Kiszínezi néhány színes virág az egész évünket – home made dekorációt mutatunk a kertből

Nem egyszerűen hobbi: a virágpréselés hagyománya

A történészek szerint a virágpréselés már az ókori egyiptomiaknak is fontos volt: préselt és szárított virágokat helyeztek a sírokba, hogy a halottak magukkal vigyék azokat a túlvilágra.

A préselt virágok képalkotáshoz történő felhasználásának fénykora a japán Oshibana művészetéhez köthető, és egészen a XVI. századig nyúlik vissza. A kifejezés arra utal, hogy szárított virágokat használtak egy teljes kép létrehozására: például növényi anyagokat úgy helyeztek egymás mellé, hogy egy tájképet adjanak ki. Az Oshibana olyannyira elismert volt a egykor, hogy a 16. századi szamurájok is gyakorolták annak érdekében, hogy fejlesszék türelmüket, jobban koncentráljanak és a természethez való kapcsolódásukat erősítsék. A legrégebbi herbáriumi lapok is a XVI. századból maradtak ránk.

Később, a viktoriánus hölgyek voltak azok, akik előszeretettel használtak préselt virágokat kreatív alkotásokhoz, főképpen önkifejezési vágytól vezérelve. Akkoriban úgy gondolták, a virágoknak rejtett mélységei és példányonként változó jelentéstartalmuk van, ezért gyakran egyfajta alternatív nyelvként alkalmazták őket: virágokkal fejezték ki magukat és vágyaikat az egyébként szigorú, korlátozó társadalomban. Olyannyira elterjedt ez, hogy a 19. század közepére a virágpréselés a viktoriánus közép- és felsőosztálybeli nők egyik legnépszerűbb időtöltése lett – a könyvbe vagy albumba préselt növények egy adott személy vagy esemény emlékéül is szolgáltak, megannyi titkot őrizve.  A „virágnyelv olyannyira népszerűvé vált, hogy egy külön világ épült rejtett jelentéseire. Legyen szó szerelmesekről, féltékeny szeretőkről, barátokról vagy ellenségekről, az átadott vagy ruhára tűzött virágoknak komoly jelentése volt. A virágok által közvetített üzenetek megfejtéséhez később virágszótárakat is nyomtattak, amelyek részletesen tárgyalták a növények és párosítások jelentéseit. A dió például az intellektus szimbóluma volt, mert formája hasonlít az emberi agyra, a káposztát pedig a pénz és a nyereség jelképeként használták, mert úgy vélték, hasonlít a készpénzre. A hortenzia azt jelentette: szívtelen. Az azáleával azt üzenték: vigyázz magadra! Bazsalikomot annak küldtek, akit utáltak, és ha valaki napraforgót kapott, akkor a virág küldője gőgösnek tartotta az illetőt. A sárga margaréta türelemre intett, míg a fehér liliommal a tiszta szerelmet üzenték. A mákvirággal azt egyértelműsítették: nem vagyok szabad! 

A Western Reserve Historical Society gyűjteményében még mindig van egy megőrzött csokor Abraham Lincoln sírjáról, amit 1865-ben préseltek le, Grace monacói hercegnő 1980-ban adta ki könyvét My book of Flowers ​​címmel, ami tele volt saját préselt virágalkotásaival, 1983-ban pedig megalakult a Préselt Virág Céh, ami összegyűjti a világ minden tájáról beérkező préseltvirág-alkotásokat. Egy szó, mint száz: a növények szárítása és préselése nemcsak hobbi, hanem komoly hagyomány is.

Virágprések ma 

Ha fali dekorációt szeretnénk készíteni vagy egy esztétikus emlékkönyvet, akkor a virágok préselése a legjobb megoldás. A legtöbb, kertben fellelhető virág préselhető, csak pár alapszabályra kell odafigyelnünk:

• A növényi részeket mindig legszárazabb állapotukban gyűjtsük, mikor a reggeli harmat vagy a napközbeni locsolás cseppjei már eltűntek.
• Sose vágjunk le túl nagy vagy túl vastag részeket, mert préselés közben ezek nagyon hamar rothadásnak indulhatnak, ami adott esetben a teljes gyűjteményt tönkreteheti.
• Amikor a növényi hajtásokat, leveleket vagy virágokat a présbe helyezzük, figyeljünk arra, hogy teljesen kiterített állapotukban tegyük rá a prés fedelét vagy a nehezéket (ha papírlapok között préselünk), mert csak így garantálhatjuk, hogy a megőrizni kívánt növényi rész teljes formáját visszaadja. Ha a szirmok behajlanak, megtörnek vagy a levelek összevissza gyűrődnek, akkor nem fogunk örülni az eredménynek, és kezdhetünk mindent elölről.
• Figyeljünk arra, hogy a préseléshez olyan papírt válasszunk, ami a lehető legtöbb nedvességet fel tudja szívni. Nem alkalmasak a fényes, színes magazinlapok a préseléshez – ezek között szinte borítékolható a növények rohadása, penészedése.
• A lapokat naponta (vékonyabb és szárazabb növényi részek esetén maximum kétnaponta) cseréljük, így elkerülhetjük a gyűjtemény romlását. Ilyenkor érdemes megfordítanunk a préselt részeket.
• A préselés akkor van kész, amikor a növényi részek teljesen kiszáradtak, és megtartják lapított formájukat.

Ha készen vagyunk, változatos préselt virágainkból számos díszt és ajándékot készíthetünk: ragaszthatjuk klasszikus herbáriumi lapokra, dekorálhatunk vele scrapbook-ot vagy emlékkönyvet, behelyezhetjük egy képkeretbe, és a falra lógathatjuk, de üveglapok közé is tehetjük; asztaldíszként vagy vendégüdvözlő dekorációként is megállja így a helyét.

Préseléshez, herbáriumok és fali dekorációk készítéséhez kitűnőek fűfélék, a különböző zsályák, a kecskerágók, a rozmaring, a borostyánok, és minden olyan növény, amiről szellős, vékony hajtásokat, könnyen kiteríthető virágokat tudunk szedni. Érdemes kísérleteznünk.

 

Szárított virágok a palackban

Ha nem a lapított formákra, hanem az eredeti térbeli formákra vágyunk, akkor üvegdíszekben gondolkodjunk! Ehhez kiváló alapanyagok a legkülönfélébb üvegcsék: kémcsövek, bájitalos üvegek, hosszúnyakú palackok vagy bármilyen, formatervezett, zárható üveg.

Ez úgy készül, hogy a kiszárított virágokat (vagy készen vásárolt szárazdekorokat) az általunk megálmodott koncepcióban az üvegekbe helyezzük, majd felöntjük alkohollal. Ha szeretnénk, hogy virágos díszeink illatosítóként is funkcionáljanak, akkor cseppentsünk bele pár cseppet kedvenc illóolajunkból.

 

Ugyanilyen díszt készíthetünk alkohol helyett olajjal, de arra számítsunk, hogy sok növény esetén az olaj hatására kioldódnak a színanyagok, és a virág színe megváltozhat, ahogyan az olaj is elszíneződhet. No, nem mintha ez baj lenne, mert egészen izgalmas, lávaszerű kompozíciók születhetnek ilyenkor. Azt javaslom, hogy egy-egy kisebb alkotással próbáljuk ki mindkét verziót, és amelyik jobban elnyeri a tetszésünket, azt valósítsuk meg nagyobb kivitelben.

 

Tapasztalataim szerint kitűnően szárítható a cickafark, a kék iringó, a sóvirág, a szamárkenyér, a levendula, a mácsonya és a len is. Rendkívül dekoratív asztaldíszek készíthetők belőlük, és a színek és formák megfelelő összeválogatásával akár egy minden évszakos lakásdíszt is alkothatunk.

Vitathatatlanul a nyár vége, ősz eleje a színekben leggazdagabb időszak – érdemes ezt kihasználnunk, és alaposan beraktároznunk. Nem baj, ha nem használunk fel minden szárított virágot, hiszen ezek sokáig megőrzik alakjukat és színüket is (főleg, ha sötét, száraz helyen tároljuk). Azt javaslom, hogy gondolkodjunk előre, legyen egy állandó kreatív készletünk, így minden születésnapra, névnapra és ünnepnapra lesz hova nyúlnunk.