Zöldséges vadragu rozmaringos pogácsával
Táplálkozásunk magán viseli ősi vadászmúltunk jegyeit. Szeretjük a nagy, ünnepélyes lakomákat, ahol tudat alatt újrateremthetjük az ősi vadászok örömteli zsákmányfelosztó rituáléját. Sokszor persze nem jutunk friss vadhoz, viszont a vad apróhús szinte mindig rendelkezésre áll. A vadpörköltön, a tárkonyos vadragulevesen túl készíthetünk olyan fogásokat, amelyekben a zamatos vadhús az ősz zöldségeivel lép frigyre. Szeretem az ilyen egytálételeket, mert egyszerűen elkészíthetők. Amelyik pedig együtt sül készre a sütőben a köretként kínált rozmaringos pogácsákkal, az egyik nagy kedvencünk. Míg ellenállhatatlan illatok gomolyognak a sütő felől, azalatt szépen meg is teríthetjük az asztalt!
Vendégeim, a komposztgiliszták
Ott éldegélnek egy nagy, fedeles vödörben. Szépen falják a nekik juttatott konyhai hulladékot, készítik az értékes gilisztakomposztot. Olykor megvizsgálom vörös fejüket, ám ezt ők nem nagyon kedvelik, a fény zavarja őket, inkább visszamenekülnek a nedves, langyos félkész komposztjukba, lakmározva munkálkodni. Tavasszal kincset ér majd az addig végzett munkájuk.
Tökfasírt szendvics
A sütőtök annyi mindenre jó: októbertől februárig ki sem fogyhatunk a tökös ötletekből! Ez a tökfasírt valóban tök jó, mondhatnám, hogy tökéletes. Szendvicsbe, főzelék feltétként, körettel vagy pikáns mártással vacsorára. Nálunk rendszeresen készül, mert tényleg nem lehet megunni a sütőtök eme átváltozását. Egyéni fűszerezéssel pedig személyre is szabhatjuk, mert mehet bele akár chili, gyömbér, rozmaring vagy valami illatos, távol-keleti fűszerkeverék is. Vegetáriánus hamburgerben is megállja a helyét!
Csodavilág az osztrák Toszkánában: ilyen egy őszi kirándulás Stájerországban
Stájerországot Ausztria zöld szívének is nevezik, a Dél-Stájer régióra pedig pontosan ráillik az „osztrák Toszkána” becenév. Már az utazás tervezgetésekor elvarázsoltak a szőlőkkel borított domboldalak képei, a völgyekben megülő pára, a gerinceken büszkén sorakozó nyárfák sora. Élőben pedig még szebbnek találtam mindezt – ráadásul nem is kellett sokat utazni, hogy láthassam!
Emlékezzünk évszázadok nagy mestereire az Építészet Világnapján!
Van kedvenc épületed? Tudod-e, milyen színű a szomszédod háza? Szoktál-e gyönyörködni, szép homlokzatokban, hívogató kapualjakban? Van olyan középület, amit kívül-belül ismersz? Van-e olyan épület, ahová szívesen bekukkantanál, amit örömmel végigjárnál? Októberben, az Építészet Hónapjában, az Építészet Világnapja környékén sok helyen nyílik lehetőség épületbejárásokra, városi sétákra. De mi lenne, ha ettől függetlenül, idén másként néznénk a közvetlen környezetünkre, felemelnénk tekintetüket és a felfedezők kíváncsiságával szemlélnénk az ismerős épületeket?
Természet és kultúra a Fertő táján – képes kedvcsinálónk
A látszat csal: ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a hazánk és Ausztria közötti határ nem követi a különböző természeti térségek határát – a Fertő-tó maga határ. A tó környéke 8000 év óta különféle kultúrák találkozópontja, a természeti értékek mellett népi építészete is jelentős, kastélyai érdekes látnivalók, ősszel pedig válogathatunk a borfesztiválok között. A réteken, legelőkön, a nádas- és vízi világban több száz madárfaj talál költő- és áttelelő helyet, lepke-, szöcske- és bogárfajok, valamint a tengerpartot idéző, sótűrő növények és csodaszép orchideafajták édenkertje is egyben.
Perui banánnak és kínai mamutfenyőnek dalol az ausztrál kacagójancsi a tinnyei Mesekertben
Az idei nyár megmutatta, hogy át kell gondolnunk a kertészkedés folyamatait is. Sok olyan módszer, gyakorlat nem működik már, amit eddig természetesnek vettünk. Az időjárás újabb és újabb kihívások elé állítja a kertészkedőket. Ahol jól érzi magát a füge, a rozmaring – egyes helyeken az olajfák – ott a hagyományos fajták mellett egyre több egzotikus növény jelenik meg. Siska Tibor madárdaltól hangos tinnyei Mesekertjében távoli tájak növényeivel ismerkedtünk meg, és közben bekukucskáltunk a papagájok színes életébe: találkoztunk egy kacagójancsival is.
A zellerpüré felmagasztalása
A zellerpüré nem hivalkodó. Megbújik a tányéron, ügyet sem vetünk rá a pecsenye mellett. Ám az ínyenc tudja, hogy nem ok nélkül kerül a háttérbe. Oly elemi erővel borzolja össze az ízeket, olyan finom íz-összhangot teremt, amit nem is lehet szavakkal körülírni. Sőt, elképzelni is csak nagy gyakorlattal. Amikor beköszöntenek a hűvös napok, szeretem a tejszínnel vagy vajjal, esetleg leheletnyi szerecsendióval finomított, a nyelven olvadó zellerpürét kínálni a húsételek mellé. Vacsoraételként pedig magában is megállja a helyét, kevés sajttal, vagy némi zöldség büszke társaságában.
Vonattal az Alpok tetején: ilyen ma Európa egyik legszebb vasútvonala
Régi vágyam volt végigvonatozni Svájcon. Annyi pénzem talán sosem lesz, hogy 8 napon át zakatoljak – vagy inkább suhanjak – hegyen-völgyön, gleccserek, hegyi legelők és zord sziklaormok közt, de most hátizsákkal, egy kurta, low-budget utazás keretében csak sikerült kapni belőle egy kis ízelítőt.