A gyümölcsöseinket is megtépázza a klímaváltozás. Szeretnénk megmenteni a hagyományos gyümölcseinket, ebben sokan jó példával járnak elől. A korán virágzó barack sokszor elfagy, a korai cseresznyét leveri az eső, megdézsmálják a madarak, a sok vizet kívánó fák szomjaznak. Egyre szebben virulnak a fügék, egyre több helyen látunk olyan gyümölcsöket a kertekben, amelyek idegenül hatnak. Vajon mi lesz a gyümölcseinkkel, milyen lesz a jövő gyümölcs-kínálata hazánkban? A gyümölcsfák titkairól beszélgettem Badics Lászlóval, a köveskáli gyümölcs-arborétum megálmodójával és művelőjével, a pisztácia és a datolyaszilva egyik hazai nagy tapasztalatú termelőjével.
Datolyaszilva néven vagy megtalálható a közösségi oldalakon, ezen akadt meg a szemem, mert nagy kedvelője vagyok ennek a gyümölcsnek. Miért éppen ezt a nevet választottad, hiszen sok más különleges gyümölcs is van a birtokodon?
Valójában ez az egész véletlenek sorozata. Véletlenül került a birtokunkba 4,5 hektár földterület. Különösebben nem érdekelt, az anyósom azonban ragaszkodott hozzá, hogy a földbe valamit ültetni kell. 2013-ban olvastam egy online magazinban a datolyaszilváról, és akkor valami megmozdult bennem, mert éreztem, hogy talán egy nem hétköznapi növénnyel kellene foglalkozni. Elsőként 600 csemetét ültettünk el, ami 90 százalékban megeredt, ez nagyon kiváló eredmény! Azonban 2018. március 1-én -18 fok volt, óriási fagykárt éltünk meg: a kis csemeték mind elfagytak, a nagyobbak túlélték. Sok csemetéből csak az alany maradt meg, ekkor tanultam meg, hogyan kell oltani. A véletlen hozta ezt a tanulási folyamatot is. Rá kellett jönnöm arra is, hogy a hagyományos monokultúra nem működik, az erózió tönkreteszi a hegyoldalt, a hagyományos tárcsázás mellett gyorsan nőnek a gyomok, talajtakaró növénnyel kellene bevetni, és valami más módszert kitalálni.
A datolyaszilva Délkelet-Ázsia, Kína és India ősi kultúrnövénye, a távol-kelet kertjeitől Amerikáig mindenütt megtalálható a szubtrópusi és a szubmediterrán klímában. Nevezik sharonfruit, hurma, kákó, persimon, kakiszilvának vagy csak egyszerűen kákinak. A datolyaszilva a narancssárga különböző árnyalataiban játszó barack nagyságú, leginkább a sárgabarack színvilágában játszó gyümölcs, de formája inkább egy kövér ringlóra hajaz. Ízében is sokszor felfedezhetjük a sárgabarackot. Utóérő gyümölcs, akkor a legfinomabb, amikor teljesen megpuhult, akkorra tűnnek el belőle a csersavak. A datolyaszilvát általában nyersen fogyasztjuk. A hagyományos kínai orvoslás viszont nagyra értékeli gyógyhatását is.
A társam, akivel elkezdtük, kiszállt, mert gyorsabb megtérülést remélt, én meg úgy gondoltam, az irány egy ökológiai élőhely kialakítása lesz, amellett, hogy megpróbálkozom itt, a Balaton-felvidék rendkívüli mikroklímájához alkalmazkodó gyümölcsökkel. Mondhatnám azt is, hogy „elszállt a fantáziám”, és most úgy tűnik, nagyon jó felé szárnyalt! A pisztácia volt a következő „próbálkozás”, ami úgy tűnik, szintén működik, pedig sokan úgy tartották, hogy Magyarországon nincs jövője, nem tud megélni.
Mit jelent számodra az, hogy ökológiai élőhelyet kialakítani?
Először is a dűlőhatárra szúrós sövényt ültettünk: texasi narancsepret, szecsuáni borsot, vadcitromot. Nem csak jól néz ki, jól is érzi magát, határt szab a szarvasnak, vaddisznónak és különleges madárvilág vette birtokba. Többek közt pár tövisszúró gébics is lakja! De van a területen gólya, levelibéka, sün, amelyek bizonyítják, hogy tényleg természetközeli élőhelyet sikerült kialakítani. Vannak pockok is, aminek sokan nem örülnek. Olyanok, mint az ingyen rotációs kapák, dréncsövezik a talajt, ha öntözök, ezek a járatok szépen eljuttatják a vizet a gyökérzónába. A pockokra vadásznak a karvalyok és a parlagi sasok, miattuk pedig nem merészkednek ide a szajkók, akik amúgy kis tolvajok a gyümölcsösben, a mandulásokra nagy veszélyt jelentenek. Tehát szépen kialakult a természetes körforgás, az egyensúly, amiben a gyümölcsök szépen fejlődnek.
A datolyaszilvák mellett még nagyon sokféle gyümölcs található nálam, ez is biztosítja a fajok és fajták sokféleségét, a biodiverzitást. A sokféle gyümölcs jelentősége az is, hogy minden évben biztosított a termés, mert ha valami elfagy, akkor más viszont mindenképpen beérik. Vannak pisztáciák, volt már szüretünk is. Jó tudni, hogy a pisztácia kétlaki, és a nedves helyet nem szereti. Pisztáciából húsznál is több fajtám van, például a Kerman és Peters fajták, ami klasszikus porzós–termős kombináció.
A pekándió egy fenséges fa, vízigényes, szintén kétlaki, de speciális porzópárok kellenek ahhoz, hogy megkössön a termés. Van egy szépséges mandula-gyűjteményem, 25-30 fajta, különleges fügék, somok, mogyorók, galagonyák. A galagonya ugyan nem egzotikus, de itt megcsodálható és megkóstolható az igen nagyszemű, édes, húsos gyümölcsű görög- és keleti galagonya. Nálunk kicsit mostohán bánunk a galagonyával, pedig jóval többet érdemelne! Nagy lehetőségeket látok a szárazságtűrő kínai datolyában, más néven a jujubában.
Egyes helyeken a magasfüves életteret alkalmazom, a gyümölcsfáim gyűjteményét most dísznövényekkel szeretném „hígítani”, a talajtakarásért (pl. kúszó rozmaring), a látványért, a rovarvilág „etetéséért” (pl. mongol hárs, ami augusztusban virágzik amikor már kevesebb a nektár forrás, vagy som ami korán virágzik) is nagy szerepet szánok nekik.
Próbálkoztam indián banánnal, de nem váltotta be az elvárásaimat és vízigényes is és lemondtam az eukaliptuszról is, mert kizsarolja a talajt és sok vizet szív el. Alkalmazkodni kell a hely adottságaihoz, nem heterogén a talaj, ezért is próbálkozom sokféleképpen, hol, mi érzi legjobban magát, így most egy erdőkertet is alakítok ki.
Mit javasolsz annak, akinek most felcsillant a szeme, és szeretne datolyaszilvát vagy más, egzotikus gyümölcsöt ültetni a kertjébe?
Fagyzugos területen nem él meg a datolyaszilva, de házfal közelében, déli oldalon, vagy városi hőszigetben jól fogja érezni magát. Vannak olyan fajták, amerikai datolyaszilva alanyon amelyek tavasszal lassabban indulnak meg, így kisebb az esély arra, hogy elfagynak a rügyek. Választhatunk nyár végén termőt, vagy olyat, ami csak késő őszre érleli meg a gyümölcseit. Az ukrán nemesítésű Nikita például egy hidegtűrő, öntermékeny, októberben érő, mézédes, lédús gyümölcsöt adó fajta, a hazai kiskertekben is remekül megélő, ezt jó szívvel tudom ajánlani. Nevét a Krím-félsziget egyik látnivalójáról a Nikita közelében található botanikus kertről kapta.
Sokan azt hiszik, hogy a tanulást meg lehet úszni, csak veszek egy csemetét, elültetem egy gödörbe, adok neki vizet és kész. Pedig ahogyan sok más esetben, a gyümölcsészet „tudományát” is folyamatosan kell tanulni! Kialakult körülöttem egy jó kis érdeklődő közösség, sokan jönnek segíteni, cserébe oltóvesszőt kapnak. Volt már pisztácia „szedd magad” program, amikor el lehetett jönni, szedni a pisztáciát, és közben, mint egy közös műhelymunka keretében, megismerhették a növényt, elmondok minden tudnivalót és a saját tapasztalataimat. Idén tervezek szaktanácsadással egybekötött birtoklátogatást, tehát aki érdeklődik a téma felől, vagy hasonló terveket dédelget, annak érdemes lesz eljönnie, mert első kézből kaphat hasznos ismereteket. Nem csak az egzotikus gyümölcsökről, hanem szívesen megosztom a tapasztalatokat arról, hogy a hagyományos gyümölcsfákkal mit lehet tenni, hogyan kell hozzájuk nyúlni, hogy örömünk legyen benne, hogy biztos terméssel örvendeztessenek meg.
Az én hitvallásom az, hogy a kertészkedés egy út, amiben fontos az intenzív tapasztalás és a belső szabadság megőrzése. Nem egy végleges, beállt kert felé kell száguldani, hanem megélni az ültetést, a növények felnövését, majd a termést. És egyes fák halála is az út, a körforgás része. Az ÚT maga a lényeg. Ne búsulj, ha nincs „beállt”, kész kerted. Néhány tanácsot adnék azoknak, akik nem egyből ültetik be a kertjüket, hogy lássák, ennek mennyi sok előnye van! Az elején általában nem vagy annyi tudás, tapasztalat birtokában, hogy jól válassz, hogy mindenre gondolj, ez évek alatt alakul ki. Nem minden válik be. Akkor bátran oltsd át, ásd ki és helyére nagyon más fajt ültess. Kevesebb pénz is elég, ha nem egyszerre ültetsz, nem akkora beruházás. A fiatal fák gyorsan nőnek és sokszor szebbek, életerősebbek lehetnek és még általában nem betegek. Az idősebb fák nyáron félárnyékot adnak a kicsiknek, így azok jobban bírják a kánikulát. A kicsik ültetése könnyebb egy ökológiai rendszerbe, mint a „préri" közepére kilökni az összes újszülöttet. Mindig lesz jól termő fa, folyamatos lesz a megújulás, természetesebb hatású a kert, és élvezheted az ültetést minden évben. Én ültetni szeretek a legjobban, varázslatos a képzelet, ami mindent megszépít, hogy mi lehet, milyen lesz a jövő, de persze az első termés is szép pillanat. Látod felnőni a „gyerekeid".
Fotó: Badics László
