Nagymamám, vagy ahogy a diákok nevezték, Kató néni matek-kémiaszakos tanár volt, anyukám pedig vegyészmérnökként dolgozott az építőiparban, így számomra soha nem volt kérdés, hogy egy nő a műszaki világban is megállhatja a helyét. Ám vannak olyan területek, ahol viszonylag ritkábban találkozhatunk hölgyekkel. Az pedig a fehér holló kategóriába tartozik, ha valaki nőként olyan műszaki találmányokat alkot, amelyek akár a hadiiparban is megállják a helyüket. Pedig szép számmal vannak ilyen alkotó szellemek. Ők azok, akik áttörték a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat és bebizonyították, hogy a technikai innováció nemtől független. Most közülük néhányat és fejlesztéseiket ismerhetjük meg.
Az autóipart és a hozzá kapcsolódó technológiákat sokáig a férfiak uralták, de számos nő járult hozzá feltalálóként ehhez a területhez is. Ilyen volt az amerikai Mary Anderson, a manuálisan működtethető szélvédő-törlő feltalálója. 1866-ban született Alabamában, s mivel szülei korán meghaltak, már tizenévesen önállóan tartotta fenn magát, ezért az iskolát korán abbahagyta, mégis beírta magát a női feltalálók nagykönyvébe. Ingatlanbefektetőként dolgozott, amikor 1902-ben New Yorkba látogatott. Óriási hóvihar tombolt, amikor villamosra szállt. A jármű alig haladt és a vezetőnek folyton ki kellett nyitnia az ablakot, hogy kézzel megtisztítsa az ablakot a hótól és a jégtől, ami időigényes és balesetveszélyes is volt.
Ekkor született meg benne az ötlet, hogy mi lenne, ha az ablakon lenne egy olyan szerkezet, amelyet a kocsi belsejéből lehetne működtetni.
Amint hazaért Alabamába, felbérelt egy tervezőt, akivel közösen megtervezték a szerkezetet, majd egy helyi céggel legyártatta a prototípust. A kézi törlő karos gumilapját a jármű belsejéből lehetett működtetni. A szabadalmat 1903-ban bejegyezték Mary Anderson nevére. Ezt követően megpróbálta eladni a találmányt feltörekvő autóipari cégek számára, ám azok sorra elutasították. Volt aki arra hivatkozott, hogy az ablaktörlő működtetése elvonja a sofőr figyelmét a vezetésről, ezért balesetveszélyes. Az autóipar is csak évekkel később indult hódító útjára, így Mary Anderson találmányát csak viszonylag kevés buszon és villamoson alkalmazták. Mire az autógyártás fellendült, és megérkezett az áttörést jelentő A-modell, az igények már túlléptek a kézi működtetésen és 1920-ban a szabadalom is lejárt. Mégis hálásak lehetünk Marynek, hiszen a biztonságos közlekedést elősegítő találmánya ezrek életét mentette meg.
Ha egy ötlet igazán jó, azt továbbfejleszteni is érdemes. Ezt tette Charlotte Bridgwood, az automata szélvédő feltalálója. Charlotte Dunn néven született 1861-ben Kanadában. Ő volt az első szinésznő, akinek nevéhez nemcsak sikeres színpadi premierek, hanem találmányok is fűződnek. Művészként a Lotta Lawrence nevet viselte, a Lawrence Dramatic Company vezető színésznője és menedzsere volt. Később több filmben is együtt játszott lányával. A színjátszás mellett szenvedélyesen érdeklődött az autók iránt.
A Bridgwood Manufacturing Company elnökeként úgy döntött, hogy továbbfejleszti Mary Anderson korábbi ablaktörlőjét. Az ő megoldása az volt, hogy görgőket használt a lapátok helyett, amelyeket az autó motorja vagy egy külön elektromos motor hajtott. 1917-ben szabadalmaztatta az elektromosan működő ablaktörlőt, és bár technikailag nagyon is jól működött, a sorozatgyártásra nem került sor, a szabadalom pedig lejárt. Amint megszűnt a szabadalmi védelem, az autógyártók, elsőként a Cadillac átvette az elvet, Charlotte Bridgwood nevét azonban - nem túl elegánsan - elfelejtették.
Következő női feltalálónk, Florence Lawrence az elektromos ablaktörlőt feltaláló Charlotte Bridgwood lánya, aki amellett, hogy a korszak némafilm sztárja volt, több, autókhoz kapcsolódó találmánnyal büszkélkedhet. Sikeres színésznőként jelentős bevételre tett szert, így vásárolt magának egy automobilt. Akkoriban ritkaságszámba ment, hogy egy nő autót vegyen. Florence szinte beleszeretett a járművezetésbe, így olyan problémákkal is szembesült, mint az irányjelzés, vagy a megállás jelzése. Ha egy sofőr kanyarodni akart, ki kellett nyújtania a karját a kocsiból, úgy, hogy a mögötte haladó autó vezetője is lássa szándékát. Számos baleset fordult elő, amely megelőzhető lett volna. Florence Lawrence olyan mechanizmust talált fel, amely egyetlen gombból állt, és a megnyomásával felemelkedett egy zászló a hátsó lökhárítónál, ami jelezte az autó irányváltoztatási szándékát. A másik újítása a fékezés jelzése volt. A fékpedál megnyomására a kocsi hátulján felemelkedett egy stop felirat, ezzel figyelmeztetve a hátulról érkezőket a lassítása. Sőt, édesanyja találmányához, az elektromos ablaktörlőhöz hozzátett egy olyan fejlesztést, amely megvédte az üveget a bepárásodástól. Amikor az USA belépett a háborúba, a hadseregnek is felajánlotta az ötletét, hogy a harcokban használt távcsövek ne párásodjanak. Találmányait nem szabadalmaztatta, jövedelme sem származott belőle.
Ma, amikor beülünk az autóba és automatikusan bekapcsol a fűtés, nem igazán jut eszünkbe, hogy az első autókban bizony nem volt fűtés. Az ötletet Margaret Wilcoxnak köszönhetjük, ő volt az első autós fűtőrendszer megálmodója. 1838-ban született Chicagoban. Már fiatalon érdeklődött a műszaki megoldások iránt, abban a korban, amikor ez meglehetősen szokatlan volt egy nő esetében. Gépészmérnökként és feltalálóként ő teremtette meg a vasúti kocsik fűtési rendszerét, ezzel a fülkék hőmérséklet szabályozásának alapjait. A rendszere az autó motorjának hőjét használta fel a fűtéshez. Lényegében az ő munkája alapozta meg a modern járművek klímarendszereinek későbbi fejlődését. Ezek az ötletek tették lehetővé, hogy a közlekedés még kényelmesebb és biztonságosabb legyen. Ő alapozta meg azt is, hogy a hőmérsékletre érzékeny termékek szállítása is megoldható legyen. Mivel a 19. század végén a mérnöki szakmát a férfiak uralták, szabadalmát férje nevén nyújtotta be 1893-ban. Arra azonban, hogy a fűtőberendezések használatba kerüljenek, még néhány évtizedet várni kellett.
Talán meglepő, hogy a műszaki feltalálók között több színésznőt is találunk, közülük a leghíresebb Hedy Lamarr. Hedwig Eva Maria Kiesler néven látta meg a napvilágot Bécsben 1914-ben. Az édesanyja révén félig magyar származású amerikai színésznőt gyerekként otthon tanították, 10 évesen már négy nyelven beszélt, emellett kiválóan zongorázott és táncolt, ezért a szülők színitanodába íratták, ahol egy osztrák rendező felfigyelt rá. A világhírt az Extázis című film hozta el számára. Szülei kívánságára hozzáment egy osztrák fegyvergyároshoz, akivel több fegyverbemutatón és vásáron is részt vett, és megismerkedett a fegyverek tervezésével és a haditechnikával is. Ausztria német megszállásakor megszökött a férjétől, először Londonba, majd az Egyesült államokba ment. Már a hajó fedélzetén aláírta szerződését a Metro-Goldwyn-Majyer képviselőjével, ekkor vette fel a Hedy Lamarr művésznevet. Szépsége elbűvölte a nézőket, stílusikon lett, frizuráját és fejfedőit sokan leutánozták. Imádták a férfiak, hatszor ment férjhez. Nemcsak színésznőként, feltalálóként is kimagaslót alkotott. Az ő nevéhez fűződik a frekvenciaugrásos rádiórendszer feltalálása a második világháború idején. A híradásokból tudta, hogy a szövetségesek nagyon sok torpedót veszítenek. Korábbi fegyvergyáros férje által mérnöki szintű ismeretekkel rendelkezett a torpedókról is. Zongorista szomszédjával egy, a torpedók rádió-távvezérlésére szolgáló eszközt javasoltak. Ilyen eszközt már korábban is használtak, de ha megzavarták a frekvenciát, akkor könnyen el lehetett téríteni az eszközt.
Hedy Lamarr találmányának az volt a lényege, hogy a frekvenciát gyorsan váltogassák az adónál és a vevőnél egyidejűleg, ezáltal megvédjék a torpedót irányító rádiócsatornát a felderítés és a zavarás ellen.
A találmányt 1942-ben szabadalmaztatták, majd felajánlották a haditengerészetnek, ők azonban nem használták fel. Első alkalommal 1962-ben, a kubai rakétaválság idején alkalmazták, a blokádban résztvevő hajókon. A módszert napjainkban a mobiltelefon rendszereknél és a bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák. Munkájáért több díjat is kapott, valamint Európában díjat is alapítottak a nevével. A Hedy Lamarr-díjat a híradástechnika területén elért különleges teljesítményért adományozzák a nőknek.
Gladys West
Fotó: Adrian Cadiz/Wikipedia
Rejtő Jenő Három testőr Afrikában című regényében hárman szöknek meg a szaharai Rakhmár oázisból, és valójában fogalmuk sincs, hogy túlélhetik-e a kalandot. Ma már sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, akár a sivatag kellős közepéről is megmenekülhetünk, ha van nálunk egy mobiltelefon, amin bekapcsoljuk a GPS-t. E területen sokat köszönhetünk Gladys West matematikai modelljeinek és számításainak, hiszen ezek tették lehetővé a globális helymeghatározó rendszerek (GPS) fejlődését. Az afroamerikai hölgy 1930-ban, az Egyesült Államokbeli Virginiában született, farmercsaládban nőtt fel, és már korán tudta, hogy nem akarja folytatni a családi hagyományt, és a kitörést a tanulás jelentette számára. A Virginia Állami Egyetemre iskolája legjobb tanulójaként vették fel. Matematika tanulmányokat folytatott ösztöndíjasként. Rajta kívül mindössze néhány lány tanult matematikát és legtöbben tanárként folytatták pályafutásukat. Gladys is így kezdte, de fűtötte a vágy, hogy máshol is kipróbálja magát.
A haditengerészetnél folytatta pályafutását, ahol férjét is megismerte. Feladata a műhöldak által összegyűjtött adatok feldolgozása, majd ezek alapján a pontos helymeghatározás volt, az akkori számítógépek ugyanis zömmel pontatlan adatokat adtak. Előléptették és egészen nyugdíjazásáig dolgozott a műholdas helymeghatározásban. Nyugdíjas korában is aktív volt, ekkor szerezte meg a doktori fokozatot. Munkájával hozzájárult a Föld formájának matematikai lemodellezéséhez, ezzel segítve a műholdas helymeghatározás modelljének megalkotását.
Ezek a nők a 19-20. század fordulóján valami olyat tettek le a műszaki fejlesztések asztalára, ami akkoriban szinte elfogadhatatlan volt a férfiak által uralt technikai világban. Ezek a bátor nők nem csupán koruk előítéleteivel szálltak szembe: ők kezdték kikövezni azt az utat, amelyen ma számos nő jár. Találmányaik jelentősen hozzájárultak az emberiség fejlődéséhez és egy kényelmesebb, jobban működő, komfortosabb világ megteremtéséhez.
Borítókép: Wikimedia
Kedvenc verseink
Küldd el azt a költeményt, amely megérintette a lelkedet!
