Isaszeg neve sokak számára a történelemkönyvek lapjairól lehet ismert, ám történeti jelentőségén túl természeti értékei is meghatározók. A Rákos-patak völgye és a Gödöllői-dombvidék lankái között számos túralehetőség kínálkozik.
A Gödöllői-dombság szelíd tájainak ölelésében nyugvó Isaszeg városából sokfelé elindulhatunk, akár egy rövidebb, üdítő sétára, akár egy tartalmas gyalogtúrára vágyunk. Számos lehetőség áll rendelkezésre, hogy felfedezzük a környék szépségeit: többek között a Rákos-patak völgye, az isaszegi tórendszer, a Királyerdő, vagy a Kálvária- és az Öreg-hegy csábítanak szépséges túrákra.
A túrázói társadalomban sokszor méltatlanul alábecsült Gödöllői-dombság a természetjáró közönséggel való megismertetése régóta misszióm. Gyermekkorom jelentős részét töltöttem az Isaszeg szomszédságában található erdőkben, ahol nagypapámnak virágzó gazdasága volt. A gondosan művelt, gazdag kert mindig adott valami friss ajándékot: tavasszal páratlan virágokat, nyáron friss zöldségeket, ősszel mennyei gyümölcsöket, a táj pedig mindenkor felejthetetlen élményeket, melyeket a környék túrái során fedeztem fel az elmúlt 2 évtizedben.
A fővárostól mindössze 20 perc autó- vagy vonatútra található Isaszeg minden természetjáró számára tartogat valami különlegességet, legyen szó akár a történelmi, akár a természeti vagy kulturális értékek iránt érdeklődőkről.
Kedvenc isaszegi körtúrám a város központjában, a körforgalom mellett található Világháborús emlékműnél kezdődik. Innen a hajdan volt hős szabadságharcosaink neveit viselő kertvárosi utcácskákon keresztül juthatunk el város határában magasodó Szobor-hegyre, amelyen a diadalmas Isaszegi csatának emléket állító Honvéd-szobra mered az ég felé. A történelmi múlt fontossága mellett a táj szépsége sem maradhat el, főleg tavasszal, amikor a gyönyörűséges vérszilvák virágzása által öltözik rózsaszínbe a „hegy”. Továbbá a magaslatról gyönyörű panoráma nyílik a városra, a körülöttünk „hullámzó” Gödöllői-dombvidék nyugodt lankáira és a névadó Gödöllőre. Amennyiben az itt kanyargó piros sáv jelzésen kicsit fentebb kapaszkodunk déli irányba, a szomszédos Királyerdő felé, úgy egy közeli kilátópontról tiszta időben akár a Mátra vonulatai is láthatók.
Az Isaszegi csata – Tavaszi hadjárat, 1849.
„1849 márciusának közepén egy kb. 45000 fős magyar haderő sorakozott fel a Tisza vonalán Szolnok és Tokaj között, hogy támadást indítva kiverje az országból az osztrák hadsereget. E nagy létszámú és jól felszerelt honvédsereg a nemzet áldozatvállalásának eredményeként jöhetett létre, s előfeltétele volt az ország felszabadításának. Mindennek eredménye, hogy 1849 tavasza az önvédelmi háború és szabadságharc legsikeresebb szakaszaként értékelhető. Sikeres, hiszen a Görgei Artúr tábornok által vezetett honvédsereg alig egy hónap alatt kiszorította az országból a császári haderőt. Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló és Komárom ennek a győzedelmes folyamatnak a legfontosabb állomásai. Május 21-én felszabadították Buda várát is, s ezzel az ország szinte teljes egésze a magyar kormány felügyelete alá került.” - olvasható az Isaszegi csata hivatalos honlapján, ahol többek között a minden év tavaszán megrendezésre kerülő emlékhadjárat aktuális programjáról is számos információ megtalálható.
A Szobor-hegyről lefelé indulva hajtűkanyart veszünk, majd a Damjanich utcán tovább haladva Isaszeg ófalujába érkezünk, ahogy gyönyörű, ódon házak teszik különlegessé az utcaképet. A festői házsorokat magunk mögött hagyva a piros sáv jelzésre térve elhaladunk a Városháza épülete mellett, majd egy nemrégiben felújított sétány vezet a vasútállomás felé.
A vasútállomás területének érintése után egy hangulatos üdülőterület mezsgyéjén ível az út, egyre természetibb hangulattal kecsegtetve - s lassan elérkezünk a rendszer 10. és 11. számú tavaihoz, melyek gátján békés, csendes környezetben pihenhetünk meg és szemlélhetjük a víz fodrait, illetve a minket koszorúként körbefonó dombok szelíd hangulatát. Mindegy mikor járunk erre, a táj megmagyarázhatatlan békét rejt: tavasszal a harsány rügyek és az ég kékje, nyáron a víz közelségének hűse, ősszel az ezernyi szín tükörképe, télvíz idején pedig jéghártya és a metsző téli szél, olykor a távoli havas háztetők alatt rejlő otthonok melegségével – szerintem ez Isaszeg és egyben a Gödöllői-dombság egyik legnyugalmasabb pontja.
A tavak, mint egykori tőzegparadicsom
A Rákos-patak völgyének ez a része fás, bokros, füves rét volt, amely kitűnő legelőt biztosított kecskéknek, libáknak és kacsáknak. A lekaszált fű téli takarmányként szolgált. A zöld felszín alatt a patak és annak ártere évmilliók alatt tiszta tőzegrétegeket hozott létre az elpusztult növényzetből. A terület ma már ritkaságszámba menő biodiverzitást őriz, hozzájárulva a helyi ökoszisztéma gazdagságához. A patak két oldalán körülbelül 70–100 méter szélességben és 7–11 méter mélységben tiszta tőzeg található, amelyből csak a felső 2–3 méteres réteget tudták kitermelni, mert ez alatt már egész évben talajvíz van. Először úgynevezett „szikkasztó árkokat”, vezetőárkot kellett ásni a patak mindkét oldalán, körülbelül 3 méter mélységben. Ez gyűjtötte össze a talajvizet. Amikor a kijelölt munkaterület leszikkadt, akkor kezdték meg a tőzeg kitermelését. Mivel munkagépek nem álltak rendelkezésre, így munkabrigádok kézi erővel termelték ki a tőzeget. A helyszínről csillék és azokat húzó kismozdonyok gondoskodtak a közeli vasútállomásig történő elszállításról. A tele vagonokat a MÁV elszállíttatta oda, ahol a mezőgazdaságban talajjavításra volt szükség.
A hetvenes évek végére már nem volt szükség az ilyen típusú talajjavításra, így a kitermelés idejétmúltnak és szakszerűtlennek minősült. Emiatt a tőzegüzem bezárt. A nyolcvanas években a hátrahagyott, vizes tőzeggödröket összenyitották és kikotorták. Ezekből keletkeztek a tavak, amelyek később horgásztavakká alakultak. A kitermelt tőzeggödrök új életre keltek, mint értékes ökológiai és rekreációs területek.
A tórendszert magunk mögött hagyva, újból egy kertes, többnyire hétvégi házakból álló parcella mellett haladunk, nemsokára pedig a Szárítópusztai-rétek hosszas nyúlványának déli csücskéből nézhetünk Gödöllő irányába. A vadvirágok és gyógynövények otthonául szolgáló rétek bepillantást engednek a Gödöllői-dombvidék sajátos hangulatába, amint a nem túl magas, olykor mégis izzasztó erőpróbákat kínáló dombok oldalaiban akácos erdősávok és rétek cikkelyei váltják egymást, ezt a harmóniát pedig olykor fenyvesek, máskor tavak vagy patakok törik meg, néhol egy lovarda vagy kisebb gazdaság társaságában.
Az általam javasolt túra útvonala a Szárítópusztai-rétek határából a Ponty utcára térve (ami a gyakorlatban igazból egy lovardák és mezőgazdasági területek mellett kanyargó dűlőút), visszafordul a város felé, ám ha nem ezt a lehetőséget választanánk, akkor a Z+ túrautat követve akár Pécel, Nagytarcsa vagy Kerepes felé is tovább lehetne barangolni.
A Ponty utca poros dűlőjéről magunk elé pillantva a környék – számomra – egyik legszebb földrajzi jelenete látható, amint a Rákos-patak völgyéből kiemelkedik a templomdomb, a Kálvária-hegy és a szomszédos Nagy-hegy, melyek előtt a napfény sziluettjében Isaszeg ikonikus tornyai és háztetői jelennek meg. Irányunknak megfelelően, dél felé haladva hamarosan keresztezzük a Rákos-patakot és a vasutat, ezzel visszatértünk a városba, a benzinkút mellé.
A Rákos-patak
A Rákos-patak a Gödöllői-dombságban, Szada határában ered, majd a Margit-sziget északi csücskének közelében, a Marina-part szomszédságában ömlik a Dunába. A folyam Pest vármegyei szakaszának egyik leghosszabb balparti mellékvizeként ismert. Neve az egykor benne élő rákok gazdag jelenlétéből ered, történelmi jelentőségét pedig az egykor Rákosmezőn zajló országgyűléseknek tulajdoníthatjuk, amikor is a patak vize adta az itt állomásozó csapatok lovainak ivóvizét. Hajdanán vízimalmok is működtek partján, egyes vallások és kultúrák pedig bemerítkezési szertartások során is használták, továbbá a főváros patak menti városrészei a nevüket szinte mind róla kapták. Gazdag élővilágának jelentős hányada a gyakori áradások által indokolt betonmeder kiépítése során pusztult el, azonban a vízfolyás szomszédságában (főként Gödöllő és Pécel között, valamint a felsőrákosi szakaszon) csodás ártéri erdők találhatók.
A benzinkút után két lehetőségünk is van: egy hosszabb túra a Nagy-hegy oldalában található lösz szurdokon keresztül az Öreg-hegy vagy akár Pécel irányába, mely utóbbi egy keményebb, hosszabb, de természeti értékekben - kifejezetten a tavaszi időszakban vagy éppen az őszi színpompában - kiemelten gazdag, az utat kísérő talajtakaró és földrajzi formák tekintetében pedig igazán sokszínű, több ponton pedig kilátóhelyek is kínálkoznak.
Másik lehetőségünk a Kálvária hegy északi nyúlványán található öregtemplom (Szent Márton templom), a temetőn átívelő kálvária útvonala - melynek utolsó pontjáról a Dunakanyarban található hegyekig is ellátni – valamint maga a Kálvária-hegy, melynek oldalában, a zöld jelzést követve az isaszegi katonasírokhoz is felkapaszkodhatunk, ahonnan pedig a piros jelzésen a Szobor-hegyre visszatérve zárhatjuk be élményekben, ingerekben, természeti szépségekben és történelmi értékekben gazdag dombvidéki körtúránkat.
Szent Márton templom
Az isaszegi öregtemplom, hivatalos nevén a Szent Márton római katolikus templom Isaszeg fontos jelképe, mely nem csak a térségben, de országos viszonylatban is fontos műemlék. A város fölé magasodó, központi helyen álló épület stratégiai, kulturális és szakrális szempontból is kiváló helyen fekszik. A ma látható, többször bővített/átépített nevezetesség helyén eredetileg egy 13. századi körtemplom/erődtemplom állt félköríves szentéllyel, a jelenlegi, középkorból származó épület stílusában pedig visszaköszönnek a gótikus, majd a későbbi barokk jegyek. Mind földrajzi, mind történelmi pozíciójánál fogva valóban ez az épület Isaszeg ékköve.
A most virtuálisan szemünk előtt kanyargó túrát leíró sorok magukért beszélnek a táj kincseit illetően: egy változatos magyar táj, ahol összefonódik a történelem, a kultúra, a vallás és persze a természet. Káprázatos egység ez, amelyek olyan békével, energiával, életigenléssel töltenek fel, melyek sokáig elkísérnek a hétköznapokon. Arról nem is beszélve, hogy az ismeretek tudástárunkat, a mozgás pedig egészségünket emeli.
Ahol megszólaltak a fák
Spirituális út a nyüzsgő kisvárosból a nyugalom dombjára
