Régen pátyolgattam a gondolatot, hogy végigjárjam, megismerjem a Pátyi Pincehegyet. Közel is van, izgalmasnak tűnik, hiányzott a pincefotó-gyűjteményemből. Közelsége miatt váratott magára, de egy napsütötte téli napon bakancsot húztunk – nem kellett csalódnunk, a látvány gyönyörűséggel töltötte el a szívünket.

Aki a magyarországi kínai büfék kínálata alapján szeretett bele a kínai konyhába, az semmit sem tud ennek a hatalmas országnak az étkezési kultúrájáról. Nekem volt alkalmam több ízben is belekóstolni az igazi Kína kulináris örömeibe: étkeztem vörös bársonyszőnyeggel, aranyozott stukkókkal díszített lakomateremben elképesztően megrakott asztaloknál, és ettem utcai árustól vett, szemem előtt főtt-sült egyveleget a járdaszegélyen ülve. Mind kiváló volt, egytől-egyig – mind másról mesélt. És közben megismerhettem a kínai konyha filozófiai magasságait, amelyeket most a Néprajzi Múzeum mutat be az érdeklődőknek egy gazdag gyűjteményben, a Fine Dining: Az ősi Kína gasztrotörténetei című kiállításban január 19-ig.

Melengető téli italokat ajánlunk, amelyek mindegyike felfűti a testet és a lelket is! Vörösborral, gyümölcsökkel, füvekkel és bogyókkal, keleti fűszerekkel és a nyári kertet idéző levendulával. Egy kellemes délutánra, bekuckózáshoz vagy éppen barátokkal közös csevegéshez.

„A nő a család központja és éltető lelke, legfőbb ékessége és minden tudásának koronája a háziasság!” – Ezzel a kézzel írt bejegyzéssel ajánlotta nagynénémnek a jó anyósa A jó házikonyha című könyvet 1947-ben. Láthatóan nem túl sokat forgathatta a megajándékozott a becses ajándékot, amely végül szinte érintetlenül, a gyűjteményben kötött ki. Szép, méretes darab pedig, a recepteken kívül rendkívül tanulságos olvasnivalót kínál, és egy remek utazást ígér a XX. század polgári életébe.

Bimbós kel, kelbimbó: a zöldségesnél ott szerénykedik, és sokan nem tartják nagyra. Nekem párolva, tejföllel és pirított morzsával a legkedvesebb, de mivel nálunk mindenki szereti, sokféleképpen kerül az asztalra. Íme, néhány kedvenc kelbimbós receptjeinkből!

Öreg szőlő, öreg város, barokk hangulat és mediterrán életérzés némi magyar történelemmel: ezt kínálja két kedves kis szlovén város, Ptuj és Maribor. Mindenképpen érdemes útba ejteni őket, ha Szlovénia legnevezetesebb látnivalóihoz igyekszünk: a tengerpartra, Ljubljanába, a Bledi-tóhoz vagy a Postojna-cseppkőbarlangba.

A magos, sós sütemények közkedvelt ropogtatni valók. A tökmag egészséges, a tökmagliszt zöld színével, gazdag aromájával pedig még ízletesebbé teszi a sós finomságokat. Sütésnél mindenképpen keverjük finomliszttel, különben törékeny, morzsálódó tészta lesz a végeredmény!

Gondoltam, írok egy cikket a filléres főzésről, a maradékok maradéktalan hasznosításáról. De vajon érdekelne-e e bárkit, hiszen eleve takarékoskodunk, nem? Aztán a kisboltban egy beszélgetésnek lettem fültanúja – bevallom, matattam egy kicsit a dobozok közt, hogy hallgatózzak.

Ebben a fogásban azt szeretem, hogy egyszerű, és kivételesen finom ízek ötvöződnek benne. Igyekszem minél többféle gyökérzöldséggel gyarapítani a zöldség-ágyat. Amikor karamellizálódik, fenséges az illata! A bor ad hozzá egy kis pluszt: az fonja egybe a hús és a zöldség zamatát. Szinte minden diétába beilleszthető, hétköznapi vagy akár ünnepi fogás is lehet.

A barlangok olyanok, mint a föld változásaival vésett ősi dokumentumok. Az óriás jégbarlang a Dachstein-gleccser árnyékában, a Dobsinai-jégbarlang a Szlovák paradicsomban vagy az Aranyosfői-jégbarlang a Bihar hegységben – a Föld történetének jégbe zárt titkait tárják föl a látogatóknak.

Egyszer álmomban megjelent két hatalmas lilakáposzta: begördültek, és nem hagytak nyugodni. Reggel szinte ott éreztem a számban az ízét az álombéli káposztás-túrós, pikáns és üde kavalkádnak. A mustármag és a balzsamecet valami különösen izgalmas egyveleget alkotott, és még ránézni is boldogság volt. El is készítettem: egyszerűen, és akár magában, akár füstölt halfilével is megállja a helyét.

A négylevelű lóhere a természet egy különös játéka, aminek varázserőt tulajdonítunk. Egyiptomban a szkarabeuszbogár, a Távol-keleten a lótuszvirág, vagy a vörös denevér, Harry Potternél speciális szerencsefőzete, nálunk a lópatkó, a kéményseprő meg a lóhere az, ami az újév kezdetén jókívánságaink mellől nem maradhat el. De miért is?