Természet és történelem. Mély erdők, simogató rétek, madárdal és fénylő csillagok. Érintetlen táj, egyszerű, hagyományos ételek. Sorolhatnám még, mi mindent rejt hazánk nyugati széle, az Őrség. El kell menni ide, egyedül vagy gyerekekkel, gyalogszerrel vagy két keréken, lelassulni vagy élményeket gyűjteni – vagy csak azért, hogy elvarázsolódjunk.

Ribizli vagy ribiszke – nevezzük bárhogyan is – kedves név az apró fürtökben csüngő piros vagy éppen aranyszínű bogyóknak. Régen egyetlen kertből sem hiányozhatott. Nyár derekán a kedvenc uzsonnánk a porcukorral dúsan meghintett, előtte persze jól behűtött piros ribiszke volt. Még jobban szerettük, ha a dédi bársonyosan lágy vaníliakrémet főzött, beleforgatta a tojáshabot, aztán a lecukrozott ribizlit is. Ezen kívül még számtalan módon használhatjuk fel, készülhet belőle lekvár, szörp, bor, és akár a főételben, a desszertben is megállja a helyét. Legalábbis mi nagyon szeretjük.

Hajdanán apai nagynénéimnél – ősz hajú, piros arcú, nyájas beszédű anyókák – találkoztam rendre a zöld dióval. Kompótos tál díszeként jelent meg, máskor a gesztenyepüré tejszínhabján billegett egy szelet szirupban feketére érett, míves rajzolatú zöld dió. Aztán a karácsonyi diótortát is ezzel tetézték be. Gyermekként én sem tudtam, mi is ez az egzotikus dolog: gyümölcsféle lehet-e vagy valami más? Aztán, mint oly sok-sok finom süteménynek, likőrnek és befőttnek, ennek a receptjét is örökségül kaptam az aranyfedeles kis könyvben.

Nálunk soha nem volt maradék – olyan, ami a kukában végezte volna. A statisztika szerint a jóléti társadalmakban a megtermelt élelmiszernek legalább egyharmada felesleges, kidobásra kerül. Személyenként 131 kg élelmiszer évente! Ezért mindegy is, hogy miért mented meg a maradékot, csak kérlek, vedd komolyan és tedd meg ezt a szívességet magadnak és a bolygónak. A bolygó, a pénztárca kímélete és a lelki béke miatt – vagy csupán azért, mert ezt a mintát hoztad otthonról. A lényeg az, hogy ami ennivalónak termett, soha ne kerüljön a szemétbe!

Valaha virágkastélyról álmodtam. Méltóságteljes hársfasorral, tarka virágágyásokkal. A teraszon apró asztalokkal, kényelmes karosszékekkel, ahol a vendégek rózsamintás porcelánból virágteát isznak, virágos süteményeket falatoznak. Odabent pedig könyvszekrények között virágcsendéletek, a vitrinekben pedig kis üvegekben a virágos rétek ízei a nyárból – télire. Ugyan nem lett és nem is lesz virágkastélyom, de minden évben van három nap, amikor úgy érezhetem magam, mintha az álmom mégis valóra vált volna.

A kamilla hallatán valamiféle betegség okán főzött kamillatea ugrik be a legtöbbeknek, pedig e kedves kis virág ennél többre is hivatott! Széleskörűen használható házi patikaszer, de szép és illatos a kertben, és akár finoman fűszerezhetünk is vele!

Ötödik unokámat dédelgetve nem szeretem a hozzátáplálás szót. Van benne valami távolságtartás, valami olyan, ami az étkezést kötelezően letudandó feladatnak tünteti fel. Pedig attól a pillanattól, hogy a kicsi emberpalántát megkínáljuk az első falattal, el is döntöttük a világ ízletes feléhez való viszonyát.

Élvezzük a nyár adta kincseket egész évben! A korszerű befőzést megkönnyítő készítményekkel nem ördöngösség a befőzés, ha kisebb adagokkal dolgozunk, gyorsan el is készülünk velük. Érdemes előnyben részesíteni a hőkezeléssel való tartósítást, a cukortakarékos befőző-szereket. Tisztaság, gondosság, türelem – és az üvegbe zárt nyár egész évben zamatos finomságokkal fog kényeztetni.

Mit szólnál, ha egy egészséges, mindenmentes tortával köszöntenéd az ünnepeltet? Amikor azon agyalsz, mit vigyél ajándékba, akkor jusson eszedbe: gyümölcsöt ajándékozni jó dolog. Ha van gyümölcsöt termő kerted, gazdag vagy. Oszd meg ezt a gazdagságot azokkal, akiket szeretsz!

A fűszervajak rengeteg lehetőséget kínálnak arra, hogy különleges ízeket hozzunk létre. Friss kenyérre kenve is finomak reggelire vagy vacsorára, de a grillételeknek, a húsnak és a zöldségeknek is pompás ízt adnak. Az édes, virágos változatokkal a kalácsokat gazdagíthatjuk, de a sós vajakkal bor- és sörkorcsolyákat is készíthetünk! Végtelen variációkat kínálnak növényeink a színes-ízes kenegetésre egész évben, és nem mellesleg gyógyhatású hozzávalókat is csempészhetünk az összeállításokba.

A vidéki előkertek igénytelen, koranyáron sárgálló virágkelyhei a legtöbb helyen nem örvendenek különös figyelemnek. Viszont ha jobban körüljárjuk, kiderül, hogy ez a virág sokkal többre érdemes ennél!

Ha már unod a pitét, a rétest, a bedobálós sütit – mert ugye, az a legegyszerűbb –, a meggybefőtt előtt még lehet jó néhány élete a meggynek. Érdemes a szárával együtt szedni, nem csak azért, hogy ebből is jusson fülbevalónak!