A hársfa szent, legendás és mitikus fa, és régóta az élet fájaként él az emberek szívében. Teáját isszuk, ha télen fáj a torkunk vagy köhögünk. De gondolhatunk rá úgy is, mint egy olyan értékes növényre, amelynek szinte minden része az egészséges kulináris élvezetek része lehet.
A hárs sok helyen a falusi élet központja volt. Alatta táncoltak, ünnepeltek, ítéletet hoztak. Lombjában lakik Freya, a termékenység, a szerelem, szépség istennője, úgy tartották a hárs alatt született ítéletek enyhébbek lesznek. A béke fájának is tartották, sokszor ma is a béke, az egység szimbólumaként ültetik. Szeretjük, mert koronája ékes, lombja árnyat ad, a nyáreleji virágzás idején pedig csodálatos virágpompával és elképesztő illattal varázsolja el a környezetét.
„Utcánkban zokognak a hársfák, terpeszkedik, hízik a sztráda, kidülledt szemű autók szellentenek a hársvirágra.” (Gazdag Erzsi)
Gyógyászati és kulináris célokra a kislevelű és a nagylevelű hárs alkalmas. A kislevelű hárs szív alakú levelének a fonákán vörösbarna, a nagylevelű levelén fehér szőrcsomócskákat figyelhetünk meg. Ezek a jellegzetességek ökológiai funkciót is betöltenek, menedéket nyújtanak az apró ragadozó atkáknak, amelyek védik a fát a káros takácsatkáktól. Az ezüsthárs levelén nincsenek csomócskák, ellenben a levél fonákja fehéren molyhos. Lássuk, a hárs mely részeit kóstolhatjuk meg!
A hárs fiatal rügyei
A piros rügyek enyhe, ropogós tápanyagforrást jelentenek még a tél közepén is. Kora tavasszal a lecsipegetett rügyek magukban is finom csemegék kirándulás közben. Készülhet belőle rügyelixír, beletehetjük müzlibe, de legjobb mégis, ha frissen, nyersen csemegézünk belőle.
Salátába zsenge levelek
A hárs zsenge levelei édeskések, kifejezetten kellemes ízűek, vadnövényes salátába valók. Tehetjük szendvicsre, zöldturmixba, finomra vágva zöldségkrémbe. A nagyobb, ám még zsenge leveleket megtölthetjük zöldség- vagy gabonakrémmel, darált húsos vagy rizses töltelékkel. A ropogósra szárított levelekből lehet tea, vagy porrá őrölve, mint színezéket vagy liszt-adalékot használhatjuk fel. A levelek különösen gazdagok fehérjében, ásványi anyagokban és klorofillban.
A csodálatos hársfavirág
A május végi-június eleji virágzáskor a hárs zümmögő erőművé változik. A nektárja kivételesen kiváló minőségű, nagyon magas cukortartalmának köszönhetően. Egyetlen virág akár 7,7 milligramm tiszta cukrot is termelhet naponta. A méhészek számára a kislevelű hársfa ezért az egyik legfontosabb nektárforrás.
A virágok frissen fogyaszthatók, díszíthetünk velük süteményeket, tortákat, tehetjük salátákba. Készülhet belőle szörp, vagy a régi szakácskönyvek receptje szerint likőr. Ehhez a virágokat több hétig kell alkoholban áztatni, vagyis egy tinktúrát készítünk, ami magában is gyógyhatású, hiszen egyesíti mindazt, amit a tea tud, csak sokkal erőteljesebb.
Hársfavirág teának
A virágzás kezdetét követő 5. napon, száraz, napsütötte időben jó gyűjteni a virágokat, ha szárítani szeretnénk teának. A hársfavirágtea enyhíti a száraz, kaparó köhögést, a nyálka bevonja a torok irritált nyálkahártyáját, csillapítja a köhögési ingert. Erős izzasztószer, lázas, influenza-szerű megbetegedéseknél a legjobb háziszer, ami még jóízű is. Nyugtat, csillapítja a stresszt, tehát a mindennapi teakeverékben is alkalmazhatjuk. Hildegard von Bingen a hársfavirágot mint „nedveket tisztító és mindent nyugtató”-t írta le a középkorban.
Szükség esetén a virágokat forrázzuk le, fedjük le, és ha iható hőmérsékletűre hűlt, akkor szűrjük le. Ízesíthetjük hársfavirágmézzel is. Az erős hársfavirág-főzet hajöblítőként gyönyörű fényt ad a hajnak.
Zsenge bogyói is ehetők
Legfinomabbak a zöld, igen fiatal termések, egyenes a fáról szedve és elropogtatva. Egyes vidékeken ínségételként, mint a zöldborsót, zöldségként megfőzve fogyasztották. A zöld magokat száraz serpenyőben megpörkölve, majd finomra őrölve kakaószerű port kapunk, amiből tejjel vagy növényi tejjel, esetleg csöppnyi mézzel finom és tápláló italt készíthetünk.
A hárs fájából égetéssel készül a legkitűnőbb orvosi szén, amely bélfertőzések és méregtelenítés esetén hatásos. Ebből is láthatjuk, hogy a hárs egy olyan fa, amely megérdemli a legnagyobb megbecsülést! Keressünk a környékünkön hársfát, és látogassuk rendszeresen, mert még a közelében, a lombja alatt lenni is megnyugtató érzés. Ne feledjük, hogy a fa különböző részeit megkóstolni, elfogyasztani csak akkor szabad, ha a fa tiszta helyen áll, mert a városban legtöbbször kidülledt szemű autók szellentenek a hársvirágra, a hárs lombjára, ágaira, az egész méltóságteljesen tűrő hársfára.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Datolyaszilva, pisztácia, pekándió és füge a hazai kertben?
Tapasztalás és folyamatos tanulás a köveskáli gyümölcsarborétumban
