Ikon volt, ikon marad: Isten veled, Jean-Paul Belmondo
Leszögezem, hogy ez nem lesz sem szomorú hangvételű, sem életrajzi elemeket soroló megemlékezés. Sőt, megemlékezés sem lesz a szó szoros értelmében. Inkább egy gondolattöredék, arról, hogy egy ember miképp válhat ikonná. Méghozzá olyan ikonná, akiért egyszerűen odavagyunk. Akkor is, ha nem ismerjük közelről (lehet, éppen ezért), akkor is, ha tudjuk, ő sem tökéletes. Azért reméljük, hogy mégis az. Számomra ilyen Jean-Paul Belmondo.
Extremitás a csúcson: egy mérnök, aki víz alatt fotóz tűzzsonglőröket, kismamákat és kisbabákat

Fotók tűzzsonglőrökről, balett-táncosokról, az Anna and the Barbies énekeséről, babákról, kismamákról, modellekről, sportolókról, menyasszonyról és vőlegényről készített képeket egy pécsi fotós – a víz alatt. Igen, még a tűzzsonglőrökről is. Ötletekről, kivitelezésről, technikáról, varázslatos víz alatti világról beszélgettünk Róka Róberttel.

Azt hiszed, ráérsz? Nem! – Íme egy film, ami megtanítja az élet egyik legnagyobb leckéjét

Mi van akkor, ha állandóan időhiányban szenvedsz? Folyamatosan ígérgetsz, hogy majd ekkor, majd akkor. A halogatás a kedvenc taktikád. A szavak között favorit a „majd később”. Pató Pál úr módjára hajtogatod, hogy „ej ráérünk arra még”. És egyszer csak azon kapod magad, hogy már évekkel hagytad magad mögött az összes kitűzött dátumot. Hogy nincs tovább. Észre sem vetted, hogy eltelt a mindenséged, hogy míg mások éltek, te túléltél. Míg mások szerettek, te szorongtál. A dolgok, amiket rendbe akartál hozni, véglegesen elromlottak. A szerelmek, amelyeket be akartál teljesíteni, másokkal teljesedtek be. Nos, ezt történik A szerelem röviden c. film főhősével, Teddyvel is.

„Temetem és gyászolom ezt a nyarat” – balesetem és a hatlépcsős újrakezdés

Kánikula, hőség, szakad rólam a víz, szaladok, telefonálok, egyik feladat jön a másik után, de ott kattog a fejemben, hogy megvettem a fürdőruhát, hamarosan elmegyek pár nap szabira, és akkor irány a strand, hogy meglegyen a napbarnított bőr, csobbanás a hűsítő vízben, az összegyűjtött, elmaradt könyvek elolvasása, de néhány női magazin, egy kis sudoku is vár rám, tavaly nyár óta. A száguldozó gondolatok közben kecses léptekkel szökdelek a lépcsőn a lapossarkúban.... aztán egy pillanat, és minden megváltozik.

„...azért a szívből csak egy van” – Interjú Dr. Szabados Sándor pécsi szívsebésszel

Bizonyára mindenkinek az életében vannak olyan emberek, akik a szívükben különleges helyet foglalnak el. Nekem több ilyen is van. Egyikük olyan, hogy ha ránézek, könnybe lábad a szemem, és a végtelen hála érzése önt el. Hogy miért? Röviden: anyukám és apukám szívét is a kezében fogta. Hosszabban: szívsebészként sok évet ajándékozott a szüleimnek. És mindez szinte a véletlennek köszönhető, hiszen alapvetően műbútorasztalos szeretett volna lenni, de apukája együtt kártyázott a család orvosával, aki azt mondta, legyen a gyerek orvos. Nagyjából ötezer szívműtétet végzett el, és imádja a munkáját. 

„Minden egyes felajánlásnál elsírtuk magunkat” – Példátlan összefogással segítenek a jégverte Sellyén

Fekete betűkkel kerül be 2021. július 9-e a baranyai Sellye történetébe. A hirtelen jött vihar, és az általa hozott teniszlabda nagyságú jégdarabok brutális pusztítást vittek végbe a kisvárosban. Szinte nincs olyan család, akit ne érintett volna a végítélet-szerű időjárási jelenség. A nagy bajban azonban az emberek segítőkészsége is megmutatkozott. Riportunk.

Peking – London – Rio után: Sors Tamás paralimpikon élete túl az olimpiákon
Nagymamám és apukám is nagy sportrajongó volt, így nálunk négyévente a nyári időszak fontos programja volt az olimpia, olyannyira, hogy akkor még nyaralni sem mentünk. Emlékszem, ahogy hangosan szurkoltak a magyaroknak, és az aranynál, amikor megszólalt a Himnusz, könnybe lábadt a szemünk. Olyankor különösen jó volt magyarnak lenni. Nem csoda hát, hogy hatalmas örömmel készültem a Sors Tamással való beszélgetésre. A nemrégiben visszavonult paralimpikon három olimpián is remekelt, és vitte jóhírünket a világban.  A mindig mosolygó srác szívesen mesélt a kezdetekről, sikerekről, barátságokról, tervekről.
Baranyai barangolások Palkonyától Szigetváron át az Ormánságig

Kirándulós családba születtem. Apukámat mindig vitte a lendület, vasárnap már 8-kor kivert bennünket az ágyból. Kisgyerekként ezt eléggé zokon vettem, és a nagyon hosszú túrákat nem nagyon kedveltem. Aztán felnőttként egyszer csak azon kaptam magam, hogy imádok új helyeket felfedezni, a már ismert úticéloknál belefeledkezni a látnivalókba. Aztán tévés tudósítóként a megye szinte minden településére eljutottam az évek során, és sokszor megigézett az apró falvakban, a kis- és nagyvárosokban megbúvó megannyi csoda. Ezekből szemezgettem, és nagyon jó szívvel ajánlom, hogy aki Baranyába látogat, feltétlenül ejtse útba az alábbi látnivalókat.

Olyan dolgokat szeretnék megismertetni az emberekkel, amikről nem tudjuk, léteznek-e – Interjúnk Boros Misivel
A Magyar Klasszikus Zene ifjú nagykövete, Junior Prima díjas. A sajtó „a zongora hercegének” nevezi, aki Placido Domingóval és Vásáry Tamással is állt már egy színpadon. Több mint háromszáz koncerten lépett fel, Kínában negyvenezer ember előtt, az élő közvetítést az interneten pedig 400 millióan látták. Ő Boros Misi zongoraművész, aki ifjú kora ellenére koncertezett már többek között Londonban, New Yorkban, Milánóban, Párizsban, Stockholmban, Oszakában, Pekingben, Sanghajban és Sao Paulóban. Vele beszélgettünk művészetről, családról, barátokról, és arról, hogyan alakult és alakul a pályája.
A sors mindig jókor segített – egy cégvezető hobbipék napjai

Milyen a jó vezető? Nem tudom pontosan körülírni, de észreveszem, ha látok egyet. Milyen a jó kenyér? Ezt annál inkább felismerem, mégis: nem biztos, hogy én magam el is tudnám olyanra készíteni. Beszélgetőpartnerem, Salamon Balázs mindkét területen több tapasztalattal bír nálam, így nála érdeklődtem: mi a jó vezetés és a jó kenyerek titka?