A Szilas-menti kerékpárút igazi felfedezőút, amely során a város és a természet érdekes pillanatokat idéző találkozásának lehetünk szemlélői. A közkedvelt, természetvédelmi oltalom alatt álló Naplás-tó szelíd partjától a Hermina-park családias hangulatán, a házak közötti városias szakaszon át a vadregényes tanösvények csendjéig igen sokféle arcát mutatja meg nekünk Budapest eme szeglete.
Ezen a túrán tótól-tóig suhanunk egy laza 10 kilométeres távot, s a Naplás-tó és a Szilas-tó között ezernyi kincset fedezhetünk fel, ha jól figyelünk.
Ez az útvonal nem csupán kerékpárút: egy „élményfolyosó”, amely egyszerre szolgál kikapcsolódásra, közlekedésre és természetközeli élmények szerzésére.
A kerékpártúrát egy központi helyen, a tömegközlekedéssel, bringával és autóval egyaránt könnyedén megközelíthető Naplás-tó partján tökéletes választás megkezdeni. Egy pohár kávé, egy könnyed harapnivaló, egy elmaradhatatlan fotó és egy mély levegő-szippantás után sisakot fel, és már tekerhetünk is.
A túra élményét a néhány évvel ezelőtt kiépített kerékpárút jelentősen emeli, mely több kilométeren át a természet szoros ölelésében halad a Szilas-patak mentén.
Útközben jól karbantartott, tiszta, hangulatos pihenőpontok sokasága váltja egymást, olykor kisebb parkokkal, közösségi terekkel és a környék élővilágát vagy történetét bemutató információs táblákkal, valamint a Budai-hegyek látképével. Tavasszal és ősszel a hajnali vagy alkonyi ködfoltokon túl felizzó napkorong festői varázst csempész a Szilas-völgyébe, legalább egyszer érdemes így időzíteni.
A vegetáció csúcsa itt is május végén viszi a pálmát, de ilyenkor, nyár végén is tarka vadvirágcsokrok mellett suhanhatunk: Az utak mentén még mindig fehéren díszeleg a cickafark, a mécsvirág, és a fehér hamuka, de egy-egy elvétett katáng, szurokfű, kakukkfű, ökörfarkkóró vagy orbáncfűvirág is díszeleg a völgyben. A szélben nyárfák és fűzfák levelei remegnek ezüstösen, meghajolnak a buzogányok, s a nádlevelek susogása egy pillanatnyi csendre int.
Nyár végén a kanadai aranyvessző-tengerek hullámozva vesznek körül a réteken vagy ligetek aljában.
A vizes élőhelyek egyik legdekoratívabb növénye, melyeket a kertészeti kultúrák is átültettek az évszázadok során, a Szilas-völgyét is díszítő réti füzény.
Cinkota és Mátyásföld határán gurulva, a kerékpárút első jelentősebb állomása a Hermina-park, mely a Naplás-tótól 5 kilométerre fekszik. Ez egy barátságos, zöld közösségi tér, ahol játszóterek, sportpályák és pihenő-alkalmatosságok várják az ide érkezőket. Sok bringás itt áll meg kulacstöltésre vagy egy rövid levegővételre, a családosok számára rendelkezésre áll itt játszótér, mini KRESZ-park, a nagyobbak számára bringapark pumpapályával és ugratópályával, de egy büfé kínálatának köszönhetően is felfrissülhetünk. A túra eddigi 5 kilométeres szakaszát napszaktól függetlenül tervezhetjük, hiszen a Szilas-patak menti aszfaltcsíkot napelemmel működő közvilágítás kíséri.
Mindegy, hogy rövid-vagy hosszú táv, kiépített kerékpárút vagy kalandos terep: biciklizés során is bármikor történhetnek kellemetlenségek, ezért elengedhetetlen, hogy a kerékpáros mindig magánál tartsa a legfontosabb biztonsági és praktikus kellékeket.
A bukósisak és a biztonságos megkülönböztetés, figyelemfelhívás (világítás és fényvisszaverő csíkok) alapfelszerelés,
emellett nem hiányozhat a csengő, de sokszor jól jönnek a technikai eszközök, egy egyszerűbb szerszámkészlet, egy tárolóalkalmatosság vagy minipumpa nagy könnyebbséget jelent. Mindig érdemes ivóvizet és némi energiapótlást is magunkkal vinni, hiszen a dehidratáltság vagy a hirtelen fáradtság könnyen balesethez vezethet. Jó, ha van nálunk feltöltött mobiltelefon, hogy baj esetén segítséget tudjunk hívni, és egy kis elsősegélycsomag sem árt, hiszen egy horzsolás vagy kisebb sérülés bármikor előfordulhat.
A Hermina-park után megszűnik a hivatalos kerékpárút, ellenben a Szilas-patak folyásirányát követve sokan gurulnak tovább a Duna felé. Az út következő szakasza városi környezetre vált, és bár a természetben töltött idő után hidegzuhanyra számít az ember a házak között, mégis kellemes csalódás! A patak partján családi házak sorakoznak, később pedig hobbikertek, majd termőföldek nadrágszíjtelkei nyúlnak le egészen a kis gátig/töltésig. Itt körültekintőnek kell lenni, hiszen alkalmanként magánterületre figyelmeztet néhány tábla, ilyenkor az ellenkező oldalban van lehetőségünk folytatni a túrát. Néhol földúton, néhol táblával jelzett, kerékpározásra alkalmas, burkolt úton szelhetjük a kilométereket.
Tiszta időben szerencsénk lehet a Pilisig is ellátni.
Idővel keresztezzük a Rákospalotai határutat, s kalandozásunk így válik egyre vadregényesebbé. A táj tükrözi a Szilas-mentének tipikus, bár sajnos egyre inkább eltűnőben lévő hangulatát: az ártéri ligeterdők és a mezőgazdasági területek mozaikjain túl keletre a Gödöllői-dombvidék szelíd lankái sejlenek fel. Nekem mindig olyan volt ez a táj, mintha Tolkien egyik meséjében lennék, és valamely, Középföldén élő szorgos népeknek otthona lenne ez a vidék.
Amint a földút nyár végi porában gurulunk tovább, és mellettünk (nyugatra) Újpalota zajai szűrődnek be, lassacskán elérjük a Szilas-patak tanösvény első, indító tábláját. Az út eme utolsó szakasza már igazán vadregényes: mindössze egy szűk ösvény vezet tovább, behajló ágak, vendégmarasztaló bokrok, indák és nádasok birodalmába érünk – egy aprócska természeti paradicsom ez a minket körbevevő sztrádák és gyártelepek között. A kerékpárral behajtást szabályzó vagy tiltó tábla nincs, ellenben két keréken csak annak érdemes begurulni, akinek a járműve bírja a strapát. Túrám eme szakaszán is a több bringás társsal találkoztam és az egysávos ösvényen illedelmesen segítettük egymást a tovább haladásban. Akinek nincs megfelelő eszköze ahhoz, hogy erre a telepre hajtson, célszerű a kerékpárt az indító tábla környékén, biztonságos körülmények között, lezárt állapotban hagyni, vagy egy újabb túra során gyalogszerrel visszatérni.
A Szilas-tó természetvédelmi területén kialakított, hét állomásos tanösvénynek (bár egyes installációkat már érthetetlen módon összefirkálták, megrongálták) köszönhetően átfogó képet kaphatunk a mikrotérség múltjáról és jelenéről, történelmi, gazdasági és kulturális szerepéről, a gazdag növény-és állatvilágról, az erdőtakaróról és a természetvédelmi területen érvényes írott és íratlan szabályokról, továbbá a környéken egyedi Szilas-tó élővilágáról is.
A Szilas-tó Természetvédelmi Terület mai állapota évtizedek óta változatlan, de hajdanán – a város nagyobb mértékű térhódítása előtti időszakban – a táj képe egészen másképp nézett ki, mint mostanság. Az 1800-as években még megvoltak azok a hatalmas kiterjedésű vadvizek a Szilas-patak XV. kerületi szakaszának térségében, melyek tavaszi áradáskor a mai Pólus Centertől egészen az M0-s útig összefüggő vízborítást alakítottak ki. A mélyebben fekvő, sekély vizű, nádasokkal borított mélyedésekben sokáig megmaradt a víz, amely a halaknak és egyéb vízhez kötődő élőlényeknek kitűnő élőhelyet biztosítottak utódnevelés szempontjából.
Ilyen mélyedésben alakult ki a Szilas-tó, vagy ahogy az idősebbek ismerik, Nevesincs-tó.
A fővárosban mára már nagyon kevés vizes élőhely maradt fenn, közöttük pedig alig találunk olyanokat, amelyek még őrzik eredeti állapotukat. Ezek egyike a Szilas-tó a XV. kerület középső részén. A gyorsan felmelegedő, részben náddal borított vízfelszín igen gazdag élővilágot tart fenn. A part egyes részeit füzek borítják, ami tovább növeli a terület értékét.
A tó és környezete olyan élőlényeknek biztosít életteret, mint a szürke gém, a csuka, a széles kárász, a szilvafa csücskös lepke, a díszes légivadász, a mocsári teknős, a kis vöcsök, a Budapesten kifejezett ritkaságnak számító foltos nádiposzáta, a vendégként gyakran megjelenő réti héja vagy éppen a fokozottan védett vidra, mely állat alkalmi látogatója a területnek.
A Szilas-tó nem tipikus pihenő-és szabadidőhely (a Naplással vagy a Herminával ellentétben), de nem is arra hivatott. Az aprócska, nádrengetegtől mentes „földteraszról”, ahonnan bekukkanthatunk a vadvíz centruma felé, különleges érzés fog el: a termeszét szövevényes, csodás labirintusa, és precíz körfogásának az a röpke pillanata, amelyet mi, szemlélőként ebben a néhány percben láthatunk.
A Szilas-tó lehet a túra végállomása, de köztes pontja is. Folytatható az út tovább, túl az M3-n a város belseje és a Duna partja felé, de vissza is térhetünk a XVI. kerület irányába, a döntés rajtunk áll. A közelben fekszik a Turjános Természetvédelmi Terület is, mely szintúgy egy természeti élménybomba, akár ezzel is kiegészíthető a barangolás.
Ez a táj talpalatnyi zöldövezet hatalmas fővárosunk közigazgatási területén belül és otthona megannyi élőlénytársunknak. Mindig más arcát mutatja: egy tavaszi reggelen, amint a hűvös pára felszállni készül az első napsugarak ébredése után, ezerszínű őszi délután, oltalom a nyári melegben és téli varázs egy fagyos januári napon. Ez a Szilas vidéke, amire nagyon kell vigyáznunk.
Nyitókép: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
