A Dunakanyar mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Van benne számomra valami időtlen erő, amit sem a város zaja, sem az évszakok múlása nem tud elcsendesíteni. Az itt kanyargó útvonalakra és helyszínekre nem csupán kirándulóhelyekként tekintek, hanem mint egyfajta belső utazás állomásaira. Mindegyikben ott van a természet tiszta energiája, a csend és a mozdulatlan pillanatok ereje, amit sokak szerint egyfajta különleges spiritualitás is övez. Ősszel ezek a helyek mindig más, mindig új arcukat mutatják. Minden alkalommal, amikor ide visszatérek, úgy érzem, a természet nemcsak körülvesz, hanem befogad.
Dobogókő
A Dunakanyar egyik legismertebb, egyben leglátványosabb helyszíne, Dobogókő minden szempontból kiemelkedően érdekes. Egyesek természeti értékei, mások történelmi múltja, megint mások nyugalma és csendessége, valakik pedig spirituális jelentősége, legendás környezete miatt keresik fel. A Báró Eötvös Lóránd Menedékház mögött található központi kilátóteraszról letekintve az őszi Dunakanyar bűvöletbe ejtő szépségének szerencsés szemlélői lehetünk. Alattunk a Rám-hegy és a Vadálló-kövek, azon túl a Prédikálószék, odalent a Duna kanyarulata, szemközt pedig a Börzsöny tömbje, a távolban pedig a Felvidék hegyei sejlenek fel az őszi homályban. Különösen megkapó ez a látvány napkeltekor vagy alkonyatkor, amikor bíborvörösbe öltözik a táj, és az őszbe hajló koronák szinte drágakőként ragyognak a hegyoldalakon.
Dobogókőt sokan a Föld szívcsakrájának tartják, ahol a természet energiái különösen erősen érezhetők, és ahol a Föld „szívdobbanása” lüktet a mélyben. A hely ősidők óta a lelki megújulás, a belső béke és a természettel való egység keresőinek zarándokpontja. Sokan úgy vélik, hogy itt a földi és a szellemi világ közötti kapcsolat könnyebben megnyílik, ezért különösen alkalmas meditációra és elmélyülésre. A spirituális energiákon túl a természet megannyi útvonallal és látnivalóval csalogat a környék erdeibe, ilyen például a Thirring-körút a csodálatos sziklákkal, a Rezső- kilátó, a Zsivány-sziklák és a Márton-rét vagy éppen a Kerek-Bükk oldalában található kilátóhely.
Rám-hegy és a Ferenczy-szikla
Dömösről indulva nem csak a Rám-szakadék várja a túrázókat: a szurdokvölgyön túl a hasadék fölött magasodó Rám-hegy és Ferenczy-szikla természeti és spirituális szempontból is különleges úti cél. A zöld négyzeten majd a zöld háromszög jelzésen felfelé kapaszkodva érezhetjük, hogy a Rám-hegy meghódítása nem ígér könnyű túrát. Aki ide indul, annak kicsit küzdeni kell érte - ám így lesz igazán értékes a kaland. Az avarral borított lépcsők, a hatalmas bükkfák, a mohás gyökerek között kanyargó keskeny utak, a monumentális sziklák látványa mind azt sugallja, hogy itt tényleg a
természet az úr. Az ősz pedig sajátos díszletet ad mindehhez. A Rám-hegy közel sem egy harsány látványosság, inkább egy rejtett szentély. A csúcsra érve a szél, a röppenő levelek, a sziklák és az a lebilincselő látvány fogad, amely szinte hátborzongatóan gyönyörű. Aki ide felér, az nemcsak egy pontot hódít meg a térképen, hanem talán odabent is megváltozik valami. A Rám-hegy oldalában magasodó Ferenczy-szikla a környék egyik erőteljes pontja, amely különös kisugárzással bír. Sokan úgy hiszik, hogy az energiáik itt különösen érezhetők, mintha fel-fel sejlenének a hegy szívének mélyről származó dobbanásai, ezért számos túrázó egyfajta zarándokhelynek tekinti.
Váci Duna-part
Bár a természet közelségét általában nem a nagyvárosokban keressük, Vácon mégis könnyen meglelhetjük - a Duna partján sétálva. Amikor az ősz aranyló fénye végig simítja a Duna hullámait, a váci Duna-part csendes csodavilággá változik. A virágos korzó, az impozáns gesztenyefák, a víz hamisítatlan illata és a Börzsöny távoli sziluettje különleges harmóniát teremt itt. A váci Duna-partban az a különleges, hogy nemcsak a természet, hanem az emberi történetek is jelen vannak. A régi városrész barokos házai a sétány mögött őrzik a múltat, miközben a Duna lassan, türelmesen halad tovább, ahogy mindig is tette. Utánozhatatlan szimbiózis ez, s ősszel mindez különös harmóniává áll össze: a természet, az idő és az ember találkozásává. Akár reggeli ködben, akár délutáni napfényben indul el valaki, a váci part mindig más élményt ad. Van, aki csak sétál, más fotóz, vagy épp leül egy padra, hogy a folyó sodrását nézze vagy egy könyvet olvasson. Mindenkit megérint valahogyan ez a hely: egyszerre nyüzsgő és megnyugtató, pont úgy, mint maga az ősz.
Zebegényről Nagymarosra Törökmezőn át
A Börzsöny déli oldala ősszel különösen szelíd arcát mutatja, és a Zebegény–Törökmező–Nagymaros túra pontosan ezt a hangulatot adja vissza. A falu Havas Boldogasszony-templomától indulva a Malom-patak mentén kanyarog az út, ahol a víz csobogása és az avar halk zizegése vezeti a lépteket. A Malom-völgy fényei ilyenkor aranyba borulnak, a levegő pedig tele van a nedves erdő mennyei illatával. Az út fokozatosan emelkedik, de nem megerőltető: a fák között átszűrődő aranyló őszi napfény és a csend pedig mindent ellensúlyoz. Törökmező tisztásánál pihenő, forrás, menedékház és egy kis állatpark is várja a túrázókat – ideális hely egy termoszból kortyolt forró teához az őszi levélhullásban. Innen néhány szakasz kivételével már ereszkedés következik, az Országos Kéket majd a K+ jelzést követve a Nagymaros felé vezető erdei úton, ahonnan a “fináléban” mesés kilátást nyerünk a Duna és a Visegrádi-hegység felé. A teljes útvonal nagyjából 13 kilométer hosszú, és kényelmes tempóban 4-5 óra alatt bejárható. Ősszel különösen szép: a sárga és vörös levelek között haladva a hegyek mögött gyakran párába burkolózik a Duna. Az útvonal nem megerőltető, mégis igazi hegyi hangulatot ad, ezért ideális mind kezdő, mind tapasztalt túrázóknak.
Visegrád - a Nagy Villám
Visegrád a Dunakanyar egyik ékköve. A fellegvár bizonyosan minden várbarát szívében különös helyet foglal el. Ám Visegrád nem csak a várhegy miatt érdekes, hiszen több természeti értéket is rejt a környék: a Fekete-hegy, a Nagy-Villám vagy a Borjúfő a Wass Albert emlékkővel. Ahogy az ősz beköszönt, a visegrádi Nagy-Villám hegyoldalát lassanként barnába, sárgába, narancsba és mélybordóba öltözteti a természet. A sípálya tetejéről letekintve minden napszakban más természeti szépség tárul elénk: az őszi reggeleken a párából lassan kibontakozó Duna kanyargó, ezüstös szalagja, a délelőtti napfény által megvilágított lombkoronák eleven izzása, majd a naplemente órájának szemkápráztató vörös varázsa. A 377 méter magas csúcson álló Zsitvay-kilátó tetejéről lebilincselő körpanoráma kínálkozik: a Duna ikonikus kanyarulatán túl a Börzsöny és a Visegrádi-hegység, a váci Naszály és az Alföld, de tiszta időben a Cserháton túl még a Kékes is látszik. Nem túl magas csúcs, mégis annál gyönyörűbb élményben részesít. Ugyan elég sokan jönnek ide kirándulni, de ez a hely valahogy mégis képes megőrizni sajátos, megtörhetetlen nyugalmát.
Fotók: Demecs Norbert
Ősz a Mátrában
A legszínesebb mátrai útvonalak
