Szlovéniára nem úgy gondolunk, mint egy gasztronómiai nagyhatalomra. Pedig ez a kis ország, amelynek lakossága nagyjából annyi, mint Budapesté, egészen rendkívüli kulináris felhozatalt tudhat magáénak. Úgy tartják, 170 jellegzetes szlovén étel létezik, és mindenhol nagyon ügyelnek arra, hogy helyben termesztett, kiváló minőségű alapanyagokat használjanak az elkészítésükhöz.
Négy kulináris kultúra metszéspontja
Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően Szlovéniában megízlelhetjük az alpesi és a mediterrán konyhát, belekóstolhatunk a balkán zamatába és a nekünk olyan otthonosnak tetsző pannon finomságok színes ízvilágába. Az ország 24 gasztronómiai régiót tart számon, ehhez jönnek még a borvidékek, így már biztos, hogy aki akár csak egyetlen napra is Szlovéniába érkezik, biztosan jóllakottan fog távozni.
Muravidéki tökmagolaj
Az ásványvizekben gazdag, gabonatermesztéséről nevezetes vidéken a dombság kisimul, a Muravidék lankái gazdag termőfölddel, erdőkkel, gyümölcsösekkel, szőlőkkel idézik a Dunántúlt.
Igazán szerethető, átölelő vidék, amelyben otthon érezhetjük magunkat, hiszen a kétnyelvű vidéken még sokan beszélnek magyarul.
A régió sztárja a tökmagolaj, a Štajersko prekmursko bučno olje, amely védett földrajzi jelöléssel rendelkezik. Ptuj városa pedig kiváló minőségű hagymájával írta be magát a legjobb szlovén alapanyagok listájába.
Gibanica többféle töltelékkel
A Prekmurska, vagyis muravidéki gibanica az egyik legkedveltebb és legismertebb szlovén édesség. A „százrétű rétes” kétféle tésztarétege közt az almát, a diót, a mákot, a túrót és a szilvalekvárt is megtaláljuk, ez a fenséges íz-ötvözet semmi máshoz nem hasonlítható. Ahány ház, annyi gibanica, ezért érdemes több helyen is megkóstolni ezt a laktató finomságot.
Lendva a bogrács városa
Talán nem gondolnánk, de Lendva városa beírta magát a Guinness Rekordok könyvébe, a világ legnagyobb bográcsának elkészítésével. A lendvai bogrács titkát persze senki sem fogja felfedni teljesen, de annyit azért elárultak, hogy mindenképpen háromféle húsból készül, van benne hagyma, paprika, krumpli, bor és valami „titkos varázslat”, amitől összetéveszthetetlenné válik. Évente sor kerül azóta a bográcsos ételek ünnepére, ahol megízlelhetjük az itteni négylábúak zamatos húsából készült egytálételeket.
A szlovén Alpok, a tejjel-mézzel folyó Kánaán
Az Alpok lábánál fekvő gasztronómiai régiók finomságai azokhoz a hegyekhez kötődnek, ahol az emberek évszázadok óta legeltetik állataikat tavasztól őszig. A tej az alapja az eredeti sajtoknak, mint a Mohant sajt Bohinjból, a Tolminc sajt a Soča folyó feletti hegyekben legelő tehenek tejéből, vagy a Bovški juhsajt. A gyorsfolyású hegyi folyócskákból kerül a jóízű pisztráng az asztalra, a virágzó rétek és erdők pedig elegendő virágport és nektárt biztosítanak a krajnai szürkeméhek, Szlovénia világszerte ismert őshonos méhfaja számára.
Krajn nem csak kolbászáról és húskészítményeiről nevezetes, itt minden év szeptemberében megrendezik a Hosszú asztal nevű programot, amikor 100 főre terítenek a város legjobb szakácsai a városka főterén. Ez a csúcspontja a nyári időszak gasztronómiai kalandjainak, a péntekenként kulináris piaccá változó belvárosnak.
A vadon ízei
A természet ízeit kiváló szakácsoktól, szabadtéri piacokon és vendégszerető vidéki területeken élvezhetjük. Tavasszal sok helyen „vadspárga napokat” rendeznek, míg ősszel szarvasgombára vadásznak. Szlovénia-szerte a piacokon is találkozhatunk pitypanggal és medvehagymával, erdei gombákkal, a vadon termő finomságokra az éttermekben és a tanyasi szálláshelyeken is rálelhetünk. Egy-egy eldugott kisvendéglőben bukkanhatunk olyan különleges konyhára, ahol nem csak a bodzaszörp és a mezei saláta idézi a vadon ízeit, hanem saját készítésű specialitásaikban olyan alapanyagok jelennek meg, amelyeket őseink gyűjtöttek egykor a természet ölén.
Ebből a sorból nem maradhatnak ki az ehető virágok sem.
Cseppek a világ legöregebb szőlőtőkéjéről
Mariborban, az ország második legnagyobb városában van a világ legrégebbi szőlőtőkéje, amely még ma is terem. Ez az egyetlen olyan növény, amelynek saját múzeuma, sőt himnusza is van. Úgy tartják, több mint 400 éve ültették ide, a „vörös bársony”, Žametovka más néven Modra Kavčina szőlőfajtát, amelyről ma is évente akár 55 kg szőlőt is szüretelnek. Aki szeretné megkóstolni az öreg szőlő borát, annak a nedűt a városi pincészet kis 2,5 dl-es palackokban kínálja.
Szlovénia borvidékei különféle borokat teremnek, és bár nincsenek messze egymástól, hiszen az ország sem nagy, mindenhol másféle borokkal találkozhatunk, köszönhetően a teljesen eltérő mikrokörnyezetnek. A déli partvidéken terem a legrégebbi fajta, a Refosk, a zamatos, aszalt gyümölcsök ízeiben tobzódó vörösbor. A Vipava-völgy lágyan hullámzó dombvidékének kiemelkedő fehérbor a Ribolla Gialla.
Komlómúzeum és sörkút az ország közepén
Az ország közepén autózva láthatjuk is a hatalmas komló-ültetvényeket, a Savinja-völgy a világ legnagyobb komlótermelő területei közé tartozik. A szlovén komlófajták kivonatából készült söröket a legegyszerűbben a világ első sörkútjánál lehet megkóstolni. Žalecben, a Komlótermesztési és Sörmúzeumban betekinthetünk a sörkészítés kalandos történetébe és a sörkutakból magunknak csapolhatjuk a megkóstolni vágyott sört. Nincs messze innen Lasko, ahol Szlovénia legismertebb sörét főzik immár 1825 óta.
Mediterrán és karsztvidéki Szlovénia, a bóra és a tenger által teremtett ízek
A mediterrán és karsztos ízeket a só, a bóra szél és a terra rosa, vagyis a jó vízelvezetésű, bortermelésre kiválóan alkalmas talaj alkotja. Ez a hely a finom, természetesen szárított és sóval tartósított húskészítmények otthona. A Piran környéki sómedencékben évszázadok óta kézzel gyűjtik a sót, aki kíváncsi a sótelepekre, gyalogszerrel vagy kerékpárral könnyedén becserkészheti őket. A sós tengeri levegőn, a bóra érintésével szárad a nevezetes Kraški pršut, más néven a karszt prosciutto vagyis a sonka.
Isztria aranya, az ízletes szarvasgomba
Az Isztriai félsziget a szarvasgombavadászok paradicsoma. Az április és október között növő fekete nyári szarvasgombák a leggyakoribbak ebben a régióban, míg a legkedveltebb fehér szarvasgombákat szeptember és január között, a téli időszakban lehet találni. A tavaszi fehér „bianchetti” szarvasgomba márciusban örvendezteti meg a föld aranyának szerelmeseit. Az ínyencek vezetett „vadászatokon” vehetnek rést, amelyeket természetesen szarvasgombás lakoma követ.
A szlovén ünnepek Potica illatát árasztják
A potica, vagyi „potičnik” a szlovén hagyományos ünnepi sütemény. Hajtogatott és többször nyújtott kelt tésztából készül, és különféle töltelékekkel töltik meg, lehet benne dió, mák, mogyoró, vagy akár sajt is. Kuglófformához hasonló edényben sütik, és nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy a tészta és a töltelék tökéletes aránya meglegyen. Minden családban anyáról leányára száll a legjobb recept, az igényes pékségek is jeleskednek az ünnepi poticák megsütésében.
Bledben előzetes bejelentkezéssel lehetőség van betekinteni a híres sütemény készítésének titkaiba is.
A tóban ékeskedő kis szigetre érve frissen sült potica illata üdvözli a vendégeket, és a hagyományos ízek mellett itt a mogyorós-fügés változatot és a helyi, gyapjas körtével töltöttet is megkóstolhatjuk.
Krémesért a Bledi-tóhoz
Aki a Bledi-tóhoz készül, annak az itteni krémest nem szabad kihagynia, erre sok helyütt figyelmeztetnek is. Elsőre olybá tűnik, hogy ez a krémes semmiben nem különbözik az Osztrák-Magyar monarchia aranykorában született krémes-elődöktől. A szlovén változat kremna rezina néven ismert, ami az eredet-megjelölésnek köszönhetően kizárólag a Bledi-tó cukrászdáiból származhat. A bledi krémest megalkotó cukrász jól ismerte a krémes változatait, de szeretett volna valami egészen különlegeset alkotni. A legenda úgy tartja, hogy hétszer kell hajtogatni a tésztát, 7 percig főzni a vaníliakrémet, a hét minden napján készítik és akár 3500 darabot is felfalnak belőle a Bledbe látogatók. A krémrétegen finoman édes tejszínhab simul, a tetejét porcukorral szórják be és minden szelet pontosan 7x7 cm-es, és a tányérra téve diszkréten remeg. Aki nem hiszi, járjon utána!
Nem ejtettem szót a tenger gyümölcseiről, az extra olívaolajról, a karszti és a Kočevjei erdei mézről, a fenyőszirupról és arról az ízbéli sokszínűségről, amit Szlovénia tud kínálni akár egyetlen nap leforgása alatt. Csupán ízelítő, a valódi ízekért érdemes felkerekedni, és saját szemünkkel, szánkkal meggyőződni róla.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
