Boszorkányosan egyszerű elkészíteni
Engem gyerekkori emlékek kötnek ehhez a téli édességhez. Legalábbis csupán egyetlen helyen találkoztam vele, apai nagynénéméknél Rákospalotán. Valahányszor meglátogattuk, pillanatok tört része alatt igazi terülj-terülj asztalkámat varázsolt elénk. Pici kekszeket ezüstözött tálon, apró tálkákban körte- és szilvakompótot, miniatűr csészékben kávét. Gyerek is ihatja, mondta, és mi büszkén kortyoltuk, nem tudva, hogy nem is igazi kávé volt, hanem pót. Végül mindig került az asztalra kecses pohárban boszorkánykrém. Először a poharakat csodáltuk meg, mert mindenkinek másmilyen jutott, egyik szebb volt, mint a másik. Ma már tudom, hogy nem antik poharak vasárnap délutáni seregszemléjére érkeztünk, hanem a háború viharát átélt készletek maradványait fogtuk a kezünkbe. Imádtuk ezeket a míves darabokat, nem kevésbé a benne tornyosuló, lágyan ringó boszorkánykrémet.
Sült almával, baracklekvárral, tékozlóan gesztenyével
Ha felütünk bármely korosabb szakácskönyvet, jó eséllyel rátalálunk a boszorkánykrém receptjére. Bár nem kell hozzá különösebb konyhai jártasság, fejből lehet improvizálni, és éppen ez benne a nagyszerű! Nem kell hozzá más, mint tojásfehérje, amit kemény habbá verünk. Ebbe forgatjuk bele azt, amitől elnyeri megejtő báját. A Szegedi szakácskönyv sütőben sült, majd krémesre kavart almával javasolja összevegyíteni a habot, amelyhez mézet és némi fahéjat kell adni, hogy kellően édes és zamatos legyen. Ilyesmi volt az én gyerekkori íz-emlékem egyik része.
A másik pedig ennek a baracklekváros változata, amikor a lekvár és a tojáshab alkot sármos, légiesen könnyű egyveleget. Ennél egyszerűbben nem is lehetne elkészíteni egy desszertet, amely felettébb elegáns, ha egy karcsú, talpas üvegpohárban szervírozzuk. Tékozló módon tartalmazhat gesztenyepürét, nyáron friss málnát vagy epret, a habalap azért tökéletes, mert tág teret enged az alkotó fantáziának. Van, aki pedig a hab állagát és tartósságát tartja fontosnak, ezért gőz felett veri a habot fényes-keményre, némi porcukor társaságában, hogy kiállja az idő próbáját is, vagyis ne essen össze később sem.
Glutén- és laktózmentes desszertként is nyerő
Horváth Ilona népszerű szakácskönyvében a sült almából készült pürét a cukorral és a tojásfehérjével együtt javasolja habbá verni. Erre érdemes legalább 15-20 percet szánni, mire az egész elkezd szépen kifehéredni és kemény habbá válni. Üvegtálra téve, tetejét megcifrázva, pár szem gyümölccsel díszítve kínáljuk. Ha eléggé édes az alma, cukor sem kell hozzá, és akkor tényleg majdnem minden diétás igényt is ki tudunk szolgálni, egyedül a vegánok maradnak hoppon. De számukra ott van a kézenfekvő megoldás, a bab- vagy csicseriborsó leve, amiből szintén komoly habot lehet verni, és a fentiekhez hasonlóan boszorkányos gyorsasággal desszertté lehet költeni.
Évszázadokon átívelő családi receptek
Nem tudom, másnak is vannak-e olyan íz-élményei, hogy amikor belekanalaz egy ételbe, akkor lelki szemei előtt máris egy régmúlt időben, egy kedves helyen találja magát? Nekem nagyon sokszor van ilyen érzésem, amikor egy-egy finom fogás nosztalgikus érzéseket ébreszt. A boszorkánykrémnek már az említése, vagy a recept olvasása is elröpít abba a régi házba, ami már úgy és ott rég nem található. Akik lakták, ők sincsenek már köztünk évtizedek óta. Én viszont látom a kis szobát, a duruzsoló cserépkályhát, a valószínűtlenül ráncos néniket. A békebeli kis asztalra fel tudom tenni azt a terítőt, kínálhatok teát abból a teáskannából, elkészíthetem a süteményeket a kézzel írt szakácskönyvükből, hiszen itt őrzök minden nekem kedves tárgyat. Őrzöm és használjuk, mert ilyenkor olyan, mintha ők is itt lennének velünk. Ugyan gyermekeim már nem ismerhették őket, de a csészékhez, süteményekhez, a boszorkánykrémhez kötődő történeteket ezerszer hallották. Talán beleszövik majd a saját meséikbe, és születnek újabb ízletes családmesék.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
