Piroslik a csipkebogyó, és a meleg őszön nem várhatunk arra, hogy a dér megcsípje, mert addigra megszárad, lepotyog, elviszik a madarak. A megpuhult bogyókat érdemes azonnal feldolgozni, pikáns, bársonyosan szerethető ízeket varázsolhatunk velük az őszi asztalra. Íme, a hecsepecs-leves, a csitkenye-mártás, a hecsedli-latte, a csipkerózsa-krém és a heccse-tea.

A növénykedvelő ember szeme megakad mindenen, amin virágokat, gyógynövényeket lát. Akár a színes borítón a könyvesboltban, ami az ígéri, egy füvesasszony életét meséli el. Belelapozva benne is maradtam, a pergő történet megfogott. Van benne gyógynövény, egyszerű étkek, mindennapi gondokkal vergődő emberek, szerelem és finom érzékiség, értelmetlen és megfoghatatlan halál. Hamarosan megismerhettem a szerzőt is, aki éppoly színes, érzelmes egyéniség, mint ahogyan azt olvasás közben elképzeltem.

A tökök beleragyognak az őszbe. Gyönyörű sárga színekkel szembevigyorognak, hogy lásd, a nyár nem siratnivaló. Parádés őszi dekorációk készülhetnek belőlük – de mit csináljon az, aki nem szíveli a harsány sárgát? Akinek környezetébe jobban passzol a hűs elegancia, a letisztult formák, a halvány pasztellek simulékonysága. Nekik szólnak a következő ötletek!

Imádom ezt a kedves kis növényt. A különös formájú virágkelyheit, az ellenállhatatlan zamatát. Háromévente nyár derekán megjelennek a földibolhák, akik, úgy fest, még nálam is jobban szeretik. Néhány óra leforgása alatt teszik a földdel majdnem egyenlővé a töveket. Mit tehetek ilyenkor? Ejtek néhány könnyet, de szépen visszavágom a maradékot, és várom, hogy elérkezzenek az őszi arany napok. Amikor a bőséges csapadék után új erőre kapnak, és elkezdik ontani virágaikat. Ilyenkor kapunk még egy kis ízelítőt a nyárból, kerül sarkantyúka nem csak a salátába, hanem üde, aromás fűszerként jelenik meg reggel, délben, este.

Wekerle városa remek programokat ígér minden évszakban. Van itt bor, kastély, wellness és kirándulás dögivel. Nekünk régóta a szívünk csücske – megmutatom, miért.

Egy alulértékelt gyöngyszem a veteményes szélén, a természetes ízfokozó, a szerelemi zöld ajzószer. Ezt mind a lestyánról írták le különféle füveskönyvek. De valóban mi is a lestyán? Ismerjük-e, használjuk-e nap mint nap?

Rafináltabb már nem is lehetne egy rétes: dióval, illatos zöldfűszerekkel, zamatos zöldborssal és levendulával fűszerezve, ropogós tésztaköntösbe bújtatva. Tökéletes vendégváró, amiben izgalmasan kel egybe a levendula a kakukkfűvel, a zöldborssal, a szerecsendióval, pityókásan. A leveles tészta mindig forró sütőbe kerüljön, akkor lesz jó!

A nyári forróságban a fák elkezdték ledobálni gyümölcseiket. Almaecet, vadállatok eledele, komposzt – lehet még más is a hullott almából? Ha gondosan megtisztítod, igen!

Az igazán illatos virágok a kertben nőnek, hiszen a beporzó rovarokat csalogatják illatfelhőjükkel. Egyes orchideák, a vitorlavirág, a gloxínia odabent finom, enyhe illattal hálálják meg a gondoskodást. Ha hazaviszünk egy cserép illatos szegfűt, tavasszal jácintot vagy fehér nárciszt, és szeretettel gondoskodunk róluk, néhány hétig körbeölelnek illatukkal. Van néhány szobanövény, akik hosszabban illatoznak, lássuk ezek közül a kedvenceimet!

Ausztria tetején, a Grossglockneren túrázva figyeltem fel először a táblára: Alpok-Adria Trail. Megdobbant a szívem, mert nincs is szebb annál, mint amikor a hegyek a tengerrel összeérnek. Akkor is, ha ez a találkozó a bakancsainknak köszönhető, vagyis a hófödte csúcsoktól indulva, az Isonzó völgyén kanyarogva, a Júliai-Alpokat átszelve Rilke lábnyománál pillantjuk meg az azúrkék tengert, és egy tisztelet-félkört téve neki, egészen Muggiáig követjük, Trieszten áthaladva. Mindezt természetesen gyalogszerrel.

Ha lenéznek a felhőkről, a dédi meg a nagyanyám, bizonyára jó érzéssel látják, hogy a rózsás szekrénybe új életet leheltem. Itt áll, mindenki gyönyörűségére, szeretünk ránézni is. Látom benne az időt, és sejtem a kezek nyomát, amik visszaidéznek valamit a messzi múlt töprengéseiből.

Kanada, szirup, bonsai és hegedű, őszi kakasorr – talán ennyiből mindenki kitaláljátok, hogy egy igen színes fára gondoltunk. A juharfa lombja ősszel egészen elképesztő szín-játékot ad elő a kert színpadán, de nem csak ezért szeretjük.