A Felső-Mátra szívében, árnyas bükkerdők ölelésében nyugszik az Erdő Királynőjének Szentélye néven is emlegetett fallóskúti kegytemplom, melynek története csodás jelenésekhez és gyógyulásokhoz vezethető vissza.
A Mátra, hazánk legmagasabb andezithegysége nemcsak vadregényes túraútvonalairól, és lenyűgöző kilátópontjairól híres, hanem rejtett, spirituális helyeiről is. Az egyik ilyen különleges pont Fallóskút, egy csendes, meghitt kegyhely Mátraszentimre határában, ahol a természet és a hitélet különös harmóniája érinti meg az embert. Aki először érkezik ide, meglepődik, hogy az erdő mélyén, a bükkösök és fenyvesek árnyékában milyen rendezett, gondozott kegyhely fogadja.
Egy kegytemplom, szobrok, stációk, emlékoszlopok és padok találhatók itt, valamint a csodaforrás, amely köré az egész kegyhely kialakult.
A kegyhely nemcsak a zarándokok számára fontos helyszín, de a természetjárók körében is kedvelt, hiszen a felső-mátrai gyalogtúrák egyik ikonikus, kihagyhatatlan állomása. Különleges atmoszférája van. Nem hivalkodó, nem monumentális, inkább bensőséges és hívogató. Fallóskút kegyhelye nem ősi búcsújáróhely, története mindössze a 20. század második felére nyúlik vissza. Csépe Klárát, egy hasznosi asszonyt látomásai indítottak az erdei forrás megkeresésére, valamint a kápolna építésére és a csodaforrás hírének terjesztésére. A jelenés nyomán, viharos évtizedek alatt jött létre a mai formájában ismert kegyhely, amely mára a hívők és a természetjárók állandó úticélja lett, mint hazánk egyik legismertebb búcsújáró helye.
Már gyermekkoromban is vonzott ez a hely. Lenyűgözött, amikor a Mátra nyugati fertályának vadregényes, sűrű erdeinek mélyén először megpillantottam a zarándokhelyet. Gyerekként olyan volt, mintha egy „más világba” léptem volna be a valóságból - kívül maradt a külvilág, s belül megmagyarázhatatlan csend és békesség járt át. Azóta rendszeres visszatérő vagyok, sőt, 2014 óta szervezett túráim keretén belül is szeretném megmutatni, átadni túrázó vendégeimnek azt az egyedülálló élményt, amelyet Fallóskút nyújt. Szintén még gyerekként került hozzám a Masszi Kiadó által forgalomba hozott Csodák könyve sorozat mátrai kötete, mely Fallóskút, Jelenések a Mátrában címmel mesél a kegyhely történetéről, és Csépe Klára látomásairól. E könyv által ismertem meg én is a zarándokhely átfogóbb történetét, és szerettem bele még jobban Fallóskút sajátos atmoszférájába.
A látnok története
Csépe Klára 1913-ban született Hasznos faluban, a Mátra nyugati kapujában, tízgyermekes parasztcsalád gyermekeként. Már fiatalon szeretett volna zárdába vonulni, ám a családnak szüksége volt a munkájára. 15 éves korában férjhez adták, és továbbra is Hasznoson éltek földművelésből. Csépe Klárának (Sánta Lászlóné) 1944-ben volt az első ismert látomása. 1947-ben látomásban kapott útmutatás alapján egy forrást talált a hegyekben, Mátraszentimre közelében.
Részlet Sánta Lászlóné Csépe Klára látomásaiból készült 1947-es feljegyzésből:
„Aratni voltunk azon a napon, Sarlós Boldogasszony napja előtt. Ezen a napon este 11 óra volt, dolog után asztalnál ültem és imádkoztam. Az Úrangyalát végeztem. Amikor a harmadik Úrangyalát mondtam, előttem láttam azt a terepet és a Szűzanyát, ahol a forrás fakadt, rózsaszínű ruhában és azt mondta, hogy gyógyforrás. Elmondtam férjemnek is azonnal és akkor nem volt nyugalmam, amíg meg nem találtam a helyet. Még aratni való volt, így csak az utána való kedden mentem ki a férjemmel. Július 8-án, útközben elvégeztem a három olvasót, mert megígértem, hogyha megtalálom a helyet, ezt elmondom. Egy helyen a férjem leült, én kerestem a helyet, s rá is akadtam és felismertem a látottakat. Olyan örömérzés fogott el, hogy sírtam és elmondtam a három Úrangyalát. Minden bokor olyan és úgy volt, ahogy láttam idehaza. Megreggeliztünk, férjem hívott haza, és mondtam én jól érzem magam itt, maradjunk még. De csak útra keltünk, mert dolgunk volt.
Azután kértem a Szűzanyát, hogyha csakugyan gyógyforrás, mutassa meg kézzelfoghatólag, hogy csakugyan az.
Így volt Mária-Magdolnáig. Ekkor egy önkívületi állapotba estem, lélekben ott voltam ismét a forrásnál. Láttam egy kígyót, emberderék vastagságút, balra a feje, jobbra a farka. A Szűzanya és köztem a kígyó, egy rámás aranyfűrész volt nála és annyit mondott, hogy azt most kettőnknek el kell vágni. Én húztam először, Ő is segített. Én féltem a kígyótól, Ő reám mosolygott, ne félj, mondotta, én mindig veled, melletted leszek, én majd segítek. Ő végezte utoljára, mindig mosolygott és láttam kék szemét, rózsaszínű ruhában volt megint."
A csodaforrás megtalálásának, valamint a vizéhez fűződő gyógyulásoknak nagyon hamar híre ment. Gyógyulásukért hálából ajándékokat, kegytárgyakat, rózsafűzéreket hoztak az emberek, de kisharang és vaskereszt is érkezett. 1948 szeptemberére pedig a Szűzanya közbejárásával megépült az első kápolna is, melyben az itt látott Szűzanyáról mintázott szobrot helyeztek el. 1949 tavaszán Szentháromság-szobrot is állítottak a hívek.
A látnoknak, Klára néninek és a búcsújáró zarándokoknak azonban a kor állami hatóságai miatt viharos éveket kellett átélniük. Úgy akarták távol tartani Klára asszonyt a csodaforrástól és az emberektől, hogy zárt idegosztályra vitették Gyöngyösre. Ott hozta világra harmadik gyermekét, aki csodával határos módon megmenekült attól, amitől tartani lehetett - hogy megölik, vagy elcserélik. Alig három év múlva Klára asszonyt újra elhurcolták Gyulára, a kórházba. Másfél évig tartották ott, és elektrosokkal próbálták megtörni, látomásainak megtagadásra rávenni. „Bolonddá nyilvánításával” harmadszor Lipótmezőn próbálkoztak, de végül egy emberséges orvos írásba adta, hogy Sánta Lászlóné Csépe Klára elméje és idegrendszere teljesen egészséges.
Visszatérése után a látnok ott folytatta, ahol az üldözések előtt abbahagyta. Igyekezett minél több emberrel megismertetni a csodaforrást, hogy ezzel közelebb segítse az embereket a hithez, a Szűzanyához, és rajta keresztül az Úr Jézushoz.
Annak ellenére, hogy a csodakút ügyét a kommunista hatalom akadályozta, sőt: tiltotta, és az egyház sem igazán támogatta, Klára néni haláláig terjesztette a csodaforrás történetét, mesélte látomásait, ha tudta, segítette, gyógyította a hozzá fordulók testi-lelki bajait, fogadta a búcsújárókat, szervezte a szent helyen folyó építkezést.
A hasznosi temetőben temették el 1985-ben, fényképe és emléktáblája a fallóskúti kápolna oldalában látható.
Halála után 2 évvel, 1987-ben egy pap, Ipolyvölgyi Németh József kitartó sürgetésére az egri érsek, Seregély István a kápolnát miséző hellyé nyilvánította. Október 3-án került sor az első, egyházilag engedélyezett szentmisére. Ezt Kacsik Árpád, mátraszentimrei plébános mutatta be.
Kacsik Árpád atya és Paszkál remete
Fallóskút nem csak számomra, de a helyieken túl a Mátra turizmusát szívükön viselő kollégáimnak, kedves barátaimnak is nagyon fontos hely. Kápolnai Nagy Ágnes, a Mátra Jövője Turisztikai Egyesület elnöke személyesen is ismerte Kacsik Árpád atyát, aki első hivatalos szentmiséjétől kezdve nyugalmazásig szívén viselte a zarándokhely sorsát. Ágnes így mesél róla, valamint Szél Sándorról, vagyis Paszkálról, az egykor itt élő remetéről:
A hosszú megpróbáltatások után, végül 2006-ban szentelték fel a régóta tervezett, ma is látható Béke királynéja templomot. A szépen rendben tartott, gondozott környék mindig meghitt hangulatot kölcsönöz az idelátogatóknak. A Béke Királynője templom mellett a kert is számos szépséget rejt: a kegytemplom épülete előtti ligetben különlegesen szép, egyedi tűzzománc stációk sorakoznak, melyek Rácz Gábor iparművész alkotásai. Érdekessége, hogy az ország különböző településeinek adományaiból készültek el 1992-ben, melyhez még a tengerentúlról is érkeztek adományok. A szabadtéri oltár 1996-ban készült el, valamint a stációk által körbe ölelt téren egy fehérmárvány Mária-szobrot is megcsodálhatunk, szintén ebből az évből. A zarándokhely kiépítésében elévülhetetlen érdemei voltak a település plébánosának, Kacsik Árpádnak, akit 1982-ben neveztek ki a települések plébánosának (Mátraszentimre és a hozzá tartozó településrészek). Emlékeiről így fogalmazott:
„1950-et írtunk, hat éves voltam, másik öt testvéremmel együtt nagy izgalommal vártuk haza sátoraljaújhelyi otthonunkban szüleinkkel együtt legidősebb testvérünket, Kacsik Mária Fernanda irgalmas rendi apácát. Ámbár nemrég volt örökfogadalma, de már átélte a szétszóratást, megjárta Hortobágyot, nem csoda, hogy betegen érkezett meg. Az én életembe is beköszöntött az iskola, és akkor kezdődött asztmabetegségem is. Amikor a mátrai csodaforrás híre eljutott a messzi Sátoraljaújhelyre is, ő akkor elhatározta, hogy megkeresi, ami bizony akkor nem is volt olyan egyszerű vállalkozás. 1951-ben elindult, megtalálta, és nemcsak vizet hozott, hanem a történetét is. Akkor hallottam először Klára asszonyról, a hegyek között lévő fallóskúti csendes völgyről, a kis kápolnáról, a fán függő kis harangról, és a vizet adó forrásról, melyet a Szent Szűz nyitott. Én pedig Isten kifürkészhetetlen akaratából pap lettem és immár tizenkilenc éve ennek a forrásnak a plébánosa.”
Kacsik Árpád, mint nyugalmazott plébános 2017 januárjában bekövetkezett haláláig Mátraszentimrén élt szerető hívei körében. Végakaratának megfelelően Fallóskúton helyezték nyugalomra mindenki Papbácsiját.
Fallóskút történetéhez mindenképpen hozzátartozik még egy személy, Magyarország egyetlen főállású remetéje, Széll Sándor Paszkál (1942-2011), aki kora gyermekkorában súlyos betegségen esett át, és szülei imádságukban megfogadták, ha életben marad, Istennek adják. Paszkál évtizedek múlva, egy zarándoklat alkalmával ismerkedett meg Kacsik Árpáddal, őt kérte, hogy szolgálhasson a fallóskúti zarándokhelyen. Haláláig ott élt és szolgált, aki pedig valaha is megfordult Fallóskúton, hallotta ízes tájszólását, és a kis kápolna harangját, amit mindig megkongatott, ha csoportok érkeztek a kegyhelyre.
Túrák a környéken és a kegyhely megközelítése
Fallóskút számos rövidebb vagy hosszabb túra célpontja is lehet. A Felső-Mátra megannyi pontjáról, így Galyatetőről, Mátraszentimréről, Bagolyirtásról és a távolabb fekvő Mátrakeresztesről, illetve Hasznosról is megközelíthető jelzett turistaúton. A Felső-Mátra népszerű túraútvonalai között szerepel a Mátraszentimre-Bagolyirtás-Fallóskút-Mátraszentimre körtúra, amely kellemes hegyvidéki barangolás a Felső-Mátra épített és természeti értékeinek nyomában. Mátraszentimréről indulva a zöld sáv, majd Bagolyirtáson a zöld háromszög jelzésre térve érjük el a kegyhelyet, visszafelé pedig a kék kör és a Mária-út kettősén haladva térhetünk vissza a felső-mátrai „szent falvak” központjába.
A közelben található a híres Ágasvár, az ágasvári turistaház és a Csörgő-völgy, a pompás Tugár-rét vagy a gyönyörű kilátópontként is funkcionáló Tót-hegyes, és az öregerdejéről nevezetes Ezerház-tető is, melyek a Mátra eme térségének meseszép, ikonikus pontjai.
A zarándokhely autóval is könnyedén elérhető Pásztó és Gyöngyös felől is, szinte közvetlenül a templom előtt és mellett erdei parkolóhelyek állnak rendelkezésre, amelyekből rövid, 2-3 perces sétával közelíthető meg a kegytemplom és a csodaforrás. Fallóskutat az év bármely időszakában érdemes felkeresni, hiszen a természet folyamatosan változó szépségei mellett, a kegyhely is mindig más és más arcát mutatja. Fallóskút egy igazi, négy évszakos úticél a természetjárók körében is.
A téma iránt bővebben érdeklődők számára irodalomként ajánlom a Masszi Kiadó – Csodák könyve sorozatot, "Fallóskút – Jelenések a Mátrában" kötetét, mely számomra is forrásként szolgált, és amelyben Klára asszony látomásai részletesen is olvashatóak.
Almaemberek titkai
Cider-bárban almafröccs, almás borhableves a stájer almaúton
