A Júliai-Alpok egy csipkézett hegyvonulat Olaszországban és Szlovéniában, nevét Julius Caesarról kapta. Csodás kirándulóhely, remek túraútvonalakkal, számos látnivalóval, nincs is messze, ám a túrázók legtöbbször tavasztól őszig keresik fel. Télen a hegyek, az erdők merőben más arcukat mutatják. Megfelelő felszereléssel, jól felöltözve, bakancsban, túrabottal indulhatunk bebarangolni hegyet-völgyet. Ne feledjük, hogy a havas-jeges úton nem könnyű járni, a tervezett idő akár a duplájára is nőhet. Korán sötétedik, ezt is bele kell kalkulálni, és feltétlenül legyen nálunk fejlámpa. Növeli a biztonságot, ha nem egyedül megyünk, és ha a szálláshelyen megadjuk a túránk célpontját, a várható visszaérkezés idejét.
A táj télen merőben más arcát mutatja, és a prospektusok képein mutatott napsütötte, mosolygós, virágillatot sejtető világnak ilyenkor nyoma sincs. A Bohinj-tó fölé rendszerint ködpaplan ereszkedik, és ha odafent a hó- és sziklabirodalomban ragyog a nap, a tópart akár egész nap szürkeségbe burkolózhat. Ám ennek is megvan a maga különleges varázsa.
Milyen látnivalókat kínál a Bohinj-tó környéke?
Itt van legelőször is maga a tó, amely látványával is lenyűgöz. Legnagyobb mélysége 40 méter, a színe felhőben-ködben fakó, de olykor így is becsillanhat a türkiz ragyogás, amely varázslatossá teszi! Ha körbesétálnánk, az nagyjából 8-9 kilométernyi könnyed utat jelentene, némi emelkedővel. Eközben minden oldaláról megcsodálhatjuk a víztükröt, a meredek hegyoldal bükköseinek árnyéki növényvilágát. Csodaszép mohák, páfrányok kísérnek, januári kankalinok mosolyognak a nagyvilágba. Vadkacsák ereszkednek mellénk vidáman, némi finom falatért áhítozva.
Az aranyszarvú, fehérszőrű kecske legendája
Szinte minden tóhoz tartozik legalább egy legenda. A Bohinj-tó legendája szerint élt itt egy aranyszarvú, fehérszőrű kecske, amelynek kibuggyanó vére nyomán varázserejű virágok serkennek. Szarva a kulcs a völgy titkos kincses ládájához is. A legismertebb sörmárkát is könnyen felismerhetjük, címkéjén ott a jellegzetes kecskebak, a Zlatorog, akinek bronz szobrát a tó partján üdvözölhetjük.
Keresztelő Szent János temploma
A tó kifolyásánál az öreg kőhíd és a fölé magasodó fazsindelyes templom csodaszép fotótéma. Ám érdemes nem csak egy kattintás kedvéért meglátogatni, hanem időt szentelni az 1300-ban épített épületre. Falain a legrégebben készült szlovén freskókat láthatjuk. A szakemberek sem tudják pontosan, mi vezette a 72 szentet megfestő mester kezeit, amikor a meghökkentő figurákat a falra festette. Van itt 6 lábujjú szent, van vámpírfogú angyal, gyilkolásra kész alak, és Keresztelő Szent János lefejezésének több mozzanatát is megörökítette a festő képzelete. Tehát van itt mit nézegetni, és hallgatni, már akinek szerencséje van, hogy Szlovénia és talán a világ első zenélő harangtornyának fültanúja legyen. Nekünk nem sikerült a „Oj, Triglav, moj dom” című hazafias dalt a haragtorony előadásában meghallgatni. Azt viszont megtudtuk, hogy az 1894-ben kelt verset 1895-ben Jakob Aljaž, Dovje község polgármestere zenésítette meg.
Szlovénia legmagasabb csúcsa
Jakob Aljaž nem szerette volna, hogy a Júliai-Alpok hegyei iránt érdeklődő külföldiek megkaparintsanak bármit is a sziklaóriásokból. Ezért 1895-ben megvásárolta saját javaiból a Triglav és a mellette magasodó Kredarnica csúcsokat, így már senki sem tudta megakadályozni abban, hogy a maga szerény eszközeivel egy hegyi menedéket emeljen a sziklaszirtre. A majd’ két méter magas, hengeres fém építménynek négy pici ablakszeme tekint a szélrózsa minden irányába, és az építő nevét viseli a mai napig. Jakob Aljaž később a Szlovén Hegymászó Szövetségnek ajándékozta az Aljaž-tornyot.
A Triglav ma Szlovénia nemzeti jelképe, az ország címerének és zászlajának egyik eleme. Ha kibújik a felhők mögül, megcsodálhatjuk büszke szépségét. A Bohinj-tó partjától a tábla szerint 9 órai gyaloglással felérhetünk a csúcsára, de erre csak képzett hegymászók vállalkozzanak! Négy helyi hegymászó 1776-ban hódította meg először a Triglavot, és a krónikások fontosnak tartották azt is feljegyezni, hogy 1870-ig kellett várni arra, hogy az első nő is feljusson a 2864 méteres magasságba. Ugyan én nem is merészkedtem erre a vállalkozásra, a Triglavra tartó turistautak kezdeténél, Stara Fuzina buszmegállójában karnyújtásnyira volt az Aljaž-torony mása.
A Triglav Nemzeti Park
A csúcs adta a nevét Szlovénia első és egyetlen nemzeti parkjának, amely egyben lefedi a Júliai-Alpok területét. Az ország legszebb része, ami olyan festői és változatos, hogy évente sok százezrek indulnak felkeresni. Legtöbben persze nyáron és ősszel érkeznek, pedig télen is akad látnivaló, még akkor is, ha nem hótakaró alatt pihen a táj.
Nyáron viszont van esély arra, hogy megpillantsuk és lencsevégre kapjuk a Triglav rózsáját. A Potentilla nitida, a havasi pimpó egy alacsony termetű talajtakaró növény, amely szinte szőnyegszerűen borítja be a talajt. Nyár elején bontja rózsaszín virágait, örökzöld lombja viszont egész évben zöldell.
A Savica vízesés
Nagyjából 20 ezer évvel ezelőtt a Bohinj-tó felett ezer méter vastag jégréteg húzódott. A gleccser mozgása és olvadása során alakította ki a ma is látható felszínt. Ha felmászunk a Savica-vízeséshez az 1971-ben készített, 580 lépcsővel megtűzdelt úton, akkor magunk is megcsodálhatjuk a jég alkotta felszín különlegességét. Ide már nem könnyű a feljutás, bő félóra lépcsőzéssel juthatunk fel a tetejére. Nem csak szusszanni érdemes megállni, hanem olykor körülnézni, mert a táj elbűvölő, és közben egyre erősebben hangzik a zubogó víz moraja. Most télidőn nem is volt annyira hangos, mert csak a kisebb vízesést láthattuk. A nagyobbik víz-utánpótlása a magasan fekvő tavakban befagyott, így az majd tavasszal indul meg, ha az idő enged a szorításából. Nagyobb esőzések idején sok kis vizesés indul meg a hegytetőről, akár 600 méternyi vízzuhatagot is élvezhetünk akkor, de így egymagában is fenséges látványt nyújtott!
A Mostnica patak káprázatos szurdokvölgye
A Bohinj-tó völgyében a Savica-vízesés mellett a Mostnica-szurdok a másik kihagyhatatlan látnivaló. Most télidőn olyan festői arcát mutatta, hogy be kell vallanom, ennél szebb szurdokvölgyet még életemben nem láttam! A fák lombja nyitva hagyta a látványt, olyan is a szemünk elé tárult, ami nyáron rejtve marad. A hó és a jég csoda mintákat alkotott a sziklaképződményekre. Itt egyben csodálhattuk meg a víz különféle formáit, egyszerre volt jég, hó, zúzmara, vízpára, csillogó jégcsapok, jégvirágok és jégtüskék. A mohák zöldben tündököltek, a víz türkizből váltott zöldre és halványzöldből smaragdra. Láthattuk a víz erejének és romboló munkájának nyomait, a simára csiszolt köveken, a gömbölyű üregeken. Nem győztünk betelni a látvánnyal, annyira mesebeli volt.
A Radovna folyó vájta, vízesésekkel, zuhatagokkal és medencékkel tarkított Vintgar-szurdok télen nem látogatható, de hóolvadás után feltétlenül megér egy kirándulást.
Miért érdemes Szlovéniába utazni télen?
Kiváló síterepek várják a téli sportok szerelmeseit. Aki a csöndesebb téli túrázásra vágyik, annak akkor is csodás útvonalakat kínálnak a hegyek, ha éppen hónak szűkében érkezik a tél. Jól jelzett és karbantartott turistautak, kiépített autóparkolók és ingyenesen használható mosdók állnak a turisták rendelkezésére. Igaz, a parkolókért mindenhol fizetni kell, cserébe 2 éjszakás tartózkodáson túl ingyenesen lehet használni a helyi és környékbeli közösségi közlekedést. A buszok pontosan menetrend szerint járnak, és szinte bárhová el lehet velük jutni. A szállás és étkezés árai kedvezőbbek, mint Ausztriában, a hegyek varázsa viszont ugyanaz. Talán a bájos vendégszeretet, az az utánozhatatlan osztrák kedvesség hiánya róható fel Szlovéniának, de nem lehet minden tökéletes, és lehet, hogy ez csupán nekem, Ausztria-szerelmesnek tűnik fel.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Tiszaföldvári barangolás
Ez az ősi vidék megvárja, míg az ember lassít, körülnéz, és észreveszi a táj apró rezdüléseit, a múlt itt maradt értékeit és a jelen kincseit.
