Eszter Csongrád és Hajdú-Bihar megyében nőtt fel, de hosszú évek óta a skóciai Edinburghban él. Idén tavasszal úgy döntött, hogy felpattan ütött-kopott kerékpárjára, és Skóciából egészen Magyarországig teker, egészen pontosan Barcsig, ahol most testvérei élnek. Közben megszabadul szellemi és lelki terheitől, hogy feltöltődhessen valami mással, valami újjal, ami akár egész életének új irányt szabhat. Otthagyta munkáját, skóciai otthonát, és nagyobb előkészületek nélkül belevágott a nagy kalandba. A lakáskulcsát a kerékpár kulcsára cserélte, most annyi a “vagyona”, amit a kerékpáron visz magával.
Biciklin ülni és tekerni nem kerül sokba, vallja, de bátorság kell ahhoz, hogy az ember feladja a biztos megélhetést, a megszokott, jól bevált életet, hiszen a megszokások nyugalmat adnak. “Tudom, hogy van egy összeg, ami minden hónapban megérkezik a számlámra, tudom, hogy hol van a legközelebbi kisbolt, ha elfogy a kenyér, és tudom, hogy a csapból jön víz, ha megnyitom - sorolja, majd hozzáteszi - Az úton ezek nincsenek. Nem tudom, hogy hol fogok aludni ma este, nem tudom, hogy hol vehetek majd ennivalót, és nem tudom, hogy kivel fogok találkozni vagy beszélgetni…” Nem tagadja, hogy sokáig nem merte elengedni a biztos életet és rászánni magát az ugrásra az ismeretlenbe. De amióta elindult megváltozott benne valami, és úgy véli: jó lenne, ha az emberek mernének kockáztatni.
Eszter két hete van úton. Tapasztalatairól Marcsi faggatta őt.
Eszter követhető a Straván, ahová minden nap feltölti útvonalát és fényképeit. És megtalálható az Instagramon is.
Rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatjátok.
Te hogyan pedálozol?
Fogadjunk, hogy rosszul csinálod…
