„A gondos gazdaasszony az éléskamrát megtölti, úgy más részről a zöldségpincét is kitisztíttatja, a polcokat helyreigazíttatja, a homokot, földet hordat belé, és a gyökeres veteményeket, a zellert, a petrezselymet, tormát, veres, sárga és tövisrépát, retket, karalábit, kártifiólt, tzikoriát kiszedetvén a kertből, feltisztítva a jövő télre berakja, vagy mije ezek közül hibázik, pénzen is beszerzi” – ezt írja októberre N. Nagyváthy János az 1820-ben kelt Magyar házi gazdaasszony című művében.

A körömvirág tartós, a sárga minden árnyalatában az első fagyokig pompázó növény. Napsütésben csodásan mosolyognak a virágok, este és esőben becsukódnak. Az üde nyílásukban szedett fészkes virágzatokból kitépkedett sugárvirágok ételfestékként, sáfránypótlóként régóta ismertek. Sajtos ételekben, omlettekben, sós süteményekben mutatják meg igazi zamatukat a virág aromás, csöppet kesernyés szirmai. Megszárítva a frissel azonos módon használhatjuk fel.

„Az a csodálatos az étkezésben hogy – az étvágy szóban is benne foglaltatik – az ízek utáni vágyódás szüli, nemcsak az evés öröme. Szorosan hozzátartoznak a vágyak, a kacérkodás az ízekkel. Ha csak azért volna szakácsművészet, hogy ehessünk, a fene megette volna az egészet. Inkább azért van, hogy kiszűrhessük a természetből ezt a sok pompás ízt” – vélekedett egykor Bessenyei Ferenc, A Nemzet Színésze az étkezés örömeiről. Az ízekkel való kacérkodás már ott kezdődik, amikor a kosarunkba tesszük a kiválogatott alapanyagokat. Keresgélünk a színek, az ízek között, és ha jól sáfárkodunk, akkor a végeredmény is színes, izgalmas, egészséges lesz. Öröm lesz megenni, akár ezt a könnyed, őszies-télies rakott zöldséget, amiben az összetevők kedvünk szerint változtathatók.

„A vasbilincset eltépni könnyebb, mint a virágkoszorút” – írta Hamvas Béla. Az antik görögök óta a koszorú formája a halhatatlanságot és a szeretet végtelenségét szimbolizálja. A kert, a rét és az erdő annyi alapanyagot kínál ősszel, hogy nem is lehet betelni velük: színek, formák, ágak, termések, megszáradt virágok kerülnek a kezem ügyébe. Nincs két egyforma sosem. Ajtódísz vagy egy szép koszorú a falra? Egyedi kegyeleti koszorú? Te is meg tudod csinálni!

Észrevettétek, hogy minden hűvös hajnal egy-egy újabb sárga árnyalatot fest a zöldbe? Még ha zöldnek is tűnnek a fák, egyre több bennük a meleg, a sárga, mint a kék. Persze, ezt csak a festő ecsetje tudná kikeverni a palettáján, finoman adagolni a kékhez a sárgát meg a vöröset – egyre erősebben. A bölcs természet ecsetje nyomán hamarosan egészen elvörösödik, sötéten sárgállva a földre hull. Addig viszont a miénk az élvezet, hogy a múlandóság e bűvös napjain megcsodáljuk a tündöklést az élet csúcsán, az elmúlás küszöbén, amikor a természet elénk tárja, aztán szórja egész vagyonát.

Meseházak, színes legendák, pompás virágok, több száz éves utcakövek – aki egyszer megfordul itt, álmában sokszor utazik majd az időtlen varázsba, a fagerendás házak közé. Rothenburg ob der Tauberban jártunk, és neked is javasoljuk, hogy felkeresd!

Úgy tűnik, végérvényesen beköszöntött az ősz. A bágyadt napsütésben aranyszínű falevelek táncolnak, mint édes angyalok. Az erdő jókedvében kicsinosítja magát, őszi maskarát ölt magára. Jókedvű móka ez, hiszen a sárga és a vörös. ezer színében pompázó leveleket csak odafércelik a jelmezhez, hogy amikor jön egy-egy hűvös fuvallat, tovaszálljon a széllel a levél. Kacag az erdő: a vadrózsa meg a kökény megcibálja a lányok ruháját, ilyenkor ők sikongatnak egy kicsit. A tölgyek kicsit komornak tettetik magukat: egy-egy őzbarna levelet dobnak csak az avarra, azt is olyan méltóságteljesen, hogy meg kell tapsolnunk minden produkciót. Itt az ideje az őszi pikniknek!

A reszelt burgonyából sült egyszerű fogás a Kárpát-medence minden szegletében ismert étel. Mindenhol másképp csinálják, és éppen ez benne a jó: soha nem lesz ugyanolyan, de mindig finom.

Tökből sosem elég? Az ősz eme édes, ragyogó kincse annyi mindenbe belekívánkozik. Mivel a levendula nálunk megunhatatlan, olykor e két szín ötvöződik: a sárgás narancs és a liláskék. Egy komplementer őrület, egy elképesztő ízvarázslat? Ki kell próbálni, mert a chili meg a fokhagyma, a forró vajon sistergős levendulával elképesztő messzeségekbe röpít. Tök- és levendularajongóknak egyszerűen kötelező fogás, próbáljátok csak ki!

Ausztriai prospektusokat böngészve, Karintia tartományhoz érve rendre szembetalálkozhatunk egy kimagasló sziklaszirten kevélyen őrködő, soktornyú, impozáns vár képével. Magam is így voltam vele, és a közelgő túrát tervezve utánajártam, mi is ez a hely. A Hochosterwitz kastély Karintia történelmének fontos állomása, a tartomány egyik jelképe, Európa egyik legjelentősebb műemléke – szinte kötelező látnivaló mindazoknak, akik Ausztria építészetének történetét és festői szépségét szeretnék megcsodálni.

Az én macskám szereti a petrezselymet, a tiéd lelegeli az orchideát. Az ő cicája majdnem meghalt a karácsonyi kaktusztól, a mi Cirmosunk meg rajong a levenduláért és a levendulás sütikért. Nem vagyok egy cicabolond, ám a dorombolók mind imádnak. Körülnéztem hát, milyen viszonyban állnak a macskák a növényekkel.

Nem túl szép, tapintása durva, illata erős, és nem mondható kellemesnek. Mégis érdemes megbarátkozni vele, mert a téli konyha egyik vitaminbombája, és rendkívül egészséges. A retkek közül számunkra a fekete retek a legértékesebb. A népi gyógyászatból igazán hatékony és gazdaságos ötleteket meríthetünk, hogyan használjuk a fekete retket egyes betegségek megelőzésére és tüneteinek enyhítésére.