Soha eszembe nem jutott volna jeges vízben megmártózni. Amikor hírét vettem, hogy Budapestre érkezik egy karintiai jégfürdő-mester, akinek vezetésével ki lehet próbálni a jégfürdőzés műfaját, szinte átsuhantam a sorokon. Mindig fázósként már az olvasás során kirázott a hideg. Miféle bolond dolog lehet, ki az, aki csak úgy magától, jószántából belemerül a jeges vízbe?
Néhány nappal később kiderült: többek között én is. Mert a dolog nem hagyott nyugodni. Ez tulajdonképpen egy extrém Kneipp-módszer, és a Kneipp-féle taposást, túra után hideg patakban való mezítlábas gyaloglást próbáltam már, és ez sok kilométer után igen jólesett. A hideg-meleg váltóvizes zuhanyozást erősen ajánlja a természetgyógyászat, szaunázás után is szokás hideg vízbe merülni, bár én még ezt sem próbáltam.
A jeges fürdő jó hatással van a szervezetre, boldogsághormonokat szabadít fel, javítja a keringést, stimulálja az idegeket, támogatja az immunrendszert. Ma, amikor meleg lakásban, fűtött munkahelyen töltjük az időnk nagy részét, tudnunk kell, hogy a hideg elkerülése is okozhat betegséget, ugyanúgy, mint a mozgáshiány. Ezért szükséges télen is a szabadban való intenzív mozgás.
A jégfürdőre való felkészülés során fontos, hogy lelkileg felkészüljünk a félelmeink és a gátlásaink leküzdésére, és ismerjük azokat a légzőgyakorlatokat, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy akár élvezzük is a jégfürdőzést.
A hideg kellemes, ha felmelegedhetsz.
(Blaise Pascal)
A Wim Hof módszer szerint jégfürdőzők állítják, hogy a csúcspont, az „elengedés” az a három perces jeges fürdő, de ha valakinek először csak a belemerülés sikerül, az is nagy lépést jelent. Wim Hof módszere három pilléren alapul: légzés, hidegnek való kitettség és mentális tréning. Az a lényeg, hogy átvegyük az irányítást a nehéz körülményekre adott reakciónk felett. Vagyis ne akadjon el a lélegzetünk, amikor süti a hideg a testünket, hanem higgyünk magunkban, használjuk ki természetes képességeinket. Ha rá tudunk erre hangolódni, és tudatosul bennünk a légzésünk ereje, akkor nyugalom fog szétáradni az egész testben.
A közösségi oldalakon sokszor figyelhetünk fel a jéghideg tavakban, folyókban boldogan fürdőző emberekre. Vannak, akik számára a jégfürdőzés egyfajta téli jóga, mások az immunrendszer támogatása, vagy a stresszoldás, esetleg a sportteljesítmény növelése céljából merülnek vízbe. Olyan sztárok, mint Gwyneth Paltrow és Hugh Jackman, valószínűleg szintén feltették maguknak a kérdést, mielőtt kipróbálták volna a hidegterápiát, hogy miért is kell kilépni a komfortzónából? Tényleg ekkor fognak felszabadulni a boldogsághormonok? Példájukat sok ezren követik, akik közül bizonyára szép számmal akadtak, akik éreztek elegendő bátorságot a testük próbára tételében.
Természetesen a jégfürdőzés nem mindenkinek ajánlott, sőt, vannak olyan élethelyzetek, amikor kifejezetten ellenjavallt, ezért a kezdéshez mindenképpen járjuk körül alaposan a dolgot, és nem árt, ha szakember vezetésével, vagy legalább útmutatásai szerint fogunk bele a testünk sokkolásába.
Át fogjuk élni, ahogyan a hideg hat a testünkre, ha tudunk fókuszálni az érzésekre, és közben figyelni a légzésre. Mert ha hirtelen merülünk a jeges vízbe, akkor hirtelen „eláll a lélegzetünk”, de ha ezt tudjuk kontrollálni, akkor még ez is kellemes élménnyé tud válni. Amikor a test bizsereg vagy remeg, akkor mindenképpen hagyjuk el a jégfürdőt, és kezdjük el a testünk felmelegítését!
A jégfürdőzés Ausztriában reneszánszát éli, Karintiában nagy hagyományai vannak. A hegyi tavak mellett sorra hoznak létre a hidegfürdőzésre alkalmas pontokat. Ahol nem csak úgy, magányosan és hirtelen ötlettől vezérelve lehet hódolni a hidegterápiának, hanem fűtött öltözőkabinokkal, és szükség esetén kiképzett személyzettel is állnak rendelkezésre.
Bernhard Friedrich egyike a körülbelül 1500 okleveles Wim Hof módszer oktatóinak. Karintia területén folytatja a hidegterápiás programjait. Több mint 25 éves tapasztalattal a háta mögött állítja, hogy ez a módszer is hozzásegít a kihívásokhoz való alkalmazkodáshoz, és ha ezt meg tudod csinálni, akkor bármire képes vagy az egészséged érdekében!
Nekem volt szerencsém az ő útmutatása és támogatása mellett kipróbálni a jégfürdőzést, némi rákészülés, bemelegítő torna- és légzőgyakorlatok után a jéggel teli kádba merültem. Néhány másodperc után úgy éreztem, eltűnt a lábszáram, de szép nyugodtan beleültem a jeges vízbe. A jégfürdőmester folyamatosan irányított, hogyan lélegezzek, jelenléte biztonságot adott abban a 60 másodpercben, amit a hideg fogságában töltöttem. Segített kiszállni, mert lábaimat alig éreztem, cserébe szépen kivörösödtek, és jólesett végigdörgölni a törölközővel. Nem feledkeztem meg az utógyakorlatokról sem, a felmelegítő mozgássorról. És be kell valljam, jó fél óra múlva úgy éreztem, hogy talán bírtam volna akár két percig is.
Mindenesetre büszke vagyok rá, hogy áttörtem a hideggel kapcsolatos határaimat, a megtanult egyszerű mozgásformák pedig már azóta átsegítettek egy-egy nehézségen. Azt hiszem, a jégfürdőzés által Bernhard Friedrichtől kapott tanításokat már csak át kell fordítanom a saját hétköznapjaimra. "A tél mélyén felfedeztem magamban a legyőzhetetlen nyarat."
(Albert Camus)
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
