A XVI. kerület távol esik ugyan Budapest központjától, 5 városrészének köszönhetően mégis számos történelmi és természeti értékkel jeleskedik. Itt találjuk többek között a pompázatos ómátyásföldi villanegyedet, egyedülálló szecessziós épületeivel, a Naplás-tó természetvédelmi területet, a cinkotai evangélikus templomot és az ótemetőt, az árpádföldi Csokoládé Múzeumot (melynek újranyitása 2025. őszére várható) és a 2017-ben felavatott Reformátorok terét és a Kertvárosi kilátót, mely – hivatalosan Rákosszentmihály városrész területén áll ugyan – Sashalom és Rákosszentmihály közös éke lett. A helyiek olykor „Sashalmi kilátó” néven emlegetik.
Sashalom rövid története (részlet a XVI. kerületben kihelyezett tájékoztató táblák információiból) – Az 1880-as években Ehmann Viktor, a „Czinkotai Nagyticze fogadó” bérlője, felismerve a Kerepes, Gödöllő, Hatvan felé tartó út (mai Veres Péter út) jövőbeli forgalmát, megvásárolta Beniczky Gábortól, Cinkota földesurától a fogadót. Még ebben az évtizedben Ehmann Viktor és veje, Huszka Gyula Beniczky Gábor földesúrtól és Cinkota községtől elkezdett területeket vásárolni és parcellázni – a mai Sashalom területén. 1888-ban a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak kiépítette vonalát a Keleti pályaudvartól Cinkotáig, és júliusban elindult a HÉV. 1890 után megkezdődött a mocsaras területek lecsapolása. A mocsár lényegében a mai Budapesti út, Pirosrózsa utca, Veres Péter út és Thököly út által határolt területre terjedt ki, de a mocsárvidék egyes területei a XVI. kerület határában még ma is megtalálhatóak a Felsőrákos rétek természetvédelmi területen. Pár évvel a trianoni békediktátum előtt – megközelítőleg a Sárgarózsa utca, Pesti határút, Gordonka utca és Pósa Lajos utca által határolt területen – létrejött a barakk, mely az I. világháború alatt orosz hadifogoly foglalkoztatóként működött. 1920 után, a trianoni döntést követően befogadta az elszakított területekről elüldözött, hontalanná vált honfitársainkat. A harmincas évekre nyomorteleppé alakult. 1956-ban része lett a „Magyarországon ideiglenesen tartózkodó” szovjet Déli Hadseregcsoport laktanyakomplexumának. 1960-ban bontották le, és a helyén épült fel a Lándzsa utcai lakótelep. A mai Rákosszentmihály és Sashalom határán álló dombot (ahol ma a Szent Korona útja húzódik) a 19. század második felében még „Homokbányának” nevezték.
Kavics-és homokbányából lett közösségi tér
A XVI. kerület egyik egykori kavics- és homokbányájának felhagyott területe sokáig árválkodott úgynevezett tájsebként a családi házak és a hangulatos utcák, s a zöld, fás parkok és terek között. Az Építészfórum 2018-ban megjelent cikkéből a tér és a kilátó szakmai adatain túl az is kiderül, hogy a XVI. kerületi önkormányzat határozott célja volt a terület felkarolása, parkosítása, továbbá, hogy az egykori bánya helyén egy kilátó állításával gyarapítsák a pesti oldal messzelátóinak számát:
„Míg a budai oldalon több kilátótorony és kilátóhely is van, a pesti oldalon alig találni ilyet. A kerület közepén lévő magaspont Pest lakott területének egyik még be nem épített, köztulajdonban lévő, jól megközelíthető magaspontja, a fent leírt eszményi kilátással, ahol olyasformán érezzük magunkat, mintha egy tál peremén állnánk. A kavicsbányászás után maradt tájseb közösségi parkká alakítása (begyógyítása) során az önkormányzat tervezési programjában így magától értetődően szerepelt a családi park és a benne kialakítandó kilátótorony.”.
A 12 000 négyzetméteres emlék- és szabadidőpark központjában R. Törley Mária szobrászművész reformáció-emlékműve áll, mely a két ikonikus reformátort, Kálvin Jánost és Luther Mártont, valamint a vallásszabadságot biztosító Bocskai Istvánt ábrázolja – a középpontban hangulatos csobogóval. A terepadottságokat kihasználva a felső terület a nyugodtabb, harmonikusabb rész, ahol az Emődi-Kiss Tamás építész által tervezett 22 méter magas kilátó és a szoborcsoport mellett egy kávézó, valamit számos pad, díszfa és virágágyás is helyet kapott.
A felső, természetes teraszt alkotó terület hirtelen letörésével kialakult tál szerű mélyedésben pedig egy zajosabb játszópark épült csúszdákkal, játszóterekkel, zöld arénával. A reformáció parkjába tervezett kilátó acél szerkezete utalás Weöres Sándor írására a föld és ég között kapcsolatot teremtő emberről (A teljesség felé), absztrakt megidézése a földben gyökerező, felfelé törő természetnek, az emberi gondolatnak, az igenlő életerőnek.
„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
Az Építészfórum szakmai összefoglalójából megtudhatjuk még, hogy az öt kerületrész egy-egy facsoportja keretezi a zöld teret, ahol áll. Felső kilátószintjének korlátlemeze széles, egyben a látványt kísérő információs felület. Az építményeken fehér és barna színárnyalatok: ég és föld, a kertvárosi kávézó belső fala pedig füvekből, növényi részekből képzett zöld burkolatot kapott (Viaplant).
Üvegezett belső fogyasztóterével a hegyek felé tájolt, de a park felé, az emlékmű felé is van kilátás. Konzolos terasza szolgál leülésre, szemlélődésre, kávézásra, beszélgetésre. Szélső falai teremtik meg a széles horizontból a legígéretesebb képkivágás keretét. Az épületek és a park kialakítása során a rézsű nyíló ívformáját használták fel a torony formálásánál, a pavilonok alaprajzában és az utak vonalvezetésében.
Panoráma a kilátó tetejéről
A 22 méter magas torony tetejéről lebilincselő, 360 fokos körkép fogad: a panoráma leglátványosabb része az északi és nyugati oldalon bontakozik ki igazán a főváros centrumával és a Dunát kísérő hegyek „hullámvasútjával”.
Nyugatra tekintve a pesti és a budai oldal ikonikus épületei magasodnak a háztetők felett: feltűnik többek között a Puskás Ferenc Stadion, a Parlament kupolája, a Szabadság-szobor, a MOL torony, a Budai vár és a Mátyás templom, a Széchenyi-hegyi TV-torony, a Zugligeti Libegő nyomvonala, a János-hegy az Erzsébet-kilátóval, továbbá a Hármashatár-hegy, tetején a jellegzetes adótornyokkal.
Északra pillantva a távolban folytatódik a Dunazug-hegység vonulata: a Pilis és a Visegrádi-hegység őrzi a Duna folyását, alattunk pedig a XVI. kerületi Szent Mihály templom, az újpalotai víztoronyház, a Fővárosi Hulladékhasznosító komplexuma és a Megyeri híd tűnik fel. A kilátóteraszról szemünkkel prímán követhető a tudatos várostervezés látványa: a külső, zöld-és kertes övezeteket a városközpont felé haladva fokozatosan felváltják az előkertes társasházak, majd a magasabb, emeletes bérházak “betonlabirintusáé” lesz a főszerep, egészen a Dunáig.
Úgy terül el alattunk a város, mint egy terepasztal.
Keletre tekintve a XVI. kerület pereme, azontúl a Szilas-patak völgye és a Gödöllői-dombság jámbor, csendes tája húzódik. Feltűnik a dombvidék fővárosaként is emlegetett Gödöllő, a vele szomszédos Mogyoród, a Gyertyános és a Somlyó-hegy magaslatai, valamint a Makovecz Imre által tervezett, nemrégiben felújított Szent László-kilátó és kápolna. Szemtanúi lehetünk, amint a Gödöllői-dombság szelíden húzódik dél felé, Kerepes, Isaszeg, Nagytarcsa, Pécel és Sülysáp érintésével, majd a Tápióság vidékén eggyé válik az Alföld végtelen síkjával.
Délkelet és dél felé Sashalom, Mátyásföld és Cinkota: középpontban az Ikarus-teleppel, a Jókai lakóteleppel és a Reformátorok terével szomszédos sashalmi református templommal, távolabb a CEU kollégiumának épülete, Rákosfalva, a Kőbányai Sörgyár épületegyüttese, a Szent László-templom, még távolabb a Határ úti Telekom torony, azon is túl pedig az ország legmagasabb építményeként ismert Laki-hegyi adótorony. Ezzel – a teljesség igénye nélkül – körbeért tekintetünk az ingergazdag tájon.
Sashalmi séták
Amennyiben növelni szeretnénk az összhatást, úgy a Kertvárosi kilátót mindenképpen érdemes gyalogosan vagy kerékpárral megközelíteni, hiszen így nem csak a csendes tér és a páratlan panoráma élvezői lehetünk, de a Kertváros szépséges utcaképeiben is gyönyörködhetünk a séta vagy tekerés során. Az utcákat kétoldalt lombos fák és virágzó bokrok szegélyezik, a kerítések mögött gondozott előkertek bújnak meg. A családi házakat sajátos építészi stílus jellemzi, melyek között tavasztól őszig színes virágágyások, gyümölcs-és díszfák, kerítésre futó, üde, illatos virágú kúszónövények és szőlőlugasok hozzák közelebb a természetet.
Az utcanevek gyakran a történelem, irodalom vagy a természet világát idézik meg: ilyen a Lucfenyő utca, a Batsányi János út, a Gutenberg utca vagy a Hársfa út, melyek nevükben és arculatukban is sajátos hangulatot adnak a környéknek. A forgalom általában alacsony, sokkal inkább a madárcsicsergés, a tücsökzene vagy a szélzúgás határozza meg a mindennapok hangjait.
Sashalom (és összességében a XVI. kerület) utcácskái olyanok, mintha a nagyváros közepén egy zöld szigetre érkeznénk, ahol már önmagában egy séta is nagy élmény. A Reformátorok tere és a Kertvárosi kilátó közösségi közlekedéssel igen könnyen megközelíthető: a közvetlen közelben találjuk a 92-es, a 144-es, a 174-es és a 244-es buszok megállóját, de 1300 méteres távolságban a 44-es és 45-ös busz, továbbá a H8 és H9 HÉV megállója is elérhető.
Nyitókép: Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
