A fehér sziklafalak között sikátorként kanyargó Medve-szurdok kicsik és nagyok számára igazi adrenalinbomba.
Ausztria tartományai közül Stájerország mindig is bővelkedett természeti csodákban, de még ezek között is különleges helyet foglal el a Medve-szurdok, vagyis a Bärenschützklamm. Már a megközelítése is festői: a stájer hegyek között érkezünk meg a virágos Mixnitzbe, ahonnan jelzett ösvények vezetnek a szurdok bejáratához.
Ez az út nem csak egy egyszerű hegy, erdő és szurdok, hanem igazi kalandtúra, amely a vízesések, sziklafalak és lélegzetelállító panorámák világába vezeti az embert. Ez az élmény egyszerre szól a természet szépségének felfedezéséről, a fizikai kihívásokról és az osztrák Alpok egyedülálló hangulatáról.
Ausztria szívében, Stájerországban, a Mura folyó völgyében bújik meg Mixnitz, ez a festői, virágos kis falu, amely a Bärenschützklamm, vagyis a híres Medve-szurdok bejárataként vált ismertté. A település a Graz környéki hegyek ölelésében fekszik, mintegy 30-40 kilométerre északra Graz városától, az S35-ös főútvonal mentén. A falu környékét zöldellő legelők, erdős hegyoldalak és virágokkal teli kertek díszítik, amelyek tavasszal és nyáron különösen mesés látványt nyújtanak. Szinte minden ház ablakában színes muskátlik és nyári virágok pompáznak – a stájer falusi építészetre jellemzően a házak faerkélyeit díszes virágládák, színes kúszónövények, szélforgók és kerámiaszobrocskák borítják. A környék madárdallal, friss hegyi levegővel és a kristálytiszta patakok csobogásával tölti meg a tájat.
A falu nyugodt hangulatát a stájer vendégszeretet és a hagyományos alpesi életérzés jellemzi. A helyiek gondosan ápolják kertjeiket, udvaraikat – így Mixnitz egész nyáron olyan, mintha egy képeslap elevenedne meg.
A Mura partján megbúvó hangulatos falucskát magunk mögött hagyva először legelők mellett vezet utunk egy széles aszfaltcsíkon, majd a Hubert Grassauer vendéglátóhely mellet elhaladva lépünk be az erdőbe, fenyvesek és bükkösök
egyvelegében. A késő nyári - kora őszi időszakban gyönyörű ciklámenek színesítik a talajtakarót.
A jelzett túraút a Mixnitz-patak partján kanyarog, majd az erdei szakasz kezdetétől hirtelen, izzasztó emelkedőbe vált. Majd emelkedik, emelkedik és emelkedik közel 2 kilométeren át, egészen a Medve-szurdok bejáratáig. Útközben szemet gyönyörködtető erdőrészek festői hangulata kárpótol a lehullott izzadtságcseppekért: monumentális bükk szálfák, mohaszőnyeggel letérített fenyőerdők, a rengetegen túl pedig a nap fényében megcsillanó fehér mészkőfalak. Gyermekkorunk manókkal, tündérekkel és egyéb erdei varázslények által lakott meseerdeire emlékeztet.
A szurdok bejáratánál pihenő, általános tájékoztatótáblák és egy kasszaépület fogad, ahol a belépőjegy megváltásán túl kitűzőket, hűtőmágneseket vagy akár tájékoztató kiadványokat is vásárolhatunk. A szurdok kizárólag belépőjegy megváltása ellenében látogatható, mely jelenleg felnőttek számára 9, valamint 6 és 16 éves közötti fiatalok számára 6 € / alkalom. A sziklaszorosba 8.00-tól délután 16.00-ig váltható belépő, azonban felkeresése előtt mindenképpen érdemes tájékozódni az interneten, ugyanis esős, viharos időjárás esetén, vagy sziklaomlás következtében ideiglenesen
akár napokig is lezárhatják.
A szoros kezdeti szakaszában még csak „kóstolgatjuk” a ránk váró, közelgő élményeket egy-egy zúgó vagy kisebb vízesés, néhány rövidebb létra, híd vagy palló formájában, majd az utolsó visszafordulási lehetőségénél elénk tárul a szédítő hasadék „szája”: több száz méter magas, a nap fényében szinte világító kőfalak közé ékelődött sziklasikátor, melynek közepén aprócska, szűk lépcsősor vezet meredeken felfelé, a végét nem is látni lentről. Olyan, mintha az ember Gulliver liliputi utazását élné át a valóságban. A szurdokba való belépés előtt érdemes elolvasni a helyi tájékoztatást (angol és német nyelven áll rendelkezésre, de sok a piktogram), majd, ha ezek alapján is készen állunk meghódítani tájat, kezdődhet a kaland!
A Medve-szurdokot 1978-ban nyilvánították természeti emlékké, ám már jóval korábban is tudta mindenki, aki neki vágott ennek az útnak, hogy ez a táj mekkora értéket képvisel.
Az 1900-as évek legelején építették ki az első túraútvonalat, amely a gyakorlott hegymászók és kalandvágyó túrázókon túl a kevésbé profi felszereléssel vagy tapasztalattal rendelkező természetbarátok számára is elérhetővé tette a szurdokot. A környékbeli hegyekben azonban mindmáig vannak olyan helyszínek és útvonalak, melyeket kizárólag hivatásos túravezető kíséretében van lehetőség felkeresni. Igaz, hogy a pallók és lépcsők kiépítése óta eltelt több, mint száz év, a Medve-szurdok mindmáig az osztrákok egyik legkedveltebb és leginkább féltve őrzött útvonala.
A szurdokba vezető több, mint kétezer, olykor erősen meredek lépcsőfok nem csak erőpróba, hanem egyfajta utazás is, mind fizikai, mind lelki síkon. A fából ácsolt hidak, létrák és korlátok néhol a vízesések fölött „lebegnek”, máskor a sziklafalhoz simulnak, mintha szinte részei lennének a hegynek, miközben alattunk, szédítő mélységben robog a patak. Mivel a technikai elemek sokszor nedvesek, akár csúszósak is lehetnek, az ember ösztönösen figyel minden lépésre – ám közben mégis teljesen elragadja a látvány, hiszen a természet alkotta környezet egyszerűen lélegzetelállító és minden pillantás újabb élményt kínál.
A szurdok mélyén a sajátos hőmérsékleten, a páratartalmon, a hangokon és a környezet érzékelésén túl még a fény is más. A nap sugarai csak haloványan szűrődnek le a sziklák közé, olykor aranyszínű oszlopokat rajzolva a párába. A moha
smaragdzölden borítja a fehéres-szürkés sziklafalakat, a párkányokról behajló ágak pedig lágyan súrolják a szoros széleit. A vízesések olykor vad zuhatagként, máskor szelíden a sziklák között kanyarogva robognak, a víz türkizes tükrén pedig vakítóan csillan vissza a nap fénye.
A lépcsők egyre az ég felé törnek, lépésről-lépésre magasabban vagyunk, mégis úgy tűnik, mintha sosem fogyna el az út, ám figyelmünket a természet alkotta varázs könnyen tereli az egyre nehezedő léptek súlyáról. Valamikor az ég kékje, máskor a fák ágai, megint máskor egy-egy sziklatömb ível fejünk felett.
A Medve-szurdok egyáltalán nem könnyű terep, de nem is arról szól, hogy gyorsan végig érjünk rajta, s ez is egy újabb pipa legyen a bakancslistán, hisz így varázsát és értelmét veszti. Inkább arról, hogy megértsük, milyen kicsik vagyunk a természet rendjében, és milyen jó néha csak figyelni – a vízre, a kőre, a csenddel teli zúgásra, önmagunkra vagy éppen túratársainkra. A szurdoktúra teljesítése jó fizikai állapotot, egészséges szervezetet és gyakorlott túratapasztalatot igényel. Elengedhetetlen az évszakhoz illő és a helyi adottságoknak megfelelő túrafelszerelés, így az impregnált felületű túrabakancs, vízálló ruházat, kényelmes, szabad mozgást biztosító öltözet és a gyógyszerekkel, elsősegélycsomaggal, élelemmel, ivóvízzel, térképpel felszerelt hátizsák.
A Medve-szurdok története az utóbbi években egy szomorú epizóddal bővült. 2020-ban egy nagy sziklaomlás miatt le kellett zárni, és csak többéves biztonsági munkálatok után, 2024 őszén nyitották meg újra, a teljes szezon azonban csak az idei évben, 2025-ben indult meg ismét. A lezárás idején új hidakat építettek, megerősítették a teljes pályát, és különböző védelmi intézkedésekkel látták el a legveszélyesebb részeket. Most a szurdok újra biztonságosan járható, de a
látogatóknak mindig tisztában kell lenniük azzal, hogy egy vad természeti környezetben túráznak, ahol a hegyek ereje és a víz munkája folyamatosan formálja a tájat.
Kilométerben mérve nem túl hosszú, ám erőpróbában annál inkább gazdag szurdoktúránk egy combos lezárás után ér véget, majd a Jópásztor menedékházhoz (Almgasthaus Guter Hirte) érkezve fújhatjuk ki magunkat, gyönyörű alpesi
környezetben. A hegyekkel öltelt legelőn álló menedékházban akár egy frissítő itallal, kávéval vagy hagyományos osztrák melegételekkel, süteményekkel is energiát szerezhetünk, hogy a pihenő után megkezdjük ereszkedőnket vissza, Mixnitz felé. (A gyakorlottabb túrázók továbbmehetnek az ikonikus, 1720 méter magas Hochlantsch felé, azonban első nekifutásra ez a körtúra is bőven elegendő egy felejthetetlen nap élményéhez.)
A kiindulópontunk felé történő ereszkedés jelentősen megterhelő és fokozott odafigyelést igényel, ugyanis hirtelen, meredek ösvényen veszítjük a szurdoktúrán megszerzett magasságot. A kövek, sziklák nedves állapotban sok helyen csúszósak, így erre a szakaszra mindenképpen érdemes túrabottal is készülni (olyannal, amely kis méretűre összecsukható, hogy a szurdokban történő haladás során beférjen a táskába és ne akadályozzon a biztonságos, szabad kezes haladásban.) A kritikus szakaszon túljutva szelíd alpesi legelőn folytatjuk a túrát, majd nemsokára visszatérünk a kassza épületéhez, ezzel bezárva körtúránkat. Innen az ismert úton van lehetőség visszaereszkedni Mixnitzbe.
A körülbelül 13 kilométeres, majdnem 1800 méter teljes szintkülönbséget tartogató kaland során nem csak egy szimpla túrát teszünk: átéljük az Alpok természeti, történelmi, kulturális és gasztronómiai élményeit, így valóban egy testi-lelki utazással lehetünk gazdagabbak a nap végére, mely felejthetetlen emlékként élhet bennünk tovább. Az erdei erőpróba, a szurdok múltja és jelene, az autentikus alpesi hütték hangulata és a természet szinte felfoghatatlan nagysága itt (is) tökéletesen igazolja, hogy az egyszerű túrázás és a természetjárás műfaja között mekkora különbség húzódik.
Képgaléria: Demecs Norbert
