A közelmúlt energiapánikjának közepette mindenki a telefontöltők matekjával intett óvatosságra – sokszor képtelen számokat lebegtetve. „Húzd ki a telefontöltőt, ha elmész otthonról, húzd ki a TV-t is!” Jobbnál jobb tanácsok hangzottak el. Senki nem vitatja, milyen felelős fogyasztói döntés kihúzni ezeket, de a divatpéldák árnyékában olyan eszközeink is megbújtak, amelyek a töltőknél sokkalta több forintot pörgetnek hozzá havi számláinkhoz.
Pergola vagy boltív, házfal vagy kerítés, rézsű, rács vagy takarni kívánt oszlop – mi a közös bennük? Mind olyan növények támasztékai, amelyek különleges tulajdonságaiknak köszönhetően a kertészkedés egy merőben más formáját kínálják az érdeklődők számára. Futnak, kúsznak és kapaszkodnak – de mi hogy válasszunk közülük?
Az alvászavar egy láthatatlan ördögi kör, aminek dinamikus körforgását a legtöbben későn vesszük észre vagy csak későn kezdünk foglalkozni vele. Pedig a jelek egyértelműek: megromlott koncentráció, ingerültség, fáradtság és fejfájás. Dr. Purebl Györggyel, a Semmelweis Egyetem Alvásmedicina Grémiumának elnökével jártunk körbe minden fontos témát az alvással kapcsolatban. Tudtátok például azt, hogy az álom egy rendrakás mellékterméke?
A kerttervezés a legizgalmasabb művészet. Egyben a színek, illatok, formák, habitusok és a legkülönfélébb környezeti tényezők komponálásának tudománya is, ami valahonnan mélyről, az ösztönös emberi belsőből indul útjára. Persze kell hozzá sok-sok ismeret, tapasztalat és rálátás is – de azt idővel megszerezhetjük! Most az induláshoz igyekszünk segítséget nyújtani.
A tavaszi kert tervezésének egyik legizgalmasabb feladata a vetőmagok beszerzése. Bár a magszerzés legegyszerűbb módja vitathatatlanul a bolti vetőmagok kosárba pakolása, ez közel sem nyújt akkora élményt, mint egy közösségi magbörze. Ha eddig nem szántuk rá magunkat, idén mindenképpen pótoljuk: keressük fel a legközelebbi magbörzét, ahol rengeteg új információval, élménnyel és különleges vetőmaggal lehetünk gazdagabbak!
A réz létfontosságú nyomelem: hiánya ugyanúgy betegséget okoz, mint az, ha túl sok van belőle. Például az előbbi az egyik legfőbb oka a szívinfarktusnak. Egy felnőtt ember szervezetében átlagosan száz milligramm réz található, de állandó mozgásban van, tehát a természetes anyagcsere során távozik, miközben a táplálékból és más forrásokból folyamatosan fel is vesszük. A környezetszennyezés okán sokszor túl sok jut a szervezetünkbe.
A fűszeres ételek fogyasztása és bizonyos személyiségjegyek, mint például a bátorság vagy a kalandvágyás között kapcsolat alakult ki az emberek számára, amivel megkülönböztetik magukat más csoportoktól. Ételeinkhez felhasznált növényeink rendelkeznek egy megmagyarázhatatlan varázserővel, amelyért újra és újra sóvárogni tudunk. De biztosan varázserő ez, vagy csak egyszerű kémia? Utánajártunk.
Az elmúlt húsz évben mindenki „tujalázban” égett – aztán jött a hidegzuhany. Egyértelművé vált, hogy a legtöbb díszkerti „belátásgátló” nem húzza már sokáig, ezért visszamentünk a kezdetekhez: rég félretett, de korábban jól bevált növényeink kerültek elő újra, amelyek tökéletesen teljesítik a sövényekkel szemben támasztott elvárásainkat. Mutatjuk, melyeket érdemes ültetni, ha egyszer a tujától búcsúzni kényszerülünk.
Belegondoltunk-e valaha, hogy amikor egy finom falat sajtot a szánkba veszünk, gyakorlatilag egy egész ökoszisztémát készülünk elfogyasztani? Hogy élő közösségek szorgos munkája révén egy fehér túrószerű csomóból ízletes, kívánatos sajt született? Tejből lesz a sajt, tanultuk. De mégis hogyan?
Ahogy az élet minden más területén, a kertészetben is folyamatosan változnak a trendek. A régi, paraszti udvarok képét felváltották a díszkertek, a pipacsok és margaréták helyére buxusok kerültek, és a történelmünket idéző színes, gazdag réteket bekebelezték a tujákkal, hibridekkel és legkülönfélébb nemesítésekkel előállított növények. Évszázadokon át tündöklő növények tűntek el szemünk elől a feledés homályába. De mi lenne, ha nem a divat, hanem mi diktálnánk? Ha megőriznénk múltunk és hagyományaink legszebb értékeit? Olyan növényeket mutatunk be, amelyek már bizonyítottak.
A minap egy beszélgetés során rádöbbentem, hogy a „mindig minden rendelkezésre áll a szupermarketekben”-feeling közepette teljesen elfelejtettük, honnan is származnak az élelmiszereink. Nem tudjuk, mi terem idehaza, és mi utazza be a fél világot, mielőtt a süteményünkbe kerül. Lassacskán már halvány lila gőzünk sincs arról, mi lenne a választék, ha csak a pár száz kilométeres körzetünkben tudnánk válogatni…
A veszteségnek ezernyi arca van – legfájóbb a némaság és a megrekedt szavak özöne. Az a csontig hatoló érzés, amikor a művésznek festenie kéne, de a remegéstől megcsúszik a keze a papíron. Amikor egy írónak szavakba kellene öntenie egy legenda születését, de nincs az a pont, ahol el lehetne kezdeni. Amikor egyszerre üres és túlzsúfoltan kavargó minden, amikor generációk története kel szárnyra, hogy köszönetet mondjon egy életért, annak minden munkájáért, egy felbecsülhetetlen örökségért…
