Háborítatlan csend és nyugalom honol Magyarország ötödik legnagyobb városa, Pécs déli szegletében, mindössze 5-10 kilométer távolságra a forgalmas városközponttól, ahová a nyüzsgő város zaja helyett csak a szél zúgása, a madarak éneke, a víz csobogásának és a békák kuruttyolásának hangja szűrődik be. Egy hatalmas parkerdő, melyben, mintha egy hajdani uradalom kertészei által gondozott, mégis vadregényes kertjében sétálhatnánk, telis-tele a természet ezernyi kincsével, a vízi és a szárazföldi élővilág megannyi képviselőjével.
Budapesttől nyugatra, néhány kilométerre a főváros határától csodás természeti régiók és fontos történelmi helyszínek várják az utazót. Az ismert látnivalók felkeresésén túl mindig érdemes szélesebb körben felfedezni egy-egy térséget, hogy teljes képet kapjunk az adott tájegység értékeiről. Ilyen nézőpontból mutatom meg a Zsámbéki-medencét és környékét (a teljesség igénye nélkül), melynek felfedezése során magam is számos újdonságot ismertem meg.
Földrajzi és geológiai érdekességek, vulkanikus emlékek és termetes sziklatömbök, forrásvíz, kápolna, kilátópontok, gyógyító levegő, melegkedvelő tölgyesek és impozáns bükk szálerdők, legendák, közel 100 éves műemlék épület, de még sítörténeti emlékek is – mindez egyetlen, kb. 10 km-es mátrai körtúra útvonalán. Klasszikus mátraházai körtúra, kicsit másképp.
A remélés a farsang végéhez köthető téltemető, tavaszváró, alakoskodó szokás a heves megyei Novaj községben. Lényege, hogy egy ál-lakodalmas menet jellegzetes, maskarába öltözött, fiatal, még meg nem házasodott legényei végigjárják a falu utcáit: csörömpölés, élő zeneszó közepette bemennek a lányos házakhoz bekormozva az ott lakó fiatal lányokat, asszonyokat, s cserébe tojást és szalonnát kapnak, melyet este megsütnek, elfogyasztanak. A koromnak alapvetően tisztító hatást tulajdonítanak: megszabadít a gonosztól, rossztól, átoktól, betegségtől, sőt, akár egy jó vagy jobb esztendő eljövetelét is jósolhatja. Az UNESCO Szellemi Kulturális Nemzeti Jegyzékén szereplő szokás eredetéről és jelenéről Dobó Zsófiát, a Novaji Remélők Egyesületének egyik alapító tagját kérdeztem.
Szombaton tartották a hagyományos parádsasvári borotválós asszonyfarsangot, mely jelen formában hazánk egyetlen ilyen farsangi mulatsága. A több mint 120 éves múltra visszatekintő népszokást a szervezők évről-évre igyekeznek úgy megőrizni, ahogy azt egykor nagyszüleiktől, dédszüleiktől látták, hallották. Idén sem maradhatott el a látványborotválás, a férfiüldözés vagy éppen a titkos helyi recept alapján sütött pampuskakóstolás sem. Az 1900-as évek eleje óta ismert szokás nem csupán egyszerű mulatság, de fontos szimbólumokat rejtő télűző hagyomány.
A Bükk-fennsíkot délről támasztó hófehér sziklatömbök nem csak meseszép kilátóhelyek és különleges természeti, földrajzi értékek őrzői, de történelmi megközelítésből is érdekesek. A cikkben végigjárjuk a bükki kövek vonalát, kiemelten az Őr-kő, a Cserepes-kő, a Tar-kő és a Három-kő szirtjeit: gyönyörködünk a lélegzetelállító panorámában, ismerkedünk a Bükki Nemzeti Park eme fokozottan védett értékeivel és a természetjárás helyi szabályaival, valamint nem maradnak el a történelmi feljegyzések, de a legendák sem.
Több tonnányi jégtömbből faragva áll a karakkói Waweli Székesegyház és a Szent Adalbert-templom miniatűrje a magas-tátrai Tarajkán. A közel 1300 méteres tengerszint feletti magasságon fellelhető sátorkupola alatt rejlő műalkotást a Magas-Tátra legszebb időszakos látnivalójaként is emlegetik.
Amikor a főváros felfedezését vesszük célkeresztbe, fontos, hogy ne csak a nyüzsgő terekre és kiemelt turisztikai látnivalókra összpontosítsunk, hanem az eldugottabb, nyugalmasabb, a központtól távolabb eső régiókat is megismerjük, hiszen olykor ezek rejthetik a legérdekesebb történeteket és szabadidős lehetőségeket. Ezen a listán szerepel a XVI. kerületi Naplás-tó is, mely azon túl, hogy minden évszakban minden korosztály számára hívogató élményeket kínál, fontos természetvédelmi terület is.
