Rohanó hétköznapok, pörgés ezerrel, nem csoda, hogy az ember lánya egyszer csak leereszt, mint egy rosszul záró lufi. Ilyenkor receptre kellene felírni egy hétvégi kiruccanást. Az már csak a hab a tortán, ha a szerelmünkkel közösen szökhetünk meg a hétköznapok monotonitásából. Hiszen már a csetlő-botló Bridget Jones óta tudjuk, hogy csak azzal megyünk miniszünidőre, aki igazán fontos, szóval egy ilyen kirándulás a legfenségesebb dolgok közé tartozik a világon. Egy biztos: egy kikapcsolódós hétvége aranyat ér. Szóval kalandra fel.
Hogy miért utazzunk el? Azért, mert a hétköznapok darálója a kapcsolatokat is észrevétlenül erodálhatja. Munka, logisztika, bevásárlás, tiéd a takarítás, enyém a mosás, a többit majd megbeszéljük hétvégén. Ami végül elveszik a takarítás-mosás-főzés Bermuda háromszögben. Egyszerűen túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy ismét rácsodálkozzunk egymásra és tudatosítsuk magunkban, hogy miért is ő az, akit annak idején arra választottunk, hogy leéljük vele az életünket. A folyamatos „feladatoztatás” észrevétlenül morzsolja le a kapcsolatok stabil köveit.
Felmerülhet a kérdés, vajon mire elég két-három nap, hiszen látszólag alig elég valamire 48 óra. De valójában nagyon is sokat érhet, és pont három nappal több, mint a semmi. Egy kapcsolatnak annyit jelenthet, mint egy benzinfröccs az autónak. Egy kicsit újraindítja, megerősíti, egy kis lökést és lendületet adhat neki. És ami igazán jó hír, hogy nem kell hozzá hosszú és bonyodalmas szervezés. Elsőre elég egy döntés, hogy péntek délután kilépünk a megszokott ritmusból és vasárnap estig nem lépünk vissza a valóság talajára.
Egy rövid közös utazás hatása varázslatos lehet. Nem azért, mert különleges programokon veszünk részt. Egyszerűen más kontextusba helyezzük magunkat, nem a megszokott környezetben vagyunk, eltűnik a rutin és eltűnhet a szerep, amelyet a hétköznapok sodrában magunkra vettünk. Nem anya és apa, nem két ügyintéző tölti együtt az időt, hanem két ember, akik együtt vannak. Egy kicsit olyan, mint amikor két fiatal elszökik valahová. Több beszélgetés, több felhőtlen nevetés, több spontán érintés jöhet, és a való világ mintha egészen távolra került volna. Ilyenkor még olyan dolgok is előkerülhetnek, amire otthon egyszerűen nem jut idő, tér.
Az is fontos, hogy ne várjunk ettől túl sokat. Hiszen egy minihétvége nem oldja meg a problémákat, de egyszerűen megteremti a kapcsolódás lehetőségét, ezáltal azt, hogy a dolgok elmozduljanak, lehetőleg jó irányba. Nem lesz minden ilyen hétvége tökéletes. Lehetünk fáradtak is, még az is előfordulhat, hogy összevitatkozunk. Az, hogy tudatosan időt szánunk egymásra, már óriási előrelépést jelent. Szóval a kérdés egyáltalán nem az, hogy megéri-e elmenni. Inkább az, hogy mikor volt utoljára két olyan napunk, ami tényleg kettőnkről szólt.
A jó hír, hogy a minikiruccanás akár egy egész hétre is lázba hozhat bennünket, hiszen az ember lánya már egész héten tervez-szervez ebédidőben, „cigiszünetben”, üzeneteket válthatunk a párunkkal, elküldjük a javaslat-csomagot és máris megindul egy másfajta kommunikáció, visszatérnek a tervezős pillanatok, az „emlékszel, amikor…” típusú beszélgetések, az esti közös böngészések, közös döntések és azok az összekapcsolódó pillantások, amelyekben már napokkal a közös utazás előtt ott van a meghittség.
Azok számára, akik e sorokat olvasva szinte azonnal útra kelnének, de egyelőre ötlet híján vannak, jöjjön néhány javaslat miniszünidős inspiráció. Nem kell túlbonyolítani. Sokszor éppen az a legjobb, ha egy közeli kisvárost választunk, ahol néhány órát akár csendesen is eltölthetünk kettesben, egy hosszú reggeli vagy egy ráérős, beszélgetős vacsora néha többet ad, mint egy egész hetes nyaralás.
Az igazi lelassulásra egy termálfürdős hétvége szinte atombiztos választás. Ha kedveljük Hévízt, Zalakarost, vagy akár Hajdúszoboszlót, bátran nekivághatunk és vár minket a reggeli kávé, amit köntösben kortyolgatunk, majd a hosszú fürdőzés a gyógyvízben. Senki nem siet sehová, a meleg vízben kellemesen elfáradunk, és egyszercsak észrevesszük, hogy a meghitt hallgatás átadja a helyét egy olyan beszélgetésnek, amire a hétköznapokban szinte soha nincs idő. Újra tervekről, álmokról, érzésekről beszélünk és ráeszmélünk, miért is „őt” választottuk annak idején.
Egy borvidéki kiruccanás egészen más hangulatot varázsol a közös hétvége köré. Eger, Villány, esetleg Tokaj környékén a világ lelassul, meghitt, meleg hangulat vesz körül bennünket. Egy pohár bor mellett könnyebben jönnek a szavak, a gondolatok, a közös emlékek, ilyenkor igazán megindulnak azok a beszélgetések, amelyekre otthon már nem marad sem idő, sem energia a nap végén. Ahogy Hamvas Béla írja a Bor filozófiájában, a bor egyesíti az emberben a tüzet és a derűt, ezért világosságot és lángoló tisztaságot gyújt. És talán nincs is jobb alap a hosszú, mély, „igazi” beszélgetésekhez.
A nyári szezonon kívül kiváló választás lehet a Balaton, hiszen ilyenkor a legszebb arcát mutatja, legyen akár tavasz, ősz. Ilyenkor az északi part, Tihany, Badacsony vagy a Balaton-felvidék csendes, nincs tömeg, rohanás, csak a part, a lustán ringatózó víz, a természet közelsége. Ilyenkor a lassú andalgás és az az álomszerű érzés varázsolhat el bennünket, hogy az égegyadta világon semmihez és senkihez nem kell alkalmazkodnunk.
Azokról a helyekről se feledkezzünk meg, amikor maga a nyugalom lesz a program, a fő attrakció. Egy erdei panzió vagy egy apró faház, az úgynevezett tiny house a fák között, egy wellness szálloda távol a nagyvárosoktól sokszor épp azért válhat be, mert nem akar többet nyújtani, mint amire valójában vágyunk. Csend, nyugalom és egy kis közös levegővétel.
Arra feltétlenül figyeljünk, hogy a könnyedre szánt hétvége ne csússzon meg azon, hogy mindent bele akarunk sűríteni. A legjobb pillanatok általában nem a precízen, óramű pontossággal megszervezett programokból lesznek. Sokkal inkább abból, hogy reggel nem órára kelünk, nem sietünk sehova, a kávé mellett akár órákat beszélgetünk, vagy amikor séta közben a lélek mélyéről előkerülnek a rég nem hallott mondatok, amelyekre otthon nem jutott idő, hely, tér.
Ami talán a legfontosabb: ilyenkor jó, ha kicsit letesszük a szerepeinket és feladatainkat. Nem az kerül előtérbe, hogy mik az otthoni feladatok, ki mit intézett el a héten, hanem hogy ismét jelen legyünk a kapcsolatunkban. És ehhez néha tényleg nem kell több két-három napnál. Nem old meg mindent, nem varázsolja tökéletessé a kapcsolatot, de visszahoz valamit abból az érzésből, ami miatt annak idején egymást választottuk. Egy közös reggeli. Egy hosszú vacsora. Egy telefon nélküli este. Néha ennyi is elég, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.
Fotók: 123rf
Te tudod, hogy mennyit pazarolsz? Kvízezz!
Ha a teljes lakosság éves pazarlását tesszük mérlegre, akkora mennyiséget kapunk, amelyből 1 éven át közel 380 ezer ember teljeskörű étkezését biztosítani tudnánk.
