A grill-barbeque-smoker trendek mellett vajon van-e még, aki szalonnát süt? Csak szalonnát, hagymával? Botra tűzött, nagy gondossággal bevagdosott szalonnát, ami kakastaréjként nyílik ki az izzó parázs felett? Aminek zsírja simogatja az édes hagymafejet, majd a hófehér kenyérkaréjra csöppen, és szép lassan átitatva, fenséges ízötvözetet varázsol?
Nem mindenki rajong érte, sokan még nem is kóstolták. Pedig a gyümölcsök hússal tökéletes párosítások lehetnek! Emlékszem, amikor a rántott csirke mellé aranyszínű barackbefőttet kaptam, csak tátottam a szám. Ugyanígy a meggymártásos marhafelsál is meglepetésként hatott, mert odahaza nem volt szokásban. Aztán megtörtem a családi hagyományt, és most már kedvenccé vált egy sor hús-gyümölcs kombináció. Barack-szezonban ne csak sütiben és gyümölcslevesben gondolkodjunk! Járjon a barack együtt a szárnyasokkal, szaftos, könnyed nyári fogásokban.
Zebegény mindent kínál, ami kellemes a szemnek és a léleknek. Festői táj, a Dunakanyar gyöngyszeme. Ez ihlette meg Szőnyi Istvánt is, a Dunakanyar festőjét. Egykori lakóháza, kertje, műterme ma is látogatható, nyaranta festőiskolának ad otthon. Élettel teli kiállítóterei az ember és a természet kapcsolatának harmóniájáról mesélnek.
Vannak virágok, amelyek mindhalálig emlékeztetnek valakire. Valakire, aki egykor kedves volt nekünk. Egy régi kertre, egy árnyas fa alatt hívogató padra. Egy kézfogára, egy érintésre. Virágillatok, amik felidéznek szeretett helyszíneket, felejthetetlen élményeket. Hiszen az illatokra emlékszünk legtovább. Az emlékvirágok nem azok, amiket a temetőbe szánunk, éppen ellenkezőleg: azok, amelyek visszahoznak élményeket, történeteket, embereket. Ezért is gondolják a kutatók, hogyha ezekkel a növényekkel vesszük körbe magunkat vagy idősödő szeretteinket, a demenciának is elejét vehetjük. Vagy legalábbis késleltethetjük a felejtést.
A szeder rendkívül egészséges: antioxidánsokban gazdag, segíti az emésztést, serkenti az agyműködést, védi a szemet, és még sorolhatnám azokat a jótékony tulajdonságait, amik indokolják a szeder rendszeres fogyasztását. Ha folytontermő szedret ültetünk, akkor hosszú időn át élvezhetjük egészségvédő hatását. És persze a finom ízét, mert valljuk be, legtöbbször nem azért szedünk szedret, nem azért alkotunk belőle valami fenségeset, mert éppen vitamintartalmát tartjuk szem előtt, hanem mert nagyon finom. Olyan szedres finomságokat ajánlok, amelyek igazi nyárbarátok: nem kell őket főzni, és hidegen élvezhetők igazán!
Azt, hogy a sarkantyúka virága, levele, éretlen magja mi mindenre jó, azt sokan tudják. De hogy a leveleiből csipszet is süthetünk, azt talán kevesen. És ha kipróbáljuk, ezzel a nekem bevált módszerrel aztán zsenge csalánlevélből, labodából, pitypanglevélből, spenótból vagy vérsóskából is süthetünk csipszet. Csipszet, amit nem sújt csipszadó.
Igénytelen, zöldít, virágzik, lehet magányos, de csoportosan még szebb. Az árnyékliliom, aminek nem véletlenül hatalmas a rajongótábora.
Úgy kezdődött, hogy volt egy halom mindenféle, leginkább salátának való. És ott a kovászos uborka is – jéghidegen annál nincsen jobb. Nos, mi legyen a sorsuk ezeknek a hűtő mélyén lapuló, már kissé hervatag zöldségeknek? Legyen belőlük valami kenyérre kenhető, este tunkolható gezemice! Ennél nincs is egyszerűbb! És ha rákapsz az ízére, akkor tutira ez lesz a nyár slágere.
A Muravidék mellett sokan elszáguldanak a szlovén tengerpartra vagy Olaszországba tartva. Messziről nézve nem is mutat sokat. De ha teszünk egy kis kitérőt, vagy éppen ezért indulunk útnak, különösen kedves élményeknek lehetünk részesei. Megérint a nyugalom, a békés táj, a természet szépsége, és hiába választ el országhatár, azért otthon érezhetjük magunkat benne.
Vannak növények, amelyek az utóbbi időben utálatos gyomból kedvelt vadnövénnyé szelídültek. Ilyen a tyúkhúr, a gyermekláncfű és nyáron a kövér porcsin is. Pedig a vérbeli kertészeknek délelőtti csemegéje ez utóbbi, hiszen aki okosan műveli a kertjét, az előbújó kis porcsinokat is ugyanúgy dédelgeti, mint az ültetett palántáit. Ha pedig a nagyváros dzsungelében van dolgunk, csodálkozzunk rá a természet erejére, hiszen olyan helyeken bukkan fel, ahol amúgy növények számára elképzelhetetlen lenne az élet: a forró aszfalt repedéseiből, a műfű és a beton találkozásából, a megrepedt lépcsőlap élőből is előtör. Mert az élet élni akar, a porcsin a bizonyítékunk erre.
Nem kell mindig kaviár, ahogyan azt a régi filmsorozatból is tudjuk, de az apró, roppanós gyöngyök különös helyet foglalnak el a gasztronómiában. A pezsgő és a kaviár a luxus netovábbja. Ritkán, vagy talán soha nem engedhetjük meg magunknak ezt az élvezetet? Amikor a népszerű közösségi oldalon megláttam a videót, milyen egyszerűen lehet készíteni odahaza is kaviárt, nem hagyott nyugodni a dolog, és amint lehetőségem adódott, máris kipróbáltam.
Bő egy emberöltővel ezelőtt még ritka vendég volt a hazai konyhákban a füge. Emlékszem, gyermekkoromban a Mecsek oldalában virított néhány bokor, és akkora öröm volt, ha a szőlőből hazaigyekvő bácsik egy-egy érett fügével ajándékoztak meg! Azóta sokat változott a világ, és lassan a mi kertünkben is jobban érzi magát a füge, mint a barack. Fügebőségben desszertben, előételben és borkorcsolyában is ott a helye ennek a különleges finomságnak, amely megédesíti a nyári pillanatokat.
