A tejlevesek valamikor rendszeres szereplői voltak a családi étlapoknak, megtalálhattuk őket szinte minden szakácskönyvben. Otthonos gyerekkori emlékek, reszkető, ráncos kezek simogatása, vagy rémes menzák áporodott szaga kötődik hozzá. Kinek, mi jutott. Bármelyik is, érdemes a tejlevesek világában körülnézni, mert a XXI. század konyháiban is ott lehet a helyük. Gyorsan, egyszerűen elkészíthetők, sokféleképpen variálhatók. Aki pedig laktózérzékeny, növényi tejet választva hozzá tápláló és ízes levest varázsolhat, változatosan.
Sós és édes tejlevesek
Minden régi szakácskönyvben lelünk tejlevest. Nekem az egyik kedvencem a tojássárgájával és keményítővel vagy liszttel sűrített, édes, vaníliás tejleves, és ennek dédi-féle változata, amelyben a vaníliát felcserélte friss bodzavirágra. Más olvasatban a tejlevest vajon pirított liszttel indítják, és sós vagy édes tejjel öntik fel. Valójában ez a rántás-alap sűríti a levest, ízlés szerint hígabbra vagy tartalmasabbra. Paraszti konyhákban tejbőség idején laktató étel volt, egyes könyvek a gyermekek fontos táplálékaként jegyezték. A francia konyha tejlevese, a szakácskönyv szerint vajon pirított vöröshagymára szórt kenyércsíkokból és erre öntött forralt, sós tejből áll.
Levesbetétekkel gazdagítva
Tésztát vagy csipetkét, esetleg grízgaluskát főztek bele, vagy pirított zsemlekockával tálalták. Van, aki nosztalgiából a betűtésztára, más a reszelt tésztára esküszik. Észak-Európában tésztagombócokkal, sváb vidékeken grízzel gazdagítják. A modernebb változatokba tehetünk köleskásából főtt mézes apró gombócokat, szórhatunk a tetejére pirított magokat.
Történelmi tejleves
Talán nem is gondolnánk, hogy egy ilyen egyszerű étel is tud történelmet írni! Svájcban a kappeli tejleves fontos szerepet kapott a történelem során. Az 1529-ben zajló háború idejében, míg a tisztek tárgyaltak, addig a katonák egy hatalmas üstöt tettek a vitatott határvonalra. A legenda szerint a katolikus Zug lakossága tejjel, a protestáns Zürich lakossága pedig kenyérrel járult hozzá a tejleveshez, amelyet aztán a két hadsereg együtt fogyasztott el. Az üst, amiből közösen ettek, ma is a svájci identitás egyik fontos szimbóluma. Ebertswil település közelében egy dombtetőn ma is erre emlékeztet a Tejleveskő, (Milchsuppenstein) és a mai napig is, ha vitát kell tárgyalások útján rendezni, akkor tejlevest szolgálnak fel.
Tejleves a XXI. századi asztalon
A tejleves említésére sokan felszisszennek, hiszen a mai „mentes” világban majdnem szitokszóként hat. Ám a tejleves kiváló lehetőség arra, hogy a különféle növényi tejeket, növényi italokat finom levessé változtassuk. Kókusszal, rizstejjel, mandulatejjel is el lehet készíteni a hagyományos recepteket. Ízesíthetjük kókuszreszelékkel, fahéjjal, a sűrítéshez használhatunk gluténtartalmú liszt helyett keményítőt, rizslisztet, pudingport. Kínálhatunk mellé házi piskótát, gazdagíthatjuk mazsolával, aszalt gyümölccsel. A kreativitásunkat bőven kiélhetjük a tejleves-kreációk megalkotásában.
Bodzavirágos tejleves
Dédnagyanyám bodzás tejleveséért egyenesen rajongtam. Ugyan minden évben egyszer készült, a legderekasabb bodza-időben, lehet, hogy ezért is volt oly vágyott? Fel is került a mi étlapunkra, és legtöbbször valamilyen növényi tejből készül, hogy a laktózra érzékenyek is élvezhessék. Tökéletes bevezetője egy késő tavaszi ebédnek!
Meglepő tejlevesek
Bevallom, nekem is volt kellemetlen tejleves-élményem. Diákkoromban lengyelországi jutalom-táborozásra utaztunk. Első nap ebédre, a fehér fityulás konyhás nénik nagy zománcos vödörből merték tele a tányérunkat valamivel. Éhesek voltunk, azonmód belekanalaztuk. Sós, híg tejleves volt, rengeteg főtt metélttel. Sokan nem ették meg, aztán másnap kiderült, hogy újra tejlevest kapunk. Két héten át, minden nap. Megettük, mert az éhség nagy úr, de én közben a dédi édes-bodzaillatú tejleveséről álmodoztam.
A másik tejleves-élményem is külföldi, mégpedig Ausztriában találkoztam vele, egy kis hegyi házban. Ez a tejleves merőben más ízvilágot képviselt: sós volt, pirított hagymát és ropogósra sütött szalonnát hordott a színén, ízében pedig a bors és a zsálya dominált.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Ahol a grillezés véget ér, ott kezdődik a barbecue
Adorjányi Máriuszt, a hazai grill és BBQ-mozgalom úttörőjét és szakértőjét kérdeztük
