Ne a természetet, ne a túrázást adjuk fel, ha nem éppen vászonra illő, „tökéletes” idő van odakint, igyekezzünk inkább alkalmazkodni, felkészülni a szürkébb, hűvösebb napokra, nehezebb helyzetekre.
Hirtelen lehűléssel, átmenet nélkül köszöntött be a csapadékos, hűvös őszi idő. Míg egyik nap kánikula tombol, másnap már vékonyabb kabátokra, esernyőkre van szükségünk, ráadásul a friss előrejelzések szerint ez a változékonyság fogja jellemezni az elkövetkező napok, hetek időjárását is. Sokan torpannak meg ilyenkor a szabadidős tevékenységektől, de erre semmi ok, hiszen a természet ilyenkor is gyönyörű és sokszor ajándékoz meg vissza nem térő, felejthetetlen pillanatokkal. Ám a túrázás, természetjárás során – a biztonságos kirándulások érdekében – érdemes néhány fontos tippet, hasznos tanácsot megfogadni a változékony, olykor komorabb őszi időben.
Ne a természetet, ne a túrázást adjuk fel, ha nem éppen vászonra illő, „tökéletes” idő van odakint, igyekezzünk inkább alkalmazkodni, felkészülni a szürkébb, hűvösebb napokra, nehezebb helyzetekre. Rockenbauer Pál ikonikus Kéktúra filmjében sok bölcsesség elhangzik, ezek közül az egyik kedvenc gondolatom is pont erre erősít rá: „Rossz idő ugyan van. Na de csúnya?”
Túravezetőként gyakran találkozom olyan helyzetekkel, amikor adott személyben kellő mértékű elszántság és szenvedély lakozik egy-egy túra teljesítésére, ellenben nem társul hozzá megfelelő tapasztalat és felkészültség. Sokszor még teljesen megfelelő időjárási és terepi viszonyok ellenére is félrecsúszik egy-egy túra megtervezése és megvalósítása, nemhogy olyan esetben, amikor az időjárás közbeszól és teljesen más helyzeteket gördít elénk. Annak érdekében, hogy ne fulladjon negatív élménybe a túrázás, összeszedtem néhány hasznos tanácsot az elmúlt évek tapasztalataira támaszkodva, amelyek jól jöhetnek a váratlan helyzetek elkerülése, vagy az eldöntendő, esetleg ismeretlen kérdések tisztázása esetén.
Az esős, szürke időjárásnak van egy különleges hangulata, A természet ilyenkor egészen más arcát mutatja. A felhők a bércek, völgyek közé úsznak, a táj gyakran ködbe burkolózik, és egyfajta csendes nyugalom telepszik a vidékre. Hiába a szürkeség, a színek és a szépségek most is körülvesznek minket: a levelek színpalettája, a vízcseppek acélos csillanása, a felhők titokzatos fátyla - a természet szinte ékszerként csillog a borongós fényben. A levegő megtisztul a portól és szmogtól, tüdőnk pedig üdítően lélegzik fel. A csapadék halk kopogása a faleveleken vagy a kabát kapucniján monoton, megnyugtató ritmust ad a lépéseknek. Ilyenkor kevesebb ember indul útnak, a természet közelsége pedig bensőségesebb, intimebb, hiszen minden csendesebb és visszafogottabb.
Az ilyen körülményekhez alkalmazkodni kell. Ez is egyfajta változás, amely nem csak a túrázás, de az élet más területein is tanító hatással lehet ránk. Elmélyíti a figyelmet és segít lelassulni. Ősszel, esőben túrázni tehát nem csupán fizikai mozgás, hanem lelki feltöltődés is. Megtanít arra, hogy meglássuk a szépséget a borúsban, a békét a szürkeségben, és élményt találjunk a mindennapi komorságban.
Gyaloglás, túrázás – a test és a lélek orvossága
A teljes testre ható mozgás, így például a gyaloglás (sétálás vagy túrázás) ősidők óta a gyógyító módszerek között szerepel. Ha gondterheltnek, fáradtak és erőtlennek, stresszesnek látnak minket családtagjaink, kollégáink, hányszor hallhatjuk: „szellőztesd ki a fejed!” – és milyen nagy igazság rejlik ebben. A mozgás és a jó levegő kölcsönhatása orvosilag alátámasztottan kiváló eredményeket produkál, nemcsak a betegségekkel küzdők, de az egészséges emberek életében is. Ráadásul nem szükséges nagy számokban és távokban gondolkodunk: mindössze 20-30 perc zöldövezetben, sétával töltött idő, kiváló eredményeket produkálhat a változás irányába.
Elismert tény, hogy a gyaloglás, főként a hegyvidéki túrázás, segít a szív-és érrendszeri betegségek esetén, de növeli a tüdőkapacitást, a tiszta, friss levegő tisztítja és erősíti a hörgőket, de jelentősen csökkenhet az asztma és az allergia tüneteinek mértéke is. Mivel a túrázást a teljes testre ható mozgásformák közé sorolják, így a mozgásszerv támogatója is: erősíti az izmokat, javítja az ízületek mozgékonyságát, az izmokat rugalmassá teszi, valamint növeli az állóképességet és korrigálja a rossz tartást is. Segít a pajzsmirigy rendellenes működésének helyreállításában, és a cukorbetegség bizonyos fázisaiban is, de az anyagcsere-zavarok javításában is jó eredmények születnek a rendszeresen túrázók körében.
Nem csak testi, de szellemi előnyei is vannak, ha rendszeresen látogatjuk a természetet: a túrázás csökkenti a szorongást, ellenállóbbá tesz minket a stresszes helyzetek kezelésében, jelentősen redukálja a pánikrohamok jelentkezését. Hangulatjavító hatása van, javítja az alvásminőséget. Egyes post-covid terápiákba is bevonják a túrázást, mint opció. Hatványozottan érvényesülnek ezek a pozitív eredmények, ha klimatikus gyógyhelyen, például a Mátrában, a Bükkben vagy az Alpokalján járjuk a természetet.
Mindezért nagyon fontos, hogy zordabb, cudarabb időben se hagyjuk kiaknázatlanul ezeket a kiváló lehetőségeket, és természetes gyógymódokat. A túrázás során azonban tartsuk be a természetjárás írott és íratlan szabályait: megfelelő felkészültséggel és felszereléssel induljunk útnak.
Változik a terep – változnak a viszonyok
27 éve túrázom rendszeresen, (igen, a szüleim már csecsemőként is vittek az erdőbe, a Mátrába, a Börzsönybe vagy a Gödöllői-dombságba) ám e közel 3 évtized alatt sosem csináltam még pontos statisztikát arról, hány napot töltök túrázással egy évben. A lényeg, hogy nagyon sokat, (365 napból körülbelül 300-at) hiszen a túrázás nem csak a hobbim, nem csak a „gyógyszerem”, de túra-és idegenvezetőként, túrabloggerként a munkám, hivatásom is. Ezt azért tartottam fontos információként megemlíteni, mert nagyon gyakran megesik, hogy egy adott, jól ismert terep egy nagyobb esőzés, havazás, esetleg vihar után, vagy párás, ködös időben teljesen más arcát mutatja, mint tiszta, napos, csapadékmentes időjárás esetén. Ezért fontos, hogyha ismerünk is egy útvonalat vagy helyszínt, ne a megszokásainkhoz ragaszkodjunk, hanem az aktuális helyzet körülményeihez. Hosszantartó csapadékhullámot követően egyes erdei ösvények időszakosan járhatatlanná válnak, ilyenkor érdemes visszafordulni vagy más alternatívát választani. Ködös vagy párás napok esetén is hasonló helyzet állhat fenn, ilyenkor a tájékozódási készségünk tréfálhat meg bennünket. A veszélyes eltévedések elkerüléséért érdemes olyan túraútvonalat választani, amelyen „bekötött szemmel” is végig tudnánk menni annyira ismerjük. Bizonytalanság esetén pedig célszerű visszafordulni, és elnapolni a túrát.
Csapadékos, szeles időszakokat követően gyakran fennáll a széldöntések állapota is, amikor a viharban kidőlt fák járhatatlanná, egyúttal veszélyessé tesznek útszakaszokat. Érdemes ilyenkor is újra tervezni, és más útvonalon folytatni a kirándulást, hiszen az útra dőlt, megtépázott fák és ágak között, nem csak halmozott időbe telik átjutni, de balesetek forrása is lehet az ilyen terep. Amennyiben ilyet tapasztalunk, célszerű értesíteni az adott erdőterületet kezelő erdészet munkatársait, és bejelenteni a problémás területeket.
Kerüljük el az egyébként is kritikus szakaszokat
Az adrenalin nagy úr, és sokszor vezet olyan terepre, melynek teljesítését olykor, mélyen belül mi magunk is megkérdőjelezzük. Ezek közé sorolhatjuk a patakvölgyeket (pl. Csarna-völgy, Börzsöny; Csörgő-völgy, Mátra), a szurdokokat (pl. Rám-szakadék, Palóc Grandcanyon, Szakadás-gödör), a keskeny, meredek peremeken haladó útvonalakat (pl. Bükki kövek, Spartacus ösvény), de a löszös, agyagos tájakat is. Esőben, vagy jelentős esőzések után azonban, érdemes elkerülni ezeket a száraz időben is veszélyesebbnek mondható, technikás utakat. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen vessük el a túrázás lehetőségét, sőt! Ám érdemes egy egyszerűbb, kevesebb kihívást tartogató túrára cserélni a fent említett kategóriákat. Ilyen könnyebb, rövidebb útvonalak általában a tematikus utak vagy tanösvények.
Megfelelő felszerelés: ruházat, élelem és eszközök
Bármikor indulunk túrázni, elengedhetetlen a megfelelő, biztonságos felszerelés, mind ruházat, mind hasznos eszközök és elsősegélycsomag, mind táplálék szempontjából. A túrafelszerelés választása és használata számomra olyan, mint házat építeni. Ha gyenge minőségű vagy rossz a felszerelés, jóval több kellemetlenség, akár baleset is érhet bennünket, pont mintha mocsaras, ingoványos talajra építenénk házat. Ellenben, ha követjük a „nagykönyvben” foglaltakat, és megfogadjuk a túraruházattal kapcsolatos tippeket, akkor a teljesítmény, a biztonság, és az élményfaktor is növekedni fog, pont, mint egy szilárd, biztonságos alapokra épített ház esetében.
Túrázás során nagyon fontos a réteges öltözet alkalmazása, esős, nyirkos időjárás esetén pedig kiváltképp a harmadik, vagyis a felső rétegre fektetett hangsúly. Az első vagy alsó rétegnek - mely közvetlenül a bőrrel érintkezik – az a feladata, hogy az izzadságot elvezesse a külső rétegek felé, így leginkább a vékonyabb, testhez simuló darabok a praktikusak.
A második vagy középső rétegnek több feladata is van, részben a nedvesség elvezetése, de főként a szigetelés és szellőzés együttes hatásának megteremtése, vagyis a hőháztartás helyes működésének biztosítása, esetleg védelem a szél vagy a rovarok ellen.
A harmadik, azaz a felső réteg elsősorban a szél, az eső, és az egyéb külső hatások ellen hivatott védelmet nyújtani, melyekkel elsőként találkozik a ruházat felső rétege. A külső héjnak is nevezett réteg vízlepergető tulajdonsága a legfontosabb, érdemes tehát kapucnis ruhadarabot választani erre a célra.
A legfontosabb felszerelési/ruházati eszköz a túrabakancs. Különböző alkalmakra, különböző terepekre, és különböző időjáráshoz számos túracipőt, túrabakancsot kifejlesztettek már, de a cikk témájának megfelelő esős, saras helyzetekre, a nedves, csúszós ösvényekre jó tartású, vízálló, magasszárú túrabakancs nélkül nem érdemes elindulni. A lábbeli talpa legyen mélyen barázdált, hogy a sárban vagy a csúszós felületeken is jól tapadjon. A gyári vízálló membrán réteg fontos tényező, de mindenképpen olyan bakancsot válasszunk, amely jól impregnálható. Ne feledjük, ha új a bakancs, mielőtt hosszú útra kelnénk, előbb törjük be egy rövidebb túrán, sétán!
Nadrág tekintetében is célszerű vízlepergető „esőnadrágot” alkalmaznunk, mely alá – igény szerint – egy testhez simuló aláöltözetet párosíthatunk, ha nagyon lehűlne a levegő. A saras szakaszok miatt ilyenkor mindig érdemes kamáslival, lábszárvédővel is készülni.
Az egyéb, de fontos felszerelések között említhetjük a kényelmes, kifejezetten gyalogtúrázásra kifejlesztett, egynapos kirándulások esetére kb. 20-25 literes hátizsákot, melyekhez újonnan már esővédő fólia is tartozik. Gondoskodjunk a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerről és legalább 1,5 – 2 liter folyadékról. Kerüljük a túl cukros üdítőket, energiaitalokat, fogyasszunk többször kevesebbet, de energiában gazdag élelmiszereket, és legyen nálunk csokoládé, banán vagy szőlőcukor.
Tudatos és felelős túrázóként ne csak magunkra, de túratársainkra is gondoljunk, így vigyünk magunkkal elsősegélycsomagot, melyben kötszerek, csipesz, fertőtlenítő és hővédőfólia mellett, saját gyógyszereinket, és általános gyógyszereket (láz-és fájdalomcsillapító, vérzéscsillapító, antihisztamin, nyugtató) is elhelyezzük.
Hasznos eszközök lehetnek még a tájoló, a térkép, a fej-vagy elemlámpa, a kötözőanyag, vágóeszköz, powerbank, tisztasági csomag, kullancs-és szúnyogriasztó. Ha esős, nyirkos időszak estén indulunk útnak, kis, vízhatlan zacskókban vagy dobozkákban tároljuk a hátizsákba tett felszereléseket.
Tájékozódjunk hiteles, megbízható forrásból!
Az internet fejlett világának, és a közösségi médiának köszönhetően manapság már számos lehetőségünk van arra, hogy hiteles forrásból tájékozódjunk az aktualitásokat illetően. Fontos, hogy friss térképet használva túrázzunk, ha pedig online applikációt veszünk igénybe, akkor annak legfrissebb verziója fusson a készülékünkön. Webkamerák segítségével azt is láthatjuk, milyen az idő az ország különböző pontjain, akár ott is, ahová éppen készülünk – ebben sokat segít az Időkép – Webkamerák oldala. Ha túraútvonalat töltünk le, vagy túrát tervezünk, akkor mindig olyan weboldalról vagy blogról hívjuk le az információt, melynek írója szakember a témában, például túravezető, jelzésfestő vagy turisztikai szakember/újságíró. Számos túravezető ad segítséget bármilyen technikai kérdés esetén, ha nyilvános elérhetőségei valamelyikén megkeressük.
Lényeges, hogy nehezebb túrára, bonyolultabb utakra csak akkor induljunk, ha kellő tapasztalattal rendelkezünk: a fizikai és szellemi felkészültségen túl, a tájékozódás és a szervezési készség is elengedhetetlen. Fontos a turistajelzések, az égtájak és az adott földrajzi tájegység sajátosságainak ismerete is. Ha bizonytalanok vagyunk mindezekben, ne induljunk el egyedül – hívjunk magunkkal olyan társat/társakat, akinek van tapasztalata. Elindulás előtt pedig értesítsük hozzátartozóinkat, barátainkat arról, hová, mikor és milyen távra indulunk túrázni.
Egy túra megtervezésekor elengedhetetlen az időjárás-előrejelzés nyomon követese, melyről szintén hiteles forrást használva érdemes tájékozódni. Én túravezetőként, - és kertészként is - gyakran hívom segítségül az Agroinform.hu időjárás-oldalát, ahol azon kívül, hogy esni fog-e vagy sem, sok, más hasznos infó is fellehető. Bármilyen meglepőnek hangzik továbbá, gyakran a Google Weather előrejelzései szoktak a legpontosabbak lenni. Két-három napnál korábban azonban sehol sem érdekes tájékozódni, hiszen a legpontosabb előrejelzéseket 36-24 órán belül tudják lemodellezni.
Ne teljesítménytúrával kezdjünk!
Napjainkban számos teljesítménytúra csalogatja a túrázni vágyókat, ám az ezeken való részvételt mindenképpen érdemes megfontolni azoknak, akik nem gyakorlott túrázók. E programok legtöbbjén – ahogy az esemény neve is hordozza – a teljesítmény az egyik alapfeltétel, vagyis bizonyos távot meghatározott idő alatt szükséges megtenni ahhoz, hogy a program szempontjából azt értékelni, jutalmazni lehessen. Mivel a meghatározott táv és időintervallum itt markáns keretet szab, kevésbé gyakorlott vagy teljesen kezdő túrázók számára ezek a feltételek ronthatnak a részvétel élményén. Igaz, hogy sokakat éppen a teljesítés feltételei motiválnak – nem véletlenül vesznek részt rengetegen az ilyen rendezvényeken. A túrázással még csak barátkozó, kezdő természetjárók számára azonban célszerű elsőként egy kisebb túrára, például egy tanösvényre elindulni, vagy könnyed, szakképzett túravezető által kísért programhoz csatlakozni.
Tudatosság: felkészültség testben és lélekben
Az időjárás hirtelen változása komolyan befolyásolhatja a terepviszonyokat, és ezáltal a túrázás körülményeit is. Fontos, hogy tudjuk, mire számíthatunk, és hogyan alkalmazkodjunk a megváltozott feltételekhez. Lékeben és testben egyaránt. Sárban és esőben minden lassabban megy – nem érdemes túl hosszú útvonalat kitűzni! Fokozottan figyeljük a jelzéseket, ne térjünk le az ösvényről, és számítsunk arra, hogy több energiát fog felhasználni a testünk a csúszkálós, technikás terepen. Egy eső utáni erdő illata, a moha élénk zöldje, a ködből kibukkanó fák, sziklák vagy hegyek látványa olyan élmények, amelyeket a kizárólag napos, idilli időben túrázók nem is ismernek. A sárban dagonyázás ugyan lehet fárasztó, de a látvány és a csend gyakran kárpótol mindenért.
-Nehézség és távolság megválasztása: reálisan mérjük fel a képességeinket: ha kezdő szinten van valaki, ne vállaljon be túl hosszú vagy technikás útvonalakat, különösen rossz időjárásban.
-Fokozatosság: A túrák nehézségét és hosszát fokozatosan érdemes növelni, így a testünk könnyebben tud alkalmazkodni a megterheléshez.
- Többszöri pihenők beiktatása: tervezzük meg előre a pihenőidőket, és ne szégyelljünk visszafordulni, ha fáradtnak érezzük magunkat.
- Edzettségi szint növelése rendszeres mozgással: a túrázás mellett célszerű rendszeresen olyan mozgásformákat is végezni, amelyek erősítik az állóképességet és az izmokat, de az immunrendszert is, ilyen például a futás, a kerékpározás, a gyaloglás vagy éppen a teremben történő edzések, mozgásformák.
Ne divatból, hanem szeretetből túrázzunk!
A Covid-19 okozta járvány évei igen népszerűvé tették a túrázást, melynek mind pozitív, mind negatív hozadékai érezhetőek jelenleg is. Számos dologban, ám a természetjárás tekintetében kiemelten osztom azt a nézetet, hogy a cselekvést ne divatból, hanem szeretetből tegyük. Az erdőt járva megpihen a lelkünk: feltöltődünk, új ismereteket, impulzusokat, élményeket szerzünk, lelassulhatunk a rohanó és ingerekben gazdag világban, erőt és életet meríthetünk – adjunk hát vissza mi is valamit a természetnek, ha mást nem, akkor „csak” annyit, hogy vigyázunk rá! Természetjárásunk során tartsuk be az írott és íratlan szabályokat, többek között ne hangoskodjunk, ne legyünk kártékonyak, ne szemeteljünk, ne bántsuk a növényeket, ne rongáljunk meg az élőhelyeket. Tartsuk be a védett (és nem védett) területekre vonatkozó előírásokat, és biztosítsuk a - magunk, és mögöttünk járó társaink, de főként az élővilág miatt - a környezeti körforgás háborítatlan működését!
Ha így tekintünk rá, a túra (akár esőben, akár ködben, akár napsütésben) nemcsak egy kirándulás lesz, hanem párbeszéd egy olyan csodálatos világgal, amelybe – ha kellő alázattal és odafigyeléssel közeledünk - mi is be tudunk kapcsolódni.
