Úgy kezdődött, hogy volt egy halom mindenféle, leginkább salátának való. És ott a kovászos uborka is – jéghidegen annál nincsen jobb. Nos, mi legyen a sorsuk ezeknek a hűtő mélyén lapuló, már kissé hervatag zöldségeknek? Legyen belőlük valami kenyérre kenhető, este tunkolható gezemice! Ennél nincs is egyszerűbb! És ha rákapsz az ízére, akkor tutira ez lesz a nyár slágere.

A Muravidék mellett sokan elszáguldanak a szlovén tengerpartra vagy Olaszországba tartva. Messziről nézve nem is mutat sokat. De ha teszünk egy kis kitérőt, vagy éppen ezért indulunk útnak, különösen kedves élményeknek lehetünk részesei. Megérint a nyugalom, a békés táj, a természet szépsége, és hiába választ el országhatár, azért otthon érezhetjük magunkat benne.

Vannak növények, amelyek az utóbbi időben utálatos gyomból kedvelt vadnövénnyé szelídültek. Ilyen a tyúkhúr, a gyermekláncfű és nyáron a kövér porcsin is. Pedig a vérbeli kertészeknek délelőtti csemegéje ez utóbbi, hiszen aki okosan műveli a kertjét, az előbújó kis porcsinokat is ugyanúgy dédelgeti, mint az ültetett palántáit. Ha pedig a nagyváros dzsungelében van dolgunk, csodálkozzunk rá a természet erejére, hiszen olyan helyeken bukkan fel, ahol amúgy növények számára elképzelhetetlen lenne az élet: a forró aszfalt repedéseiből, a műfű és a beton találkozásából, a megrepedt lépcsőlap élőből is előtör. Mert az élet élni akar, a porcsin a bizonyítékunk erre.

Nem kell mindig kaviár, ahogyan azt a régi filmsorozatból is tudjuk, de az apró, roppanós gyöngyök különös helyet foglalnak el a gasztronómiában. A pezsgő és a kaviár a luxus netovábbja. Ritkán, vagy talán soha nem engedhetjük meg magunknak ezt az élvezetet? Amikor a népszerű közösségi oldalon megláttam a videót, milyen egyszerűen lehet készíteni odahaza is kaviárt, nem hagyott nyugodni a dolog, és amint lehetőségem adódott, máris kipróbáltam.

Bő egy emberöltővel ezelőtt még ritka vendég volt a hazai konyhákban a füge. Emlékszem, gyermekkoromban a Mecsek oldalában virított néhány bokor, és akkora öröm volt, ha a szőlőből hazaigyekvő bácsik egy-egy érett fügével ajándékoztak meg! Azóta sokat változott a világ, és lassan a mi kertünkben is jobban érzi magát a füge, mint a barack. Fügebőségben desszertben, előételben és borkorcsolyában is ott a helye ennek a különleges finomságnak, amely megédesíti a nyári pillanatokat.

Menta, citromfű, bazsalikom, körömvirág, levendula – a nyár izgalmas fűszerei. A közös bennük, hogy a sárgadinnyével különösen finoman ötvözhetjük őket! Ráadásul mind hűsítenek is, úgyhogy a forró napokon az édes sárgadinnyéket hol egyikkel, hol másikkal bolondíthatjuk meg. A sárgadinnyét sosem lehet megunni így! Mutatós, ha a dinnye húsát karalábévájóval vájjuk ki, de ha nincs kedvünk bíbelődni a kis dinnyegolyók formázásával, akkor jöhet a kés, legyenek egyszerűen kockák.

A rántott és a töltött padlizsánon, de a padlizsánkrémen túl is van padlizsános világ! Most a nekünk legkedvesebb, sütőben sült változatokat ajánlom. Színes, nyári, vidám ételek, és míg sülnek a sütőben, össze lehet dobni egy üdítő gyümölcslevest mellé.

A fagyal a legközönségesebb és a legszívósabb sövény, városi túlélő. Aki rendszeresen és alaposan nyírja, talán nem is fog találkozni illatos virágaival.

A virágkedvelők körében Budatétény említésekor a rózsakert ugrik be elsőként. Itt kezdte halhatatlan tevékenységét Márk Gergely, a rózsanemesítő. Nem véletlenül ápolja a rózsatermesztés hagyományait a Budafok-Tétény Kertbarát kör, de nem is csak élteti tovább, hanem gyakorlati tapasztalatokkal adja át másoknak. A kertbarátok éves konferenciájának témája is nagyrészt a rózsa körül forgott. A rózsakert ilyenkor, július idusán nem a legszebb képét mutatja, de ez nem tántorította el az ország minden szegletéből érkezett kertbarátokat, hogy közösen járják körbe a rózsát érintő legfontosabb és legérdekesebb témaköröket.

Sárgán virágzik a tök, belőle vacsorát sütök!

Még alig ért földig a lábam, szombatonként engem küldtek a pékhez kenyérét. Hosszú sor kígyózott kora reggel a kenyérbolt előtt, forró illat lengett ki minden ajtónyitásnál. Az utcán állt a sor, de gyorsan haladt. Odabent deszkapolcokon sorakoztak a jókora veknik, a fehér köpenyes bácsi segített a gumis hálószatyorba beletuszkolni a kenyeret, én meg lóbálva vittem hazafelé. És sokszor nem tudtam megállni, hogy le ne csipkedjem a csücskét, pedig tudtam, bünti lesz a vége, ha a kenyér sercli nélkül fog hazaérni…

Májusban a repce volt a menő, júniusban a lila mezők, volt mézontófű és levendula, júliusban pedig a napraforgó ihleti meg a fotóskedvűeket: mindenki napraforgómezőben pózol. Ilyenkor biztosan nem az jár a fejünkben, hogy ez a növény az egyik legjelentősebb haszonnövényünk, és az sem, hogy talán az életünk minden percében valamilyen formában ott lehet velünk. Szép, hasznos és sokoldalú, és még a neve is olyan kifejező – íme minden fontos információ a napraforgóról!