Dió
Olvasási idő: 4 perc

Dió

Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka | kertészmérnök és szociológus
Történelmi érdekességek és receptajánló
Az elmúlt években igencsak nehézkessé vált a dió termesztése idehaza, pedig ebben a csodálatos növényben ezernyi lehetőség rejlik.

Nagyszüleink szerint a dió igazi kincs. És teljesen igazuk van. Évszázadok óta szolgál minket mint táplálék és gyógyító növény: az egyik legjobb hazai omega-3 forrásunk, ami segít a szív-és érrendszerünk egészségének megőrzésében, csökkenti a „rossz” koleszterinszintünket, és ideális növényi fehérjeforrásként a modern gasztronómiai irányzatokban is megállja a helyét - miközben rosttartalmának köszönhetően emésztésünkre is jótékony hatással van.

 Fotó: 123rf

A dió fogyasztásával olyan antioxidánsokhoz juthatunk, mint a polifenolok vagy a melatonin, emellett E-vitamin tartalma sem elhanyagolható. A dió fogyasztásával tehát védhetjük sejtjeinket, és elejét vehetjük a gyulladásoknak vagy éppen a túl korai öregedésnek. A benne található B-vitaminok, a folsav, a magnézium, a foszfor, a réz és a mangán mind fontosak egészségünk megőrzésében - óvják csontjainkat, izmainkat és idegrendszerünket is. Nem véletlenül terjedt el a dió emberi agyat mintázó formájáról, hogy az összefüggés nemcsak a természet játéka: már a népi hiedelmek is úgy tartották, hogy a dió az agy tápláléka.

És mint oly sok mindenben, a dióban is kivételes adottságokkal rendelkeztünk. „Magyarország Szentiványi Péter hat évtizedet felölelő tájszelekciós és nemesítői munkájának köszönhetően kitűnő fajtaválasztékkal rendelkezik. A termesztési módszereket fokozatosan továbbfejlesztve és az áruvá készítés műszaki-technikai hátterét fölépítve, számos helyen sikerült olyan áruminőséget kínálni, amit az igényes európai piacon a francia és a kaliforniai dió mellett azonosan megbecsülnek.”- olvashatjuk egy 2010-es beszámolóban. 

Mixed nuts in plate on white background.
 Fotó: 123rf

 Ám nemcsak a dióbél alkalmas a széleskörű felhasználásra. A sütemények és pirított csemegék árnyékából kilépve érdemes megismernünk a levélben rejlő felhasználási lehetőségeket is, amelyek a teakészítéstől egészen a borogatásokig terjedhetnek. A diólevél főzete ugyanis kiváló borogatásként szolgálhat sebek és gyulladások kezelésekor, és sokak szerint ekcémára is kiváló. Teája izzasztó hatású, vértisztító és emésztést segítő természetes gyógymódként terjedt el a népi gyógyászatban. És ha azt hinnénk, hogy a dió tudása itt véget is ér, akkor érdemes megjegyeznünk, hogy a természet minden életnek és annak minden részének jól átgondolt szerepet osztott - nincs ez másként a dió esetében sem: ugyanis a mag és a levél mellett a dióhéj is értékes kincs lehet. Főzetéből féreghajtó és hasfogó szert készítenek, de ezt használják hajöblítésre is. A zöld dióhéjjal régen hajat is festettek, olaját kiváló bőrápolónak tartották, levelének főzete pedig a korpás fejbőr segítője volt. De a zöld dióhéj máshonnan is ismerős lehet: a nocino vagy diólikőr hagyományos gyógyitalnak számított, étvágyjavító és emésztéssegítő hatást tulajdonítottak neki - nem véletlen, hogy gyakori szereplője volt az ünnepi lakomáknak.

 Fotó: 123rf

Ha mélyre ásunk elődeink feljegyzéseiben, akkor azt is megtudhatjuk, hogy a diónak évszázadok óta komoly védelmező erőt tulajdonítanak: az esküvőkön gyakorta szórtak diót, a bőséget és termékenységet szimbolizálva. Kevesen tudják, hogy a dió (Juglans regia) nem őshonos Európában: a görögök és a rómaiak telepítették be Közép-Ázsiából és a Perzsa Birodalomból. Nem tévedés tehát, ha egyes helyeken „perzsa dióként” utalnak rá - sok nyelvben a mai napig így nevezik. Sőt: ha tovább fejtegetjük elnevezéseit, akkor arra is fény derül, hogy Jupiter királyi diójaként is nevezték - ez a római kultúrában elfoglalt helyére utal: a diót ugyanis Jupiter istenségnek szentelték.

Számos feljegyzés maradt fenn a középkori Magyarország területéről is - ekkortájt főleg kolostorkertekben termesztették, gyógyászati céllal. A középkori herbáriumok (többek között Hildegard von Bingen művei) szerint a dió „az agyhoz hasonlít, ezért jót tesz az értelemnek”, így rendszeresen fogyasztották. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a 16. században a híres orvos-alkimista, Paracelsus volt az, aki mélyebben is elmerült a dió formája és az egészségre gyakorolt hatásának összefüggéseiben, ami a „signatura rerum” szerint a természet üzenete: amit a természet valamire formál, az arra való.

Greek Yoghurt in a Bowl
 Fotó: 123rf

A dió tökéletes kiegészítője volt a böjti időszakoknak, a dióból sajtolt olajat főzéshez és salátákhoz használták fel, de gyakran még lámpaolajként is alkalmazták. A dióbél energiatartalma miatt „katonaelemózsiának” is számított: a történészek szerint a török hadjáratokban tartós élelmiszerként szerves részét képezte a hadi ellátmányoknak. Később aztán egyre inkább belopta magát a nemesi udvarokba is: tartós, kemény fáját bútorok készítéséhez használták, és az udvarházakban gyakran ültettek diófát a kapuk vagy házak mellé, hogy az megvédje az ott lakókat.

A dióban tehát sokkal több van, mint azt bármelyikünk gondolná: történelem, kultúra, vallás, egészség és az ősi természet megfejtetlen üzenetei. És talán, ha ezután a rövid összefoglaló után kimegyünk a kertbe, már nem sétálunk el a lábunk előtt heverő diók mellett, hanem időt szánunk arra, hogy értékes kincsként összegyűjtsük őket.

Cake with walnuts, almonds and chocolate
 Fotó: 123rf

Sajnos a dióburokfúró légy (Rhagoletis completa) kártétele sokunk számára ismert, és az ellene történő védekezés néha reménytelennek tűnik, de nem adhatjuk fel a reményt, hiszen a körülöttünk küzdő diófák életünk számos területén segítenek bennünket - csak meg kell ismernünk és fel kell fedeznünk, hogyan becsülhetjük meg őket mindennapjainkban.

Hogy gasztronómiai felfedezésüket segíthessük, összegyűjtöttük kedvenc diós receptjeinket, amelyek nemcsak az ünnepek alkalmával ékesíthetik asztalunkat:

Kapcsolódó tartalom
Magyarország madarai
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka | 2025. november 01

Magyarország madarai

A szarka