Tészta zöldséggel: mindig jó párosítás. Lehet színes, lehet változatos, a sajtos mártás alatt elfér a fantázia. Az a kreativitás, amivel a tél vége, a kora tavasz zöldségarzenálja mennyei ízekké olvad össze.

„A fehér asztal hagyományainak hű őrei a farsangot követő hamvazószerdán savanyú tojást és heringsmauzt fogyasztanak” – kezdi az Ínyesmester a tavasz ébredéséről szóló rövid értekezésében. Egykor nagyanyám mindig két külön tálban tette az asztalra a heringsmauzt. Az egyik hordós savanyú káposztával, főtt tojással, finomra vágott hagymával készült, köménnyel szórta, olajat öntözött rá. A másik tál nagyapámé volt, ő a bécsi változatot hozta otthonról: főtt burgonyával, ecetes uborkával, mustáros tejföllel a tetején. Hogy melyik volt a finomabb, nem tudom, de nekem úgy a legjobb, ha egy tálon ott van mind a kétféle hering, egyformán pikánsan, kellemesen savanyún. Hamvazószerdára tökéletes választás.

Hamvazószerda a farsang végét, a böjti időszak kezdetét jelenti. Hamvazószerdán a katolikus templomokban az előző év szentelt barkájának elégetéséből való hamuval a híveket „meghamvazzák”, vagyis a hamuval jelképesen megjelölik. A hamuval hintés ősi jele a bűnbánatnak, hiszen az elmúlásra, az élet végére figyelmezteti az embert. De mire is jó a még hamu?

A kertészetekben egész garmadáját kínálják a sziklakertbe való növényeknek. Olyan izgalmasak, annyira jól mutatnak, hogy az is beléjük habarodik, akinek nincs kertje. Jó hír, hogy balkonon, de még betonrepedésben is megélnek ezek a kedves kis növények! Egy-egy régi használati tárgy is újraéledhet, ha beültetjük őket kőrózsával, varjúhájjal.

Amikor az újhagymák kidugják a kis zöld periszkópjaikat a földből, az már a tavasz csalhatatlan jele. Ilyenkor mindig türelmetlen vagyok, szinte húzom a szememmel a hagymanövendékeket, hogy csak gyorsabban, csak egyre magasabbra! Amikor pedig már bőven van a hagymán mit aprítani, amikor a piacokon is már halmokban áll az újhagyma, akkor nem csak a vajas kenyér mellé kívánkoznak oda, hanem a salátákba és a sós süteményekbe is.

Van máj hetente legalább egyszer az étlapodon? Vagy tartasz tőle valamiért, esetleg nem a legjobbkor ismerkedtél meg vele? A máj egészséges, teli van vitaminokkal. Nem véletlen, hogy amikor a vadállatok elejtik zsákmányukat, elsők közt falják fel a májat. Régen a kisgyermekek hozzátáplálásáról szóló ajánlásokban is első helyen említették a késsel finoman elkapart májat.

Már a levegőben érezzük a tavasz közeledtét. Akinek kertje van, aki zöldséges kertet vagy veteményest művel, abban már bizsereg valami, sőt, szép időben már neki is látott a munkának. Aki viszont most tervezi a házi zöldségtermesztést, annak sokszor szüksége van némi útmutatásra is. Hogyan tervezzük meg a zöldséges kertet? Egyáltalán, szükség van-e tervekre? Erről beszélgettem V. Topor Erika kertészmérnökkel, a Gourmet & Delicious Manufaktúra egyik tulajdonosával, aki saját gazdaságában szerzi tapasztalatait és ezt a tudást ötvözi az általa tervezett kertekben és kisgazdaságokban is a Kertportál Kerttervező Irodával. 

A Bakony és a Mecsek népszerű célpontok a medvehagyma-rajongók körében, a Gerecse azonban kevéssé ismert. Kerekedjünk fel, látogassuk meg a Gerecsét, de jusson eszünkbe, hogy az ide vonatkozó Erdőtörvény szerint naponta és személyenként 2 kg medvehagyma gyűjthető – és nehogy gyökerestül tépjük a növényt! Aki bizonytalan, vagy kételyei vannak, hogy felismeri-e, netán összetéveszti valamivel, inkább ne gyűjtse, csak gyalogoljon egy jót. Látnivalóban nem lesz hiány!

„Lyányom, takarékosan és mégis ízletesen kell megtanulni főzni, a könyvekből hívságokat elkészíteni bárki tud, akinek dagad az erszénye” – mondta sokszor a néném, és hallgattam minden szavára. A májas galuska receptjére a Filléres főzés, hústalan napok receptes füzetben leltem rá réges-régen, hiszen a májhoz olcsón lehetett hozzájutni. 

Hazánk legkisebb középhegysége mellett sokszor elsiklunk vagy elhajtunk, pedig sok apró csodát rejt. Félnapos, egynapos, kétnapos kirándulások célpontja is lehet, találunk benne barlangot, erdőt, várromot, borospincét, tanösvényeket – vagyis a Vértes mindenkinek kedvére tud tenni!

A Vízivárosról gyerekként azt képzeltem, hogy ott patakok csordogálnak, és csónakokkal közlekednek az emberek. De nem kellett csalódnom a valóságban: a 150 éves főváros különös ékszerdoboza ez a Várhegy és a Duna közé ékelt terület. Kanyargós utcákkal, hosszú lépcsősorokkal, parlamentre néző sétánnyal és tengernyi történettel várja, hogy felfedezzük.

„Áhítatosan nekiveselkedett a farsangi fánknak. Beszerezte a hozzávalókat száz főre: 5 kg lisztet, 6 tojást, 6 dkg vajat, 5 dkg porcukrot, 4 liter tejet, 1 liter rumot (csak 2 dl kerül a fánkba), 8 dkg élesztőt és 1 liter olajat. Lekvárral nem kellett gondolni, mert az erdélyi barát nagymamája küldött nyolc üveg csipkeízt” – így szól Bächer Iván farsangi fánk receptje az Íz-lelő című szakácskönyvben, amely nem is igazi szakácskönyv. Vagy mégis?