Az idei január első napjai szokatlanul kemény arcukat mutatják: a hőmérsékleti minimumok sok helyen -15, helyenként -20 °C-os értékeket is elérték, kifejezetten az északi völgyeikben és a magasabb, hóval fedett hegycsúcsokon. Ehhez a hideg hőmérséklethez csapadék is társul, így az időjárás ideális feltételeket teremtett a jegesedéshez és a látványos jégcsapképződéshez. Bár az elmúlt években is akadtak komoly mínuszok, a tartós csapadékhiány sok helyen megakadályozta a látványos, monumentális „jégorgonák” kialakulását. Most azonban a hideg és a nedvesség együttállása miatt több hegyvidéki völgyben, vízeséseknél és sziklafalakon is rövid életű, mégis lenyűgöző jeges világ született, olyan múló csoda, amit ma már egyre ritkábban látunk.
Jelenlegi barangolásunk alkalmával a Mátra és a Bükk vidékére látogatunk el, ahol megnézzük azokat a vízfolyásokat, sziklafalakat és vízeséseket, amelyek ilyenkor – gyakran csak néhány napig – páratlan, olykor meghökkentő látványban részesítik az utazót. A hatalmas, sok esetben több méter magas, nehéz, kiszámíthatatlan pozíciójú jégcsapokat vagy jégtáblákat minden esetben csak megfelelő, biztonságos távlatból szemléljük, ne nyúljunk hozzájuk, ne álljunk alájuk, ne lépjünk bizonytalan jégfelületre – mind testi épségünk biztonsága, mind a természeti szépségek megőrzése végett. A jeges kalandok felfedezéséhez elengedhetetlen a megfelelő felszerelés és a felelősségteljes túrázás; ezek fontosságáról nemrégiben egy részletes összeállításban is írtunk.
Mátra
A Mátra hazánk északi régiójában elterülő, hazai viszonylatban jelentős csúcsokkal bíró, vulkanikus eredetű középhegysége. Eredetéből adódóan viszonylag sok vízfolyás, vízesés található itt, melyek nyáron hűsítő oltalomként, télen valódi „jégvarázsként” szolgálnak. Mély, főként északi fekvésű völgyei igazi fagyzugok, melyek kifejezetten kedveznek a tél szerelmesei számára.
Parádfürdő, Ilona-vízesés
Az Ilona-völgy Parádfürdőn található, könnyen megközelíthető, kedvelt kirándulóhely, amely télen is pompázatos szépséggel vár. A völgy legismertebb látványossága az Ilona-vízesés, amely tartós hidegben vastag jégpáncélt növeszt. A szűk völgy mikroklímája, a hegység északi oldalában való fekvése és a többnyire állandó vízhozam ideális feltételeket teremt a hosszú, függönyszerű jégruha kialakulásához. Egyik különlegessége, hogy a víz a jégpáncél alatt is zuhog tovább, misztikus, morajló hangot eredményezve. A vízesés könnyebben Parádfürdő felől, a Szent István-cseviceforrás irányából érhető el gyalogosan, de a hosszabb túrákat kedvelők akár a Kékes felől is leereszkedhetnek jelzett túraúton.
Mátrafüred, Bene-patak
A Bene-patak a Mátra déli oldalán, Mátraháza - Mátrafüred felől kanyarog az Alföld felé. Nem a tengerszint feletti magassága, hanem változatossága teszi különlegessé – kifejezetten a fagyos, téli napokon: kisebb zuhatagok, lépcsők és kanyarulatok sora fagy meg mozaikszerűen. A lassabb szakaszokon látványos jégkéreg alakul ki (mintha gyémántokat szórtak volna el), míg a meredekebb részeken hosszú jégcsapok lógnak a part menti kövekről, bedőlt ágakról. A Kallók-völgye, melyben a patak kanyarog, többnyire szél-és napfényvédett, így a hideg tartósabban megmarad. Könnyű túraútvonalon sokfelől megközelíthető (Mátraháza, Mátrafüred, Sástó, Pálosvörösmart), de jeges időben fokozott figyelmet igényel.
Mátrakeresztes Alsó- és Felső-vízesés
Mátrakeresztes környékén két, egymáshoz közeli vízesés is található, amelyek extrém hidegben különleges jégszobrokká alakulnak. Az Alsó-vízesés szélesebb, meredekebb esésű, így kellő csapadék és megfelelő hideg esetén függönyszerű jégfalat hoz létre, míg a Felső-vízesés keskenyebb, szelídebb: inkább páncélszerű, acélosan csillogó jeges köntöst ölt. Elegendő csapadék esetén a víz itt is állandóan mozgásban van: emiatt a jég rétegről-rétegre épül, akár több tíz centiméter vastagságban. A környező andezitsziklák sötét színe erős kontrasztot ad a fehéres-kékes jégpalástnak. Télen is népszerű célpont, de – főként az Alsó-vízesés – megközelítésük fokozott körültekintést és óvatosságot igényel.
Szurdokpüspöki, bányafalak
Szurdokpüspöki határában több szűkebb, mély völgy, valamint bányafal rejtőzik, amelyek télen meglepő arcukat mutatják – például az Eszter-forrás vagy a Köszvényes-kút közelében. A sziklafal repedéseiből szivárgó víz hosszú jégcsapokat és vastag jégfüggönyöket hoz létre. Az olykor mesterségesen létrejött sziklafalak simább, egyenletesebb felülete miatt a jég formái letisztultabbak, oszlopszerűek. Ezek a helyek kevésbé ismertek, így meglátogatásuk igazi felfedezőélményt nyújt, megközelítésük a korábban említett forrásoktól rövid terepsétával lehetséges.
Tar, Szakadás-árok
A Tar határában húzódó Szakadás-árok meredek falai között sokszor jóval hidegebb van, mint a talajfelszínen. A keskeny szurdokba alig szivárog be a napfény, ezért a jég sokáig megmarad. A csapadékos időszakok után a szurdokfalak repedéseiből sok víz szivárog, helyenként apró vízesések jelennek meg, amelyek jégcsapok százait, ezreit hozzák létre. Télen a szurdok szinte „jégkatedrálissá” válik – a rövid szakaszon minden lépés mellé lenyűgöző élmény párosul. A terep vadregényes, turistajelzés nem vezet ide (bár a térkép jól jelöli helyét), a szurdok helyenként nehezen járható, így csak tapasztalt túrázóknak ajánlott.
Bükk
A Bükk vidékét „mostohagyermekként” is szokták említeni az Északi-Középhegység vonulatának tagjai között, mészkő mivoltából adódóan. Ám, mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt, így szépségben, látnivalóban társaitól eltérően itt sincs hiány. Bár a Bükk, mivel karszthegység, jelentősen kevesebb a felszíni vízfolyás, mint a Mátrában, s legtöbbjük ezek közt is fokozottan védett besorolású, e páratlan vidék kincsei elől sem érdemes kitérni – még télen sem.
Szilvásvárad, Szalajka-patak
A Bükk magasabb csúcsi felől lecsorgó, Szilvásváradon is átfolyó Szalajka-patak a Bükk egyik legismertebb vízfolyása. Télen a Fátyol-vízesés lépcsőin is megindul a jegesedés, mely akkor kiemelkedően gyönyörű, ha hó is borítja a környező tájat. A vízesésen kívül a völgyben sétálva, túrázva szinte minden kanyarulatban megcsodálhatjuk a patak vize által alkotott jeges formációkat. Fokozhatjuk az élmények sorozatát, ha a Szalajka-réten keresztül sétálunk, s megcsodáljuk a közeli Felső-tavat, másnéven a Sipovics-tengerszemet, mely elragadó türkizes színével télvíz idején is hódít.
Könnyen járható ösvény vezet végig a völgyön, így a terep családos kirándulóknak is ideális.
Szilvásvárad, Istállós-kői-barlang
Az Istállós-kői-barlang Szilvásvárad fölött, meredek sziklafalban nyílik, a Bükk egyik legismertebb őskori lelőhelye. Télen azonban nemcsak történelmi jelentősége miatt különleges: tartós hideg idején a barlang bejáratánál jégstalagmitok és jégcsapok alakulnak ki. A jégstalagmit, avagy „jégcseppkő” (de nevezik jégoszlopnak vagy jégkúpnak is) a hideg barlangokban, pincékben vagy sziklaüregekben alakul ki, ahol a hőmérséklet tartósan 0 °C alatt van. A képződése hasonló az ásványi stalagmitéhoz, de itt a víz és fagyás folyamata a kulcsszereplő. Érdekessége, hogy nem a sziklafalakról vagy a barlangok mennyezetéről lóg, hanem a talajból emelkedik ki – növekedésük lassú és körülményes, így, ha ilyeneket látunk, fokozottan ügyeljünk épségükre.
Miskolc - Lillafüredi vízesés
A Palotaszálló függőkertjében található vízesés Magyarország egyik legismertebb látványossága – még télen is. Tartós fagyban hatalmas jégoszloppá változik az egyébként is óriási zuhatag, melyet a függőkert teraszairól, de annak aljából is megcsodálhatunk, megörökíthetünk. A mesterségesen táplált zuhatag - amennyiben elegendő csapadék-utánpótlás áll rendelkezésre – fekvéséből és méretéből adódóan is lebilincselő téli úti cél. Könnyen, mindössze pár perces sétával megközelíthető, mégis lenyűgöző hegyvidéki hangulatot teremt, pont, mint a szomszédos, Hámori-tó téli világa.
Sebes-víz, Ómassa
Az Ómassa közelében található Sebesvíz-völgy – amikor elegendő csapadék esetén aktív a vízfolyás – a környék egyik legszebb természeti látványossága. A vízesést a Fátyol-vízesés testvéreként is emlegetik, ám sokkal vadregényesebb, természetesebb, mint szilvásváradi „rokona”. A mésztufa lépcsősoron, hatalmas kövek, kidőlt fatörzsek, letört ágak és egyéb torlaszok között átbukó víz fátylai mindig szemet gyönyörködtetőek, ám talán télen a legszebbek: mintha egy jégszobrász által gondosan, hosszasan alkotott jégorgona rajzolódna ki előttünk. A völgy szűk és árnyékos, így a hideg tartós, a terep pedig kifejezetten vadregényes, rövidebb és hosszabb túrával is elérhető. A Sebesvíz a Bükki Nemzeti Park egyik fokozottan védett, kiemelkedő értéke, vigyázzunk rá!
Rendkívüli hideg: a Bükk-fennsík töbrei
Kifejezett jeges szépség itt nincs, de hideg annál inkább. A Bükk-fennsík egyik legjellemzőbb és egyben legkülönlegesebb felszínformája a töbör, amelyek nemcsak felszínalaktani, hanem klimatológiai szempontból is kiemelt jelentőségűek. A Bükk-fennsík híres töbrei (például a Mohos-töbör, a Káposztáskert-lápa, a Fekete-Sár vagy a Zsidó-rét töbrei) télen igazi hidegcsapdákká válnak. A töbrökben gyakran fordul elő hőmérsékleti inverzió, amikor a mélyedés alján jóval hidegebb van, mint a peremén vagy a fennsík nyílt felszínén. Megesik, hogy néhány méteres szintkülönbségen 10–15 °C-os hőmérséklet-különbség is kialakul, így derült, szélcsendes éjszakákon – bár nem hivatalos keretek között - itt mérik az ország legalacsonyabb hőmérsékleteit, melyek télen sokszor túlmutatnak a -30°C-on, de még csillagfényes, nyári éjszakákon sem kizárt, hogy fagypont alá hűl a levegő a töbrök mélyén.
A Mátra és a Bükk jeges csodái egyszerre törékenyek, máskor vadak, mégis lenyűgözők. Gyorsan születnek, gyorsan tűnnek el – éppen ezért érdemes őket kellő tisztelettel, és megbecsüléssel, felkészülten és felelősen felfedezni. A jégvilág látványa nemcsak természeti ritkaság, hanem emlékeztető is arra, mennyire képlékeny és kiszámíthatatlan a hegyvidéki környezet, s hogy mennyire fontos óvunk környezetünket, természeti értékeinket. Egy-egy fagyos időszak alatt olyan formák jönnek létre, amelyek talán évekig nem ismétlődnek meg. Aki ilyenkor útra kel, nem csupán egy túrán vesz részt, hanem egy rövid életű természeti állapot tanújává válik, amely megfigyelésre, elcsendesedésre, elgondolkodásra hív meg – nem meghódításra vagy expedícióra.
Szürkeségből a napfénybe avagy mi van a felhők felett?
Túrák és élmények a ködpaplan felett, 800-1000 méteren
