A villányi, pécsi és szekszárdi borvidék háromszögében élve elkényeztet a vidék borainak sokszínűsége. Ezen a tájékon megszokott a szőlőtőkék hosszú sora az út mentén, így – bár jómagam nem „szőlészkedek” – szinte naprakészen tudok rátekinteni a szőlőtermesztés folyamatára. Néhány éve még egy borismereti kurzust is elvégeztem, hogy jobban tisztában legyek a színek, illatok, savak, tanninok világával. Abban azonban, hogy melyik évszakban melyek az aktuális munkák, mi az, amire oda kell figyelni, nem vagyok teljesen naprakész. Ezért a téma szakértőit, Teszlák Pétert, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kutatási igazgatóját és Madaras Zoltánt, az intézet elnökét kérdeztem az időszerű munkálatokról, a klímaváltozás kihívásairól és a lehetséges megoldásokról.

A klímaváltozás az építészetet, az építészek munkáját is lényeges mértékben megváltoztatja. A szakemberek szerint a fenntartható jövő megteremtése az építészoktatásban is gyökeres változást kíván, mégpedig azért, mert a fenntartható városi közösségek megteremtéséhez és az életminőség javításához az épített környezet tervezése és fejlesztése során a jelenlegi gyakorlathoz képest radikális módszereket kell alkalmazni. Dr. Veres Gábor építésszel és Kotnyek Zsófia doktorandusz hallgatóval beszélgettünk.  

Ki ne emlékezne Luise és Lotte, a két egymástól távol nevelkedő ikerlány egymásra találására a Bühl-tavi gyermeküdülőben? Rongyosra olvastam a pöttyös könyvet, tövig rágtam a körmömet, annyira izgultam, hogy vajon a szülők rájönnek-e a személycserére és vajon sikerül-e a csetlő-botló családegyesítés. Az 1940-ben megjelent A két Lotti című regény Magyarországon 30 kiadást ért meg, nemzetközi szinten pedig több filmes adaptáció is készült a történet nyomán. Hogy világszerte hányan olvasták, azt megbecsülni sem lehet. De Erich Kästnernek nem ez az egyetlen emlékezetes műve, életrajza pedig legalább annyira érdekes, mint regényei.

„A munkácsi kis árva, elhagyatva, száz baj között, semmi nélkül indult el a világon. És a nagy-nagy művész az egész emberiség gyásza mellett szállott a koporsóba. És ez a kettő ugyanaz az egy személy volt. Ez a mai világ mesehőse! És ez az út nyitva, minden ifjú előtt” – így írt Munkácsy Mihály világhírű magyar festőművész pályájáról Móricz Zsigmond. Méltán. A grandiózus kompozíciók virtuóza hihetetlen utat járt be Munkácstól Párizsig, a legnagyobb szalonokig, a világhírnévig, és – sok művésszel ellentétben – még életében élvezhette a sikereket. Bár ez az út korántsem volt tükörsima.

Egészen különleges és egyedi technikával dolgozott, alkotásai magukon hordozták a zsenialitás jegyeit. Tehetségét Salvador Dalíéhoz hasonlították, sőt akadtak, akik szerint meghaladta a spanyol művészt. Igazi showman volt, szerette az életet. Szász Endre Munkácsy Mihály-díjas világhírű festő, grafikus hollóházi időszakához kapcsolódó vándorkiállítás nyílt a siklósi várban. Ennek apropóján idézzük fel hihetetlenül izgalmas életpályáját.

Voltál már úgy, hogy beléptél valakihez, és elámultál, mennyire otthonos, letisztult, mégis mennyire modern, vagy akár trendi az enteriőr? Hogy mitől lesz egy belső tér igazán stílusos, mik az aktuális trendek, mire számíthatunk 2024-ben, és hogyan vágjunk bele egy lakásfelújításba, ha trendi otthonra vágyunk, azt szakember segítségével deríthetjük ki. Mesz Anita belsőépítésszel beszélgettünk formákról, stílusól, trendekről. Anita építészként kezdte pályafutását, de a belsőépítészet világa hamar beszippantotta: úgy érezte, ezen a területen tud szakmailag igazán kiteljesedni. Tervezett már komplett családi házakat, lakásokat, kávézót, éttermet, hotelt, irodákat – széles a repertoárja, tisztában van az aktuális „divattal”.

A busójárás évszázados tél-, vagy ha úgy tetszik, törökűző mulatságként van jelen a helyiek életében – közel egész évben. Szinte mindegyik itteni családban hónapokig készülnek az ominózus hétvégére, ugyanis a néphagyomány őrzése sok-sok energiát megkíván. Rosta Endre busómaszk-faragó mesterrel, népi iparművésszel, a Busóudvar vezetőjének segítségével pillanthattunk most a kulisszák mögé.

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Tamási Áron örökbecsű mondatát mindig átérzem, amikor átlépem a lakás küszöbét, becsukom az ajtót, és úgy érzem, hirtelen minden gond, probléma, baj elillan. Ez a hely csak az enyém. Azok azonban, akik valamilyen okból hajléktalanná váltak, nem érezhetik többé ezt a nyugalmat. Építészek egy csoportja már 2016 óta igyekszik értük tenni: Dányi Tibor Zoltán építésszel, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának adjunktusával, a Lakni kell munkacsoport alapítójával beszélgettünk.

Kisgyerekként nagy buli volt, amikor Anyuék fizetést kaptak. Olyankor volt dőzsölés, banán, Pick szalámi, minden, mi szem-szájnak ingere. Reggel zsebpénz, amiből a suliban megvehettük a tízórait. Aztán hó közepén jöttek a megszorítások. Zsebpénz nuku, luxuskaja nuku. Anyu pedig folyamatosan azon matekozott, hogyan tömködje be a réseket. A szüleimnek nem volt kitől megtanulni, hogyan bánjanak a pénzzel, így ezt nekünk sem tudták átadni. Felnőttként be tudom osztani a rendelkezésemre álló pénzt, de ahhoz már nem értek, hogyan gyarapítsam. Ebből viszont biztosan nem lesz pénzügyi biztonság.

Új év, új élet – tartja a mondás, és valóban, sokan vadonatúj tervekkel, fogadalmakkal vágnak neki a következő esztendőnek. Én az éves leltár során mindig számba veszem, mi lett a korábbi terveimmel, mi az, ami valóra vált, mi az, amiért érdemes tovább dolgozni, és mi az, amiről az idő bebizonyította, hogy valójában nem az én célom. De van-e egyáltalán jelentősége annak, hogy átgondoljuk, esetleg írásba foglaljuk a vágyainkat, céljainkat? Összeszedettebbé tesz-e a tervezés, és hogyan csináljuk, hogy meg is valósuljon, amit elképzeltünk? Erről beszélgettem Káplár Mátyás tanácsadó szakpszichológussal.

Szeretnéd, ha a vágyaid szerint alakulna az újév, és minden álmod valóra válna? A kemény munkában hiszel, vagy a szerencsében? Az alábbi kvízzel tesztelheted, vajon tudod-e, hogy érdemes búcsúztatni, illetve indítani az évet!

„Utálom a karácsonyt” címmel Facebook-csoportba tömörültek azok, akik számára teljesen mást jelent az ünnep, mint az átlagembernek. Mindent kicikiznek, amire mások egy egész évet várnak. Hosszasan elemzik, hogy igenis álljon mindenki a sarkára és ne is menjen karácsonykor az anyóshoz, ha az be szokott neki szólni. Az egyszeri földi halandó pedig csak kapkodja a fejét: tényleg ekkora a baj, tényleg ennyire kell utálni az ünnepet? Dr. Birkás Bélával, a Pécsi Tudományegyetem docensével annak jártunk utána, miért van az, hogy nem mindenki van oda az ünnepért, és mit tehetünk, ha nekünk is van olyan ismerősünk, aki nagy biztonsággal fanyalogni fog a karácsonyi időszakban.