Gyógynövény és konyhai adalék is egyben!

Aki a virágot szereti, annak egy látogatás egy virágszigeten mindennél többet ér. Felér egy ajándékkal. Egy elképesztően hatalmas ajándékkal. Talán nem is lehet szavakba önteni azt, amit az ember érez egy ilyen látogatás alkalmával. Azok az illatok, a fények, a hangok és a csöndek, az a páratlan hangulat, ami hatalmába keríti az embert, az nem elmondható. De azért megpróbálom, hátha kedvet kap más is megrészegülni a virágpompától.

Bizonyára sokak emlékképei közt feldereng, amikor gyermekkorában csak úgy, a fáról letépve csipegette el az akác fehér virágocskáit, májusi délutánokon, hazafelé az iskolából, vagy amikor a nagyi palacsintatésztába bugyolálva sütötte ki forró olajban az édes fürtöket. Nekem legalábbis meghatározó bundás-akácvirágos élményeim vannak gyermekkoromból, melyek minden májusban megdobogtatják a szívemet.

Komárom határtalanul jó – hirdeti a város szlogenje. Aki ide készül, feltétlenül úgy számoljon, hogy a város megértése csak úgy lehetséges, ha átlépjük a határokat, vagyis egyszerre ismerjük meg Dél- és Észak-Komárom valóságát. Mert valahol ez a két város mégiscsak egyetlen egység maradt.

A Jókai bablevesről talán már mindannyian hallottunk. És a Jókai palacsintáról? Jómagam nemrég ismerkedtem meg vele komáromi látogatásom során. Olyannyira meglepődtem azon, hogy késsel-villával faltam a jó bablevesből ismert ízeket, olvadtak a textúrák a nyelvemen, hallgattam a palacsinta születéstörténetét, és közben egyre az járt a fejemben, hogy száz év múlva féltve őrzött legenda lehet az alig egy éves ételköltemény. Hazaérve persze elkészült nálunk is, hogy leteszteljem, mit szól hozzá a bableveskedvelő siserehad. Megnyalták utána mind a tíz ujjukat!

Sokak számára ismerős és kedves A csók, Gustav Klimt legismertebb és legtöbbet reprodukált festménye. Ám azt már kevesebben tudják, hogy a bécsi szecesszió mestere igazi kertrajongó volt. Szívesen inspirálódott a természetben, lenyűgözte a szenvedély szimbóluma, a rózsa. Bécsi villájának rózsákkal ékes kertje április közepétől áll nyitva a látogatók előtt. Akit pedig virágos tájképei nyűgöznek le, annak az Attersee környéke nyújtja azt az érzést, amit Klimt festményeiről megismertünk. Ott motívumkeresővel akár saját Klimt-tájképet komponálhatunk.

Kisgyerekként sokat gondolkodtam azon, mit jelent az, hogy „mint a tüdő a fazékból, kidagadok én”? Igaz, kicsi voltam, és aztán csak megnőttem, de nem akartam sehonnan se kidagadni, és miért is kerül a tüdőm a fazékba? Sejtelmes és furcsa dolognak tetszett – ha lehetett, nem is énekeltem az óvodában a többiekkel. Sok évnek kellett eltelni, és hosszú út vezetett oda, hogy megtudjam, miért dagad ki a tüdő a fazékból. Azt még persze most sem tudom, miért került bele a gyermekdalba.

Mindent a szemnek, semmit a szájnak: a hortenzia nem ehető virág, ám annál pompázatosabb fürtökben vonzza tekintetünket, ezért sokunk szívesen látott kerti vendége. Víz- és munkaigényes cserje, de bőven meghálálja a törődést.

Sörösdobozokból, raklapokból, maradék szúnyoghálóból készül és egész nyáron nélkülözhetetlen – mi az? Már most érdemes elkészítenünk kerti aszalónkat, hiszen már nyílnak a szárítható virágok, és nemsokára itt az eperszezon is.

Tavasz derekán az erdő és a rét olyan zöldben ring, amit talán a legnagyobb festők sem tudnak visszaadni vásznukon. Ezeket a zöld ízeket megkóstolhatjuk, levesbe vagy főzelékbe szelídíthetjük – persze, csak azután, ha meggyőződtünk róla, hogy ehetőek. Ezt a füves tokányt egy kedves erdész barátunk készítette nekünk először, az erdő rejtekén. Csodájára jártunk, mi minden került bele a kosarából! A sok-sok zöld „miskulancia” mennyei mártássá változott benne, mire a hús megpuhult, a juhtúró és a tojás bársonyossá simította, a tejföl csöppet savanyított rajta – ízében ott volt a tavaszi madárdal, a kikelet jókedve, az erdő zúgása fenségesen.

Amikor hazatérünk egy túráról egy nagy kosár friss medvehagymával vagy zamatos turbolyával, amikor a kertben virít a kakukkfű, a vízimenta meg a tyúkhúr, máris megfordul a fejünkben, hogy de jó is lenne ezekből eltenni későbbre. Persze, a legjobb a friss, de ha a megfelelő megoldást választjuk, akkor később is élvezhetjük a természet kincseinek áldását. Mert nem mindent, és nem minden formában lehet tartósítani, van, amit pedig nem érdemes.

Nyílik a rét és a virágoskert, ideje előszedni a legjobb ehető virágokat tartalmazó recepteket! Mert vadnövényekkel főzni trendi – vagy csak néhány növénybolond hóbortja?