Egy az élet - ezt kell jól csinálni Egy.hu logó
Friss
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus

Gyermekkoromban óceánkutató akartam lenni: bölcsész lett belőlem, szociológus. Habár imádtam a társadalomtudományok világát, az élet mégiscsak úgy hozta, hogy a természetben leljem meg hivatásomat. Közel egy évtizednyi munkával építettem fel vegyszermentes gazdaságomat, ahol a vadvilág védelmével, a biodiverzitás megőrzésével és az ökoszisztéma helyreállításával foglalkozom. Hiszem, hogy az igazi tudás a gyakorlat és tudomány egymásba fonódásával szerezhető meg, ezért mindennapjaimban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gumicsizma, mint a tagsági igazolvány. Célom, hogy írásaimmal közelebb hozzam az olvasót egy olyan világhoz, ami megszámlálhatatlanul sok élményt és értéket tartogat számára, és ami mindannyiunk számára nélkülözhetetlen.

A világ tudósai szerint soha nem volt még sürgetőbb szükség a sérült ökoszisztémák újraélesztésére, mint most. Az ökoszisztémák azok a csodálatos rendszerek, amik támogatják az összes életet a Földön. Minél egészségesebbek, annál egészségesebb a bolygó is – tehát mi, emberek is. Egy fantasztikus filmsorozatban pedig megismerhetjük ezeket. 

A meglepettségnél csak a tanácstalanság volt nagyobb, amikor a gyerekszoba üresnek vélt ablakodúját szerettem volna áthelyezni egy csendesebb helyre. Mit sem sejtve emeltem ki a biztonsági rácsok mögül, amikor hirtelen dühös kis katonák tucatjai kezdtek süvíteni felém. Kellett pár másodperc, amíg felfogtam, hogy egy építkezést zavartam meg, pedig az első, amit megtanultam a darazsakkal való találkozások szabályairól az az, hogy az időfaktor mindennél fontosabb…

Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy lehetőséged van házhoz rendelni a világ szinte minden részének természeti kincseit? Gyümölcsöket és éltető táplálékokat távoli tájakról, ahol a számukra legideálisabb termesztési körülmények között, vegyszerek és műtrágyák nélkül, családi gazdaságokban nevelték fel és szüretelték őket – ráadásul kifejezetten neked. Mert bizony már ez is lehetséges…

Az ivóvíz minőségére vonatkozó követelményeket a 201/2001 (X.25.) Kormányrendelet tartalmazza – olvashatjuk a Nemzeti Népegészségügyi Központ oldalán. Szép és jó, de vajon hányan ismerjük ezeket a követelményeket? Egyáltalán tudjuk, mitől ivóvíz az ivóvíz, mitől iható és mikor mondjunk rá nemet?

Míg pár évtizeddel ezelőtt csak az újságírók és tudósok papírra vetett tapasztalásaiból tájékozódhattunk, ma már elég bekapcsolnunk a laptopunkat vagy lendíteni párat okostelefonunk képernyőjén, és máris premier plánban ismerhetjük meg a világot. És ha még egy jó adatvizualizációs szakember is társul a megismeréshez, az élmény, döbbenet és sokkhatás a maximális fokon adott…

Hogyan lehet növényektől dús, csodálatos kerted, amibe nem kell sok munkát, tengernyi vizet és pénzt ölni? Ha figyelsz a természet igényeire is, ha kompromisszumot kötsz vele, ha nem akarod ráerőltetni az elképzeléseidet: meg fogja hálálni. Hét tanács a szép és termést hozó kerthez.

A legtöbben talán észre sem vettük a találkozást, pedig életünk során számtalanszor hallottunk már róla. Megjelent Arany, Petőfi, Vörösmarty, Tompa Mihály és Weöres Sándor költeményeiben is, a szerelem és a vágy jelképeként emlegetik, a Mária-képeken és a mennyország ábrázolásain pedig a lélek örök boldogság utáni vágyának megtestesítője. A világ legszebb hangú énekesmadarának hónapja van most.

A kert olyan, mint egy szabadtéri otthon: a pihenés és feltöltődés tere, a vidámság és boldog pillanatok teremtője. Hogyan lesz csodaszép dzsungel a kertünk, hogyan telik meg élettel, hogyan lesz valóban egy talpalatnyi természet? Ehhez mutat utat a greenscaping.

Bármennyire is elegünk van az állandósult világvége-hangulatból, és unjuk, hogy mindenhol a klímaváltozásról beszélnek, a tények annyira aggasztóak, hogy nem lehet nem foglalkozni velük. Csakhogy olykor a megoldási javaslatok még sötétebbnek láttatják a képet, mint amilyennek elsőre tűnik. Akkor látszik igazán, mennyire elrontottuk a dolgokat, mikor még a javítási javaslatok is szörnyűek. Ilyesmiken gondolkodom, mikor a Fél Föld Projektről olvasok.

Mikor már azt hisszük, hogy nincs új a nap alatt, a következő megállóban felszáll egy őz a villamosra, vagy éppen egy pingvint engedünk át az úton. Lassacskán kezdenek megszűnni a határok város és a vadon között, mi pedig győzzünk csodálkozni, hogy hol kerül sor egy újabb állati találkozásra. A napokban például az EGERERDŐ Zrt. tett közzé viselkedési szabályzatot arra vonatkozóan, hogyan járjunk el, ha szembe jönne a Bükkben az éppen arrafelé császkáló medve.

Nem, a cím közel sem megtévesztő: pontosan arra utal, amit takar: az ehető konyhai hulladékok népes táborára. Ételeink elkészítése során ugyanis rengeteg olyan ehető dolog végzi a szemetesben (vagy jobb esetben a komposztban), amit nyugodt szívvel felhasználhatnánk étkezési célokra is. Egy kis tovább gondolás, egy kis kreatív konyhaművészet, és máris a no waste főzés izgalmas világában találhatjuk magunkat.

Nincs a világon máshol olyan bioszféra-rezervátum, amely öt országot is érintene – csak itt, a Kárpát-medence közepén. Ráadásul egy olyan összefogás és jövő felé mutató kezdeményezés eredményeként született meg, amiben mi, magyarok voltunk az egyik fő ösztönző erő. A Mura–Dráva–Duna Bioszféra Rezervátum jelentőségéről Barina Zoltánnal, a WWF szakértőjével beszélgettünk.

Ugrás az oldal tetejére
Menü