Akárhogy is számolom, egész évre nagyjából hat hét szabadság jut. Ebből kell újévre, húsvétra, karácsonyra tartogatni és szükséges néhány napot azokra az időkre tartalékolni, amikor váratlanul „muszáj” elmenni valahova. Summa summárum nyárra maximum két, két és fél hét jut, néha az is több részletben. De nekem ez nem elég. Nekem az egész nyár kell.
Szerencsés az az ember, aki élete során találkozik olyan tanítóval, mentorral, aki szó szerint megváltoztatja, sőt akár akár meg is menti az életét. Ilyen tanító számomra Louise L. Hay. Akkor is, ha motivációs szerző, ami nem feltétlenül a legjobb ajánlólevél. Nekem mégis segített.
Szeretem a fotókat. Elvisznek egy másik világba, új történeteket tárnak fel, új érzéseket mutatnak. Ebben a csodában hatványozottan lehet része azoknak, akik a következő hetekben Pécsre látogatnak. A Pécsi Fotótavasz keretében több helyszínen láthatók kiállítások, amelyeken a legjobb sajtófotóktól kezdve a fiatal tehetségek munkáin át Szász János pécsi fotóművész hagyatékáig sok mindennel megismerkedhetünk.
„Minden ingatlannak megvan a vevője, és minden vevőnek megvan az ideális otthonról formált képe, a feladatunk csak az, hogy ők össze is ismerkedjenek” – vallja Bogáthy Eszter ingatlanos, aki szerint intuíció és empátia kell ezen a területen, egyszerre kell kicsit közgazdásznak és kicsit pszichológusnak lenni.
A francia nők stílusosak, csinosak, lazán elegánsak, karcsúak. Életükbe a család, munka, magánélet mind belefér, ráadásul amolyan franciás könnyedség tölti be napjaikat. Hogy mindezt hogyan érik el, az sokáig az ő titkuk volt. De Mireille Guiliano „A francia nők nem híznak” és „A francia nők télen-nyáron”című nemzetközi bestsellerek szerzője, a Veuve Clicquot Részvénytársaság (a világhírű pezsgőkészítő cég) volt vezérigazgatója sok praktikát elárul.
