, hogy decemberben olyanok is ollót, fakanalat vagy szerszámot ragadnak, akik az év többi részében ezt nem teszik meg. Legtöbbünket magával ragadnak az érzések: az emlékezés, az összetartozás és a maradandó pillanatok utáni vágy. Ötletelünk, keresgélünk, mert szeretnénk valami igazán jót adni a másiknak. Valamit magunkból, valamit, amit szavakkal nehéz elmondanunk, valamit, ami újra összeköt, még ha csak egy kis időre is.
Karantén egy másik szemüvegen keresztül.
Az egyik legszélesebb körben ismert gasztro-szimbólum a hűvösebb esték, a tábortűz és a közös pillanatok gyakori vendége, gyerekkorunk kedvence, a kakaó. De honnan indult, és milyen utat járt be? Mit kell tudnunk róla, és mennyi mindent nem tudunk még róla? Ezeknek jártunk utána…
Vannak olyan reggelek, amikor tükörbe nézünk, és a nyomasztó éjszakai álmok, a hosszúra nyúlt esti (házi)munka vagy éppen a bal lábbal kelés látványa szinte sokkolva néz vissza ránk. Kár is tagadni, olykor testünk – és kifejezetten arcunk – mindent megtesz azért, hogy jelezze: eddig és ne tovább!
Az ősznek megvan a maga egyedülálló romantikája. Meleg színekbe öltözött falevelek, a sárga és piros megannyi árnyalata, az elmúlás és egymásra találás kissé paradox egymásutánisága. Szeretem az őszt. A lehulló falevelek közt sétálva boldogan engedem előbújni lelkemből a gyermeket, aki szinte elfeledett izgalmakkal viszi haza az avar sűrűjében lelt apró terméseket, hogy otthonába is becsempészhesse a varázst…
Egy-egy hosszabb őszi autóút során gyakran tűnhet fel az út szélén lilába boruló bokrok csoportja. Ezek a dús termésű, rendkívül strapabíró növények ősidőktől kezdve eleségül szolgálnak az emberiség számára. A vadon is vígan élő kökény gyógyhatásai és felhasználási lehetőségei az utóbbi évtizedekben kissé feledésbe merültek, de ne hagyjuk veszni a tudást: elevenítsük fel, mire és hogyan alkalmazhatjuk őket!
Nemrégiben arról írtam, hogy mit tudunk tenni, ha megtörtént a baj, és a gyerek elkap valamit. Most azt szeretném körbejárni, milyen bevált praktikákat tudunk alkalmazni a megelőzés érdekében. Egy kis odafigyelés, a napi rutin apróbb megváltoztatása, lefekvés előtti gyógyméz vagy napindító gyógynövénytea, és máris nyugodtabban élhetjük a mindennapokat.
1946-ot írunk, helyszín az Országos Széchényi Könyvtár. Egy alacsony, szikár fiatalember kopogtat az ajtón és vékony hangon a főigazgatót keresi. Alaine felismeri a látogatót, és mikor tudatosul benne, hogy nagyra becsült költőjével áll szemben, a meghatódottságtól remegő hangon autogramot kér. A költő elmélyülten mered a papírlapra, majd a következő sorokat nyújtja át a fiatal hölgynek: „Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája...".
