A Néprajzi Múzeum különleges formájú épületétől a Városligeti fasorba sétálva a magyar szecesszió gyönyörű villái közé érkezünk. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy milyen különleges építészeti elképzelésekkel vágtak neki a XX. századnak a kor nagynevű mesterei. Merítettek a nép művészetéből, teret engedtek a fantáziának. Letisztult, kecses vonalakkal, elegáns megoldásokkal ékesítették a házakat. Minden apró részletre kiterjedt a figyelmük, és szerencsére ezek nagy része ma is szemet gyönyörködtető. Érdemes belesni a míves kerítéseken, megcsodálni a szépséges homlokzatokat, a különös gonddal kialakított ablakokat.
A Ráth György villa hatalmas előkertjével kitűnik a többi közül.
„Ráth György (1828-1905) az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója volt. 1901-ben vásárolta meg a Városligeti villát, amit feleségével együtt műtárgyakkal rendezett be. Az épületet Györgyi Géza alakította át, a lépcsőkorlátot a századforduló kiváló vasművésze, Jungfer Gyula készítette, a lépcsőház és a hall bútorzatát pedig a magyar szecesszió kiemelkedő egyénisége, Horti Pál elképzelései alapján készítették. Ráth minden javát feleségére, Melcsiczky Gizellára hagyta. Célját, hogy gyűjteménye az Iparművészeti Múzeum tulajdonába kerüljön, özvegye valósította meg, aki úgy döntött, hogy ajándékba adja a tárgyakat, azzal a kikötéssel, hogy “Ráth György Múzeum név alatt együttes és oszthatatlan, nyilvános jellegű egészet képezzenek s az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum kiegészítő részét alkossák, valamint, hogy annak kezelése alatt álljanak.” Ennek eredményeként Ráth gyűjteményéből a fasori villában létrehozták az Országos Ráth György Múzeumot. A főváros új látványosságát 1906 novemberében ünnepélyes keretek között mutattak be a sajtó képviselőinek, de az uralkodó, Ferenc József is megtekintette azt 1907. január 8-án.” - olvashatjuk az Iparművészeti Múzeum honlapján.
A mi szecessziónk
A villa állandó kiállítása a most éppen felújítás alatt álló Iparművészeti Múzeum legjelentősebb szecessziós darabjait vonultatja fel, kiegészítve természetesen Ráth György saját gyűjteményének értékes darabjaival. Aki kedveli ezt a korszakot, annak otthonos élményt jelent belépni a különféle enteriőrökbe, amelyek egy-egy részletét a szerencsések ismerősként üdvözölhetik. A hangulatot jómagam is átéltem nagynénéim pesti lakásaiban gyerekként, és néhány bútordarab, néhány tárgy most itt van velünk, nagyon a szívemhez nőttek. A historizáló művészeti korszakot felváltó magyar szecesszió új formanyelvet jelentett hazánkban, ornamentikája, az anyagok szépsége, a megkapó hajlékony formák lenyűgözőek.
Az érzékiség rejtett vagy nyílt formában ott bujkál mindenütt a XX. század hajnalán.
A szecesszió az érzelmek és az érzékiség buja örömével ajándékoz meg ma is, a fogadószobába lépve magunk is megtapasztalhatjuk. A berendezés finom faberakásai, a női lábat mintázó szivarvágó, a pici piros szívekkel díszített zöld üvegek mind a szerelemről, a szeretetről, s szépség dicséretéről vallanak. Tiziano Égi és földi szerelem című képének reprodukciója, Csók István Tavasz című festménye csak ráerősít erre. A méretes Zsolnay kaspón az áldozatára lecsapó sas motívuma, a vágynak a madarak harcában megtestesülő vihara Ady Endre Héja-nász az avaron című versének illusztrációja is lehetne akár.
Az ebédlőben káprázatosan terített asztal uralkodik, a Thék Endre bútorgyárában készült garnitúra vonalvezetésével franciásan könnyed, mégis súlyos hatást kelt. A csillogó porcelánok, ezüstök, az ívesen kacérkodó poharak mind a korabeli művészek bravúrjai.
Az emeleten Ráth Györgyék historizáló ebédlője teljesen ámulatba ejti a látogatót. Itt ugyan nem a szecesszió bűvöl el, hanem a neoreneszánsz, körbefutó, bőrbetétekkel ékesített falburkolat, amelybe belekomponálták a tálalószekrényeket, egy 1670-ből származó német szekrényt és egy angol lábasórát is. „Nem is igen lehetett Budapesten szebben terített asztalt látni az övénél” – írta Radisics Jenő, Ráth György munkatársa, későbbi szakmai utódja. Csodaszép csendéleteket fedezhetünk fel a falakon, ahol életre kelnek a konyhai alapanyagok.
Január közepéig még látható a Gottermayer-galaxis című tárlat, amely egy könyvkötő mester élettörténetét tárja fel. A kiállított borítók közt egy-kettő ismerősnek tetszhet, hiszen a Jókai- regények aranyozott borítói ma is sok család polcáról mosolyognak ránk. A könyvkötészet mestere, Gottermayer Nándor a legjelesebb bibliofil gyűjtők, köztük Ráth György számára dolgozott. Az általa kötött könyvek megtalálhatók a vatikáni könyvtárban és a bécsi császári gyűjteményekben is. A műhely kézi aranyozással, bőrmozaik technikával, festéssel díszített, virtuóz könyvkötései számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek, a nálam oly nagy becsben tartott Pallas Nagylexikon kötetei is ő műhelyét dicsérik.
A kiállításon nem csupán tárgyakat, könyveket tekinthetünk meg, hanem egy remek kisfilm keretében a kézi könyvkötészet kulisszatitkaiba is beleshetünk, ami nem sokkal különbözik attól a módszertől, amikor az aranyfüstöt tojásfehérjével rögzítették a bőrkötés gerincére.
Érdemes rászánni egy délutánt ennek szép pesti villának a felfedezésére, és elmerülni a XX. század elejének különleges formavilágában. Mesék, regék, történelmi mondák kelnek életre a művészi fantázia világában, a magyar szecesszió érintésében.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Valódi családi szertartás: kanalazni a vasárnapi húslevest
Ami más népnek a tea, nekünk a meleg leves
