Csacsit etetni frissen kihúzott répával, szamócát szedni novemberben, fokhagymát ültetni szabályosan, szalmabálákon ücsörögve hallgatni a növénytermesztés titkait, elmélyedni a természet körforgásában a jövőt idéző akvapóniás üvegházban. A Muravidéki Mintagazdaságban követendő példák garmadáját láttuk, és feltöltődtünk lelkileg is.

A szürke, ködös napokkal együtt feléled az emberben a vágy a fény, a színek után. A tányérba is minél színesebb ételeket tegyünk, hiszen ezek nem csak a szemet gyönyörködtetik! A zöldségek szép színéért felelős anyagok, mint a karotin, a betacianin, az ember számára is életfontosságú vitaminok jelenlétét üzenik. Legyen minél több az étrendben ezekből a varázsszerekből!

Dédnagyapám minden nyár elején elővett egy hatalmas, öblös üveget. A veranda kisasztalára állította, és szépen belerakosgatta a frissen szedett eperszemeket. Pipiskedve értem fel az asztalt, néztem, ahogyan megszórja vastagon cukorral, aztán valami aranyszínűt öntött rá egy üvegből. Letakarta egy kistányérral. Nem szabad gyereknek hozzányúlni – mondta –, csak nézni. Néztem is minden nap, mert délelőtt éppen odasütött, és olyan jó volt látni, ahogyan napról napra kevesebb lesz benne a cukor. Eltűnt!

A ciklámen Japánban a szerelem szent virága, Európában egyes források szerint a beletörődés szimbóluma. A november-decemberi névnapokra gyönyörű színűeket választhatunk ajándékba, és ott lehet a karácsonyváró dekorációban is. 

Gesztenyelisztből, tojás és cukor nélkül készül ez a meglepő ízvilágú sütemény. Az eredeti toszkán változatban csak fenyőmag vagy dió szerepel, de bármilyen olajos maggal elkészíthetjük. A rozmaring és az olívaolaj karaktere kellemesen simul az ősz ízeibe, a gesztenye kissé füstös zamatába. A szaftos mazsola és a ropogós magok a legfinomabb ízélményt nyújtják.

Újabb kastéllyal bővült a hazai kastélykínálat. A Mezőföld szélén, a Balaton és a főváros közt felújítva pompázik a dégi Festetics kastély. Európa legnagyobb tájképi kertje, a lenyűgöző természeti környezet és a méltóságos klasszicista épület bármely évszakban remek célpont a botanika és a történelem kedvelőinek.

Sötétzöld szín, intenzív diós illat – a tökmagolaj így csurran ki az üvegből. A benne található értékes zsírok, olajok, antioxidánsok és a sokféle vitamin mind egészségünket szolgálják. Érdemes salátára locsolni, belecsöppenteni a hideg napok forró krémleveseibe. Most három szuper receptet hoztam magammal, egyenesen Stájerországból, hogy a tökmagolaj és a tökmag maga még többször kerülhessen terítékre, reggel, délben, vagy éppen este.

Mindig úgy kell nézni a városra, mintha turisták lennénk – ezt tanácsolom mindenkinek. Ne azt nézd, hogy éppen milyen kosz van körülöttünk, hogy hull a vakolat, vagy ronda a beton. Tanuljuk meg élvezni azt, hogy a miénk a világ egyik legszebb fővárosa, amiért mások hosszú utat tesznek meg, hogy legalább egyszer megnézhessék!

Stájerországot Ausztria zöld szívének tartják. Bizonyára az én szívem is zöld, hiszen rá kellett jönnöm, hogy ezer szállal kötődöm ehhez az osztrák tartományhoz. Néhány éve barátok képei inspiráltak a „Stájer Toszkána” felfedezésére, most pedig az arany ősz Délkelet-Stájerországba csalogatott. „Túl szép ahhoz, hogy ne itt legyél” – hirdeti magát a régió, és az tényleg így igaz, meggyőződhettem róla!

A szép, enyhe ősz most nemcsak színes faleveleket és gyönyörű terméseket kínál, az újraéledt kertben virágok is pompáznak! Gyűjts a természet kincseiből egy kosárra valót, és tedd színessé velük az asztalt, a szobát, az irodát, a folyosót, a lépcsőházat!

Egy újabb csöndes és szeretnivaló zugot ajánlok azoknak, aki a fővárosban szeretnének egy kicsit megpihenni, elbújni egy kicsi kertben. Azoknak is jó célpont lehet, akik csak éppen szusszanni szeretnének, érezni a méltóságteljes fák ölelését, hallgatni a bambuszok susogását, nézni a hulló levelek táncát. A kelet és a nyugat találkozik ebben a csöppnyi világban, a Távol-kelet cserjéit, fáit üdvözölhetjük hazai faóriások között. Ez a hely a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kertje, amelybe stílusosan egy holdkapun keresztül vezet az út.

Jól emlékszem arra, amikor először készítettem töltött kelt. Akkoriban kezdtem megbarátkozni a kelkáposztával, és már értettem, hogy a főzelék belőle lehet kedvelt, finom étel, nem muszáj, hogy a menzásra hajazzon. Óvatosan nyúltam a tölteni kívánt levelekhez, pontosan betartottam a recept utasításait, hogy mindenképpen kívánatos legyen, ne csupán finom. A kellevelek lefejtegetése, előkészítése volt a legnagyobb mumus, de rájöttem, hogy voltaképpen pofonegyszerű. A töltött kel jól sikerült, aztán készült barnarizses töltelékkel, árpakásával, és egy ideje a zöldséges-töltelékes lett a befutó. Nem csak vegetáriánusoknak való, jó kis őszi-téli fogás, érdemes kipróbálni!