A 2021-es év színei a szürke és a sárga. Februárban könnyen találhatunk szürkét, ha nélkülöznünk kell a havat és a napsütést. A sárgát pedig hazavihetjük a virágüzletből akár egy szál mimóza formájában.

A téli dekoráció nem egyezik meg a karácsonyi díszítéssel. Decemberben várjuk a fényt, a betlehemi csillagot, a pompás ünnepet, januárban pedig már a tavasz felé kacsingatunk. De akár hóval kecsegtet, akár csak szürke licspoccsal, Vízöntő havában élvezzük ki mindazt, amit az év ilyenkor kínál.

Neve nem azért havasszépe, mert a januári hóesésben virágzik, hanem mert a havasokban érzi jól magát, ott, ahol a fenyvesek a legelőkkel találkoznak. Nem túl meleg, párás helyen – mert hazája Kína, Délkelet-Ázsia, ahol a nőiesség szimbóluma is az azálea. 

A januári szürkeség is lehet ragyogó. Olyan ezüstösen fényes. Csak meg kell látnunk az egyhangúságban a megunhatatlant, a színtelenségben az életet.

A karácsonyi kaktusz sokak otthonába beköltözik ilyenkortájt, mégis olyan sok minden van, amit nem tudunk erről a szép, többre érdemes növényről!

Az ünnep előtt a boltokban és a piacon cserepes ciklámenek bontogatják szirmaikat.
Talán néha úgy érezzük, farkasszemet néznek velünk, ám mégsem: a ciklámen lesüti szemét, lehajtja virág-fejét, hogy mint kis tündérszárnyakat, színes szirmait csodálhassuk.

Orchidea. Olyan elegáns szó: különleges, nem mindennapi esemény, pompa és gazdagság társul hozzá. Törékeny és tünékeny. És aztán ott áll hegyekben a szupermarketben, tarka kaspókban – és a varázslat elillan. A jó hír, hogy visszahozhatjuk!

Nincs benne elrejtve se mikulás, se ajándék. Ha fentről tekintünk rá, olyan, mint egy szép rajzolatú, sokágú csillag, német neve talán a találóbb: adventi csillag, karácsonyi csillag. A virága pici és sárga – ugye, azt gondoltuk róla, hogy nagy és piros?!

 Amíg még néhány falevél is árválkodik az út szélén, csodás dekorációk születhetnek!

Amikor elhagyom a várost, az aszfalt kanyargó ívében egyszerre elkezd vörösleni a rézsű. Bármit is mutasson a naptár, már tudom, itt az ősz. Ilyenkor előkerülnek az őszi színű ruhák – mert valahogy odahúz a lelkem, hogy a nyári fehéreket és zöldeket lecseréljem a cserszömörce-színűekre. És aztán maradnak is tavaszig – mennyivel szívet melengetőbbek ezek a természet-színű darabok, mintha feketét húznék. Novemberben már egészen el is tudnék rejtőzni egy cserszömörcésben, teljesen észrevehetetlenül.

Csendesen levetkeznek a fák, a földön a színes lombruha. Összegereblyézni szerintem nem bosszúság, hanem kellemes testmozgás. Összegyűjteni néhány színes levelet alkotásra hívó szó. Akár a tavaszi virágnyílás, ez is mulandó mulatság, fogjunk hozzá ízibe!