Tiszaföldvár nem az a hely a hazai utazási palettán, amely „tálcán kínálja” magát az utazóknak, mégis kiemelkedően gazdag turisztikai értékekben. Gazdagsága sokrétű, melyben megjelenik a történelem, a természet és az építészet mellett a vallás, a folklór, az archeológia és a gyógyászat is. Tiszaföldvár múltja és emlékei számomra nem vitrinekben élnek, hanem utcanevekben, dűlőkben, történetekben és el nem mesélt vagy nagyon mélyen őrzött emlékekben.
Tiszaföldvár rövid története az ősidőktől – Tabán és a régi vár emlékezete
A mai Tiszaföldvár területén az emberi megtelepedés nyomai jóval a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza, amit régészeti leletek, elsősorban tárgy-, sírhely- és településmaradványok igazolnak. A Tisza közelsége már ekkor meghatározta az életformát, hiszen a víz egyszerre jelentett megélhetést, közlekedési útvonalat, de veszélyt is. A település neve egy 1467-es oklevélben jelenik meg először, ami már egyértelműen utal egy erődített hely, földdel és palánkkal megerősített vár meglétére. A környék felszíni képét akkoriban erősen mocsaras, vizenyős területek határozhatták meg, így a jelenlegi Tiszaföldvár északi részén, ma is a városszerkezethez tartozó, környezetéből körülbelül 10 méterrel kiemelkedő, hosszúkás dombhát (bogárhát) tökéletes helyszín volt egy erődítmény, valamint egy település létrehozásához.
A Tabán településrész ugyan külön fejezet Tiszaföldvár történetében, mégis érdemes megemlíteni, hiszen ez az „óváros” avagy a település ősi magja. Ez volt az a városrész, ahol a kézművesek, mesteremberek (halászok, kereskedők bőrmívesek) élhettek. A Tabán szerkezete valamelyest mindmáig őrzi a középkorias, szabálytalan utcahálózatot, amely a folyóhoz való alkalmazkodás és a gyakori hadszíntér lenyomata lehet. A később egyre inkább mezőgazdasággal és állattartással (mint megannyi alföldi falucska), valamint szőlőtermesztéssel is foglalkozó település lakói a korábban említett dombháton dél felé, majd egészen a Cibakháza irányába, a Homoki szőlőkig terjeszkedtek, Tabán továbbra is megmaradt, mint az egyik városközpont, ugyanis a hivatalok, oktatási és vallási intézmények mindmáig működnek a környékén.
A tiszaföldváriak építkezéseik alkalmával nagyon sokáig csak a helyi anyagokat használták fel, ezért is valószínűsíthető, hogy nagy, kőből rakott végvár helyett csak földből, sárból és faanyagokból épített sánc-és palánkvár működött itt. Bél Mátyás 1700-as évekből származó forrásai „vízzel övezett kettős árokkal" rendelkező erődítményként számol be Földvárról, melynek déli árkai a mai Sánc utcával párhuzamos vonalon futottak. Érdekesség, hogy a Sánc utcai házak építésekor több ízben előkerültek a régi vár földsáncainak cölöpjei, valamint az utolsó látható árokszakaszt a 20. század első felében temették be.
A környék turisztikai értékei – csendes felfedezések vidéke
Tiszaföldvár és környéke nem harsány, a környezetéből azonnal kitűnő látványosságokkal ostromolja az ideérkezőt, hanem lassan feltáruló értékekkel. A táj alapvetően sík, de a legkevésbé sem egyhangú: a folyók és egykori medrek finom tagoltságot adnak neki, termőföldek, vadvirágos legelők és ártéri erdők sora váltja egymást, miközben a rónák között itt-ott felbukkannak a „magyar piramisok” is. Ez, a Tiszazugra jellemző mozaikos szerkezet, a különböző élőhelyek váltakozása különleges hangulatot teremt. A környéken tett séták során az ember gyakran olyan területekre, olykor pár száz lelket számláló kisebb faluk határába jut el, ahol a modern világ zaja szinte teljesen eltűnik. Ezek a kisebb települések, falvak, tanyák és gazdaságok megőrizték hagyományos településszerkezetük elemeit. A kerékpáros és gyalogos turizmus számára is teljesen ideális ez a vidék, hiszen nagy szintkülönbségek nélkül, hosszú távon is bejárható.
A természeti értékek között említhetjük a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzetben található, közvetlen vízparti erdőterületeket vagy a Tiszához kötődő vízi élményeket, mely a szabadidős turisztikai tevékenységek vagy a sport tekintetében is sokrétűek. A híres tiszavirágzás idején túl az év bármely időszakában érdemes ellátogatni egy-egy Tisza-parti ártéri erdőbe, ugyanis ezek minden évszakban más-más arcukat mutatják.
Az élő Tisza és a holtágak nem csupán természeti értéket képviselnek, hanem a helyi közösség életében is fontos szerepet töltenek be. Horgászat, pihenés, természetmegfigyelés kapcsolódik hozzájuk, miközben élőhelyet biztosítanak számos védett faj számára. Emellett nagyon gazdag az alföldi pusztaság növényvilága is, augusztusban például a magyar sóvirág lila szőnyegei páratlanul látványosak. A környékben számos kurgán/kunhalom is fellelhető, melyek természeti jelentőségükön túl fontos történelmi emlékeket is közvetítenek.
A Tiszazugi Földrajzi Múzeum – egy egész táj egyetlen egy épületben
A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Tiszaföldvár, de az egész megye, sőt az egész régió egyik legfontosabb szellemi intézménye, amely nem csupán kiállítóhely, hanem kutatási, ismeretterjesztő és közösségi központ is. A múzeum anyaga a Tiszazug természeti és társadalmi földrajzát mutatja be, különös tekintettel a folyómenti életformákra mind a természet, mind pedig az ember alkotta táj és értékek tekintetében. A gyűjteményben helyet kapnak térképek, makettek, játékok, interaktív installációk, régi használati tárgyak, ősmaradványok, családi dokumentumok, régészeti érdekességek és néprajzi elemek is.
Aki ide látogat és szeretné részletesebben is megismerni a Tiszazug múltját és jelenét, annak mindenképpen érdemes felkeresni a kiállítóhelyet. Egyszerre lehet tanúja a vidék természeti értékeinek, az ember által formált történelmi múltnak és a kettő szoros kapcsolatának egyaránt. A múzeum egyik legérdekesebb eleme egy kunhalom makett, amely nem csak táji, de temetkezési és szakrális szempontból is bemutatja a mindmáig titokzatos halmok eddig ismert történetét és szerepét. A múzeumhoz egy melléképületen túl (amelyben a helyi legendák szerint Kossuth Lajos is megfordult) egy nyitott, de fedett közösségi tér és egy hatalmas kert is tartozik, valamint a szomszédban egy viszonylag fiatal, egyedi kiállítótér, „Kató néni háza” is, melynek mind belső-mind külső terei a többnyire 20. századi tiszavidéki élet mindennapjait mutatják be. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum 2012-ben elnyerte “Az Év Múzeuma" kitüntető díjat.
Legendák, rémtörténetek, varázslók – a szájhagyomány mélyebb rétegei
Tiszaföldvár múltjához - mint számos vidékhez - hozzátartoznak azok a történetek is, amelyek nem kerültek írott forrásokba, mégis generációkon át fennmaradtak. A Tisza közelsége, a végtelennek tűnő alföldi sík és a paraszti munka, a földeken, az istállókban vagy a fonókban összegyűlt közösség jó táptalaja volt a titokzatos eseményekről szóló elbeszéléseknek. A régi időkben a folyópart, a holtágak és az erdős területek a képzelet számára is teret adtak. Szó esik eltűnt emberekről, furcsa fényekről, varázslókról és szellemalakokról, különös képességű asszonyokról, akikhez gyógyulásért vagy tanácsért fordultak a helyiek.
83 éves, tiszaföldvári származású nagymamám mindig úgy meséli, hogy a téli időszakban végzett munkák, például kukoricamorzsolás során éledtek fel leginkább ezek a történetek, s az ilyen alkalmakkor összegyűlő akár idősebb, akár fiatalabb asszonyok között szájról-szájra hagyományozódtak ezek a rejtélyes, misztikus történetek. Gyerekkoromban a szintén tiszaföldvári nagypapám mesélte őket, az egyik máig elevenen él bennem a „tiszazugi varázslóról”, aki mint egy garabonciás, köpenyes, subás alakban tűnt fel sokszor nagyapám meséiben. Elmondása szerint kisebb gyermekként ő látta is, ahogy tárgyakat átváltoztatott, vagy hirtelen köddé lett, mindössze hosszú, csuklyás leple vagy subája maradt hátra, alakját pedig napokkal, hetekkel később a környező majorságok, tanyák különböző pontjain látták fel-felbukkanni. Ugyanígy emlékszem egy fekete, portáról-portára járó macska történetére, aki feltehetően egy alakváltó javasasszony lehetett, afféle boszorkány, de szólnak mítoszok arról is, hogy Jézus-jelenést láttak a közeli földeken.
Kevésbé legendás, hiszen valóságos alapokon nyugszik a tiszazugi méregkeverők, vagyis az arzénes asszonyok és a martfűi rém horrortörténete, a térségben mégis számos szóbeszéd és különböző história kötődik a 20. század legnegatívabb környékbeli eseménysorozataihoz. Utóbbi történet számomra azért is még inkább megrendítő, hiszen Kovács Péter, a martfűi rém egyik áldozata akár az akkortájt a Tisza Cipőgyárban dolgozó nagymamám is lehetett volna.
A Szent Márton túraút – út a tájon és a történeteken át
Az Alföldi Szent Márton Zarándokút Jász-Nagykun-Szolnok megye első jelzéssel ellátott zarándokútja, amely Kunszentmárton és Tiszapüspöki között, több mint 100 kilométer hosszan kanyarog, sajátos lehetőséget kínálva ezzel az Alföld, köztük Tiszaföldvár értékeinek megismerésére is. A jelzett zarándokútvonal Szent Márton püspök születésének 1700. évfordulójára készült, jelzése pedig fehér alapon, a püspök nevének kezdőbetűi piros színnel (S T M). Azon túl, hogy az útvonal a Tisza középső szakaszának mentén fekvő települések templomait és szakrális örökségeit fűzi egybe, tanúi lehetünk történelmi, természeti és kulturális értékeknek is. A jelzést követve nem csak zarándoki szellemben menetelhetünk az autentikus magyar tájon, de az Alföld kevésbé ismert kincseit is felfedezhetjük.
A tiszaföldvári gyógy- és termálvíz
Az, hogy Magyarország a gyógyvizek hazája, Tiszaföldváron és környékén tökéletesen bebizonyosodik, ugyanis a városban és közvetlen közelében több fontos hőforrás is működik. A tiszaföldvári hévízforrásra is gyógyvizű strandfürdő, valamint kemping létesült, mely mindmáig hagyományos, „retro alföldi strand” hangulatban fogadja az ide látogató pihenni-és gyógyulni vágyókat.
A helyi, alkalikus-kloridos-jódos gyógyvíz körülbelül 70 fokos hőmérséklettel tör a felszínre, hatásait évtizedek óta élvezik a hazai és külföldről érkező fürdőzők egyaránt. Az alkáli-hidrogénkarbonátos gyógyvíz kiválóan alkalmas reumatikus, és ízületi, valamint nőgyógyászati betegségek gyógyítására, műtétek utáni rehabilitációs kezelésre, de bőrgyógyászati szempontból is jelentős. Színe és „illata” is jellegzetes, a környékben talán itt a legmarkánsabb, mely természetesen a gyógyító hatással egyenesen arányos. Saját pozitív tapasztalatim között kiemelném, hogy sebeimet, bőrproblémáimat gyorsabban gyógyítja, érzékeny, pattanásokra és mitesszerekre hajlamos arcbőrömet letisztítja, kialakulásuk esélyét jelentősen csökkenti az elkövetkező napokra, hetekre. Talán nem is kell tovább kutatni a fiatalság forrását?!
Tiszaföldvár nem akar több lenni annál, mint ami. Több mint 20 éve ismerem, s mindmáig kutatom történeteit, kincseit, titkait – folyamatosan újdonságokat és eddig nem ismert információkat felfedezve. Aki időt szán rá, s a kalandvágy elhivatottságának szellemében készül megismerni ezt a vidéket, annak megmutatja történeteit, vizeit, csendjeit és emlékeit. A Tiszazug kapujaként egyszerre áll őrt a Tisza peremén, miközben hívogatja is az utazót. Ez a település nem egyszeri élmény, hanem lassan épülő kapcsolat. És talán éppen ezért oly magával ragadó.
