Döglött haltól a dominálásig – rólad mit árul el a kézfogásod?

Pszicho

Döglött haltól a dominálásig – rólad mit árul el a kézfogásod?

„Nem azzal, a másik kezeddel!” – hangzik a tanítás, amikor egy kisgyermek ismerkedik a helyes kézfogás mikéntjével. Az emberi kapcsolatok, a kommunikáció és az üdvözlés egyik alappillére a másiknak nyújtott kéz, ami sok mindent jelent, és még annál is többet árul el rólunk. 

A kommunikáció egy igen egyszerű, de annál sokatmondóbb részlete a kézfogás, nem véletlen, hogy komplett tudományágak épülnek megismerésére, és világszerte szakemberek sorát foglalkoztatja e mozdulat gondolatainkra, döntéseinkre és érzelmeinkre gyakorolt hatása.

A kézfogás eredete

A kézfogás szokása a középkori Európárból indult: eredetileg a férfiak kézfogással győződtek meg arról, hogy egyikük kezében sincs fegyver. A magyar nyelvben ma is használt „Itt a kezem, nem disznóláb”-kifejezés is ezt fejezi ki, a disznóláb ugyanis nem a disznó lábát jelölte, hanem a disznólábhoz hasonló formájú kézi lőfegyvert, a mai pisztoly ősét.  Az egykori szokás mára az illem, a társas kapcsolódás alapja lett, mögöttes jelentéstartalmakkal bír. Napjainkban sokat nyom a latba egy állásinterjún (és egy randin is), miképp nyújtunk kezet, de bizonyítottan nagy szerepe van a politikai vagy gazdasági döntésekben is egy megtörtént vagy éppen elmaradt kézfogásnak.

A kézfogás megnövekedett szerepében közrejátszik az is, hogy felerősödött az interperszonális kapcsolatok súlya: egy vállalkozás bevételét például nagyban befolyásolhatja, hogy munkatársai tudnak-e bánni az emberekkel, képesek-e kivívni a vevők, gazdasági partnerek bizalmát. Az ügyfelekben sokszor nem is tudatosul egy határozott kézfogás, kellemes megjelenés, legközelebb mégis ugyanazon üzlethez tér vissza a kutatások szerint.

Az első kézfogás mindösszesen pár másodpercig tart, de ezalatt a pár pillanat alatt egy egész jellemrajzot adunk magunkról – és azt kapunk mi is a velünk szemben állóról. Tudat alatt kialakítunk magunkban egy képet a másikról, és ez a kép nem egyszer a kapcsolat kimenetelét is meghatározhatja. Ennek oka, hogy a kommunikáció csak 20 százalékban a verbális, 80 százalékban a nonverbális jelekből áll össze: vagyis hiába mondunk valamit szavakkal, azok valódi jelentését, a másikra gyakorolt hatását, az üzenet értelmezését és célba érését az a bizonyos 80 százaléknyi „tudattalan” faktor határozza meg: a szemünk, testünk, kézfogásunk. (A testbeszédről, és arról, miképp olvassunk a kimondatlan jelekből, bővebben ebben a cikkben írtunk.)

Mit sugall a kézfogásod?

A rövid, de határozott kézfogás erős, határozott személyiséget takar a kutatók szerint. Ha valaki túl hosszú ideig fog kezet, akkor fellépését tapintatlannak, ránk telepedőnek érezhetjük. Ha mindezt két kézzel teszi, vagy ha tenyerével lefelé fogja meg kezünket, akkor még az uralkodás, fölénk helyezkedés szándékát is érezhetjük. Persze más ez akkor, ha már nagyon régóta ismerjük egymást: ilyenkor a kétkezes kézfogás inkább a tiszteletet és a rokonszenvet mutatja. 

Az a bizonyos „ujjat ropogtatós” kézfogás erőfitogtatás, agresszió és adott esetben alacsony intelligenciaszintről tanúskodik. Ha valaki így „üdvözöl” minket, jobb, ha később elkerüljük. Negatív dominanciát sugall az is, ha valaki hajlítja, csavarja a kezét kézfogás közben.

A másik véglet a „döglött hal” – ilyenkor a kézfogás erőtlen, lagymatag. A szakirodalom – és saját tapasztalataim is – azt mutatják, hogy a „döglött halazó” (akinél a kézfogáshoz gyakran társul alig viszonzott, futólagos, elkerült szemkontaktus) esetében megbízhatatlan, kiszámíthatatlan emberrel van dolgunk, aki hajlamos a fölényességre, a másik lenézésére. Ha annyira puha a kéz, hogy nem tudjuk, hol lehetnek a csontok, akkor általában önállótlan, energia nélküli, puhány emberrel állunk szemben, aki befolyásolható és megbízhatatlan.

A jó kézfogás

Egy tisztességes kézfogás legyen egyszerű: rázd meg a másik kezét felfelé és lefelé, dőlés nélkül. Elegáns hozzá felállni, és jó, ha erő is van a kezünkben, de nem vagyunk erőszakosak, támadóak. 

Izgalmas jelentéseket tartogat a kézfogás és szemkontaktus kapcsolata is, ugyanis a kézfogás nem merül ki a kezek érintkezésében, sokat számít az összbenyomás. Egy könnyed kézfogás tudálékos vigyorral és közvetlen szemkontaktussal a szánalom benyomását keltheti, ezzel szemben egy könnyed kézfogás gyors, elfordított pillantással inkább bizonytalanságot mutat. Az első az arroganciát, a második a gyengeséget sugallja.  

Egy határozott kézfogás, felvett szemkontaktus és barátságos mosoly viszont azt jelezheti, hogy a megfelelő emberrel ráztál kezet.

Kezek a kézfogáson túl

Egy találkozás, beszélgetés alkalmával a puszta kéztartásunk is beszédes lehet: a nyitott tenyérhez a nyíltság és becsületesség érzését társítjuk, a felfelé fordított kézfej az alázatosságot fejezheti ki, a lefelé fordított pedig dominanciát sugallhat. Ezért van az, hogy az uralkodásra hajlamos személyiségek lefelé fordított tenyérrel kezdik a kézfogást, így a másik fél már csak az alárendelt szerepben kaphat helyet. Az összekulcsolt kezek frusztrációt jelentenek, és minél magasabban tartjuk kezünket, annál frusztráltabbnak tűnünk. A toronysisak gesztus, vagyis amikor a két kezünk ujjaival egy háromszöget formázunk, magabiztosságot sugall.

Amikor két kezünket összefonjuk a mellkasunkon, védelmet hozunk létre magunk előtt, ennek pedig egyértelmű üzenete van. Ha ehhez még ökölbe is szorítjuk a kezünket, azzal a védekező magatartást tovább fokozzuk. Ugyanez a helyzet a keresztezett lábakkal is, kivéve a hölgyek esetében. A legviccesebb „néma beszéd” a szöszölés: amikor valaki nem ért egyet a másikkal, de nem ad hangot ellenvéleményének, akkor láthatatlan szöszök jellenek meg a ruháján, amit elkezd szedegetni, közben pedig a padlóra néz. Ez a gyakori nem verbális gesztus a nemtetszés egyik legismertebb jele.

Egy-egy érintés, egyszerű mozdulat sok mindent elárul rólunk, és mindarról, ami bennünk van. Sajnos az elmúlt két év pusztító hatással volt a kézfogás ősi intézményére: a járvány miatti félelem, eltávolodás igencsak megnyirbálta a nonverbális kommunikáció eszköztárát. Sokan bizonytalanok, kerülik a testkontaktust, vagy nem tudják felmérni, hogy a velük szemben álló hogyan viszonyulna az érintkezéshez. 

Az elmúlt időszakban sokszor a protokoll magasabb szintjein is átvette a kézfogás helyét az ökölpacsi, könyökütés, és egyéb megnyilvánulások. De reméljük, a járvány elmúltával elfelejthetjük ezeket, végtére is: egy kézfogás az csak kézfogás!

Nincs az az intés és könyökdöci, ami annyi impulzust adna két ember találkozásáról, mint a kezek egymásra találása.

Tanuljunk meg újra kezet fogni, a másik szemébe nézni, mert a társas kapcsolatok, az emberi összefonódások e szokás nélkül igencsak szegényesek lennének. Tartsuk a tisztes távolságot (tiszteletben tartva ezzel a másik személyes terét), nézzünk partnerünk szemébe, közvetítsünk érzéseket, energiákat, és legyünk nyitottak magunk is a tapasztalás ezen láthatatlan formáira!

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X